Vajon meddig őrjönghet még házelnökként Kövér László?

A fideszes terrormédiát kényszeresen végighaknizó Kövér ezúttal a „Magyar Nemzet”-nek adott interjút. Az „újságíró” – Baranyai Gábor – igazán szép, az egész fideszes „köz”- és terrormédiára nézve, példamutató módon teljesítette „kötelességét”, a talp- vagy inkább seggnyaló kérdezőét: tőle aztán Kövér mondhatott akármilyen baromságot, eszelősséget… Sajnos, a magyar társadalom már hozzászokott ehhez a gyalázathoz – legalábbis az a része, amely a Fidesz-médiából „tájékozódik”.

A maga nemében azért csemege ez az interjú: megtalálható benne minden, amit Kövér az utóbbi időben összehordott.

Kezdjük talán a címmel: A jövőt illetően hinni kell az egy isteni örök igazságban.

Igazán mintaszerű, ahogy a teljes Fidesz, mintegy vezényszóra, „keresztény” lett. És persze jobboldali. Legföljebb az sajnálatos, hogy kereszténységük tartalma – már ami az őszintén hívőket illeti – valami elképesztő bigottság; a többiek, élükön Kövér Lászlóval, gátlástalan gyűlölködésüket élik meg „keresztény hitükben”. „Jobboldaliságuk”, „konzervativizmusuk” pedig európai fogalmakkal értelmezhetetlen.

Nézzünk rá a legelképesztőbb, illetve legotrombább, házelnökhöz teljesen méltatlan állításokra.

Vagyis először vérrel, utána az országunk kétharmadával fizettünk amiatt, hogy komolyan vettük, miszerint mi vagyunk a keresztény Nyugat védőbástyája. Bécs vagy Berlin mai etnikai összetételét látva – ha lenne kedvünk ironizálni – mondhatnánk: ha annak idején szólnak, hogy ne törjük magunkat annyira, talán olcsóbban megúszhattuk volna! 

Kövér Trianon előzményeit keresve, egészen a török hódoltság koráig nyúl vissza: akkor fizettünk vérrel – de voltaképpen kik is? Erről talán Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposza beszél a leghitelesebben: a korban „magyarnak” lenni leginkább azt jelentette, hogy a magyar király alattvalójának lenni – magyarként, szerbként, horvátként, szlovákként, románként stb. Zsidóként azért más volt a helyzet...

Menjünk kicsit visszább. Menjünk vissza 1514-ig, a „magyar nemzet” – akkori értelmezés szerint a nemesség – által kiprovokált parasztlázadásig, és az azt követő brutális megtorlásig. Annak része volt a mohácsi katasztrófában – s azt nem lehet ám a parasztok vagy a még nem is létező „baloldal” rovására írni! Különben a parasztok serege is vegyes volt – ha máshonnan nem, hát Eötvös József Magyarország 1514-ben című remekművéből tudhatjuk.

Aztán: „utána az országunk kétharmadával fizettünk amiatt, hogy komolyan vettük, miszerint mi vagyunk a keresztény Nyugat védőbástyája”.

Ekkoriban Kövér szerint a magyar baloldal már javában árulta a hazát, rárontva nemzetére…

Én nem fogom az I. világháborút mindenestül a jobboldal nyakába varrni – őrület lett úrrá Európában, baloldali pártok is lelkesedtek a háborúért. Ady, Babits,  a meggyilkolt Jaurès,  kevesen voltak. Mondjuk, száz év múlva azért a baloldal már nem ünnepelte a „nagy háborút”, a „senkik csörtetését”, a „kényes rablók rablásait”, a „lerészegedett gondolatot”, „az önkény pokoli malmát” olyan lelkesen, mint a magyar jobboldal… Kötelesség teljesítéséről, honvédelemről sem hazudozott úgy, utólag is megsértve, megalázva az egész őrület áldozatait. Hiába: el volt foglalva azzal, hogy éppen nemzetére rontott, ahogy azóta is…

Hogy Kövérnek mi a baja Béccsel, Berlinnel? Valószínűleg az őrület, az eszement Nyugat-ellenesség beszél belőle. Talán komolyan elhiszi, amit propagandistáik állítanak olykor – tudniillik azt, hogy Bécsből, Berlinből hozzánk menekülnek az emberek, nem pedig fordítva…

… új korszakot akarunk nyitni a XXI. században, ami az „együtt sírunk, együtt nevetünk” életfelfogására épül fel. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem egymástól, hanem a mindannyiunk nemzeti önazonosságát és szuverenitását eltörölni akaró erőktől van félnivalónk.

Hát igen: a birodalomépítők, Sorosék; Brüsszel, amely rosszabb, mint Moszkva volt. Egészen a Türk Tanácsig meg Kínáig kellett Kövéréknek menekülniük. Ha tovább üldözik őket, még a végén visszaadják az EU pénzét is..!

Szólt aztán – egészen pofátlanul – a Bugár Béla vezette „szakadárokról” is, mondván: az ő tevékenységük következménye, hogy megszűnt a pozsonyi parlamentben a magyarok képviselete… Pedig ehhez szerintem sokkal több köze van annak a ténynek, hogy a Fidesz kezdettől a Híd-Most ellehetetlenítésén dolgozott, akár a szlovákiai és a szomszédba gyakran „látogató” magyar szélsőjobb segítségével.

Megismétlem: nagy veszteség lesz, ha a Híd-Most nem fog tudni talpra állni – a legbiztatóbb demokratikus fejlemény volt(?) az egész térségben. S ebben a Fidesz a fő bűnös, ahogy például az erdélyi magyar szellemi élet lebutításában, tönkre tételében, az RMDSZ „meghódoltatásában” is.

Beszélt aztán – makacsul és hülyén, mint aki megrekedt valami ötven évvel ezelőtti bornírt világban – a „nemi eltévelyedettekről” is. Tőlük félti az „európai kultúrát” meg a menekültektől. Ha ezt valami hibbant pap teszi, vagy valamely szélsőjobboldali, ku-klux-klanos párt „politikusa”, az érthető – de egy EU-s ország parlamentjének elnöke..?

Aztán, az „újságíró” közreműködésével, rátért a magyar baloldal specialitására: arra, hogy folyton ráront nemzetére, és árulja a hazát akkor is, ha éppen senki sem akarja megvenni…

 –  Mi az oka, hogy a balliberális ellenzék nem tudja, nem akarja átérezni a magyar tragédiát?

– A magyar baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére. Trianonban sem így szabták volna meg a határainkat, ha 1918–1919-ben a magyar baloldal nem árulja el a nemzetet. A mai balliberális politikusokban nincs meg a nemzet iránti elkötelezettség. Szili Katalin MSZP-ből való távozásával a nemzeti gondolat képviselete a baloldalon lezártnak tekinthető.

Létezik, hogy Kövér nem tudja, a trianoni határokat már 1916-ban  meghúzták? Szerintem annyira azért nem hibbant még meg: az aljas szándék hihetőbb magyarázat.

Folytatta aztán Gyurcsánnyal és a Momentummal, a „megveszekedett nemzetgyűlölőkkel”, akik „tőről metszett utódai az 1919-es bolsevistáknak”. „Szabó Tímeákkal”, akik ugyanazt csinálják, mint a baloldal a két világháború között „a Trianonban megcsonkított, halálraítélt Magyarországgal”: „hajrá, vírus!”

Nyilván a baloldal lövöldözött zsellérekre, tüntető munkásokra, nyilván a „baloldalról” szól a Rokonok meg a Puszták népe is... Ők hoztak gyalázatos „törvényeket” is a két világháború között. Ők küldtek honvédeket a Don mellé...

Szerintem Kövér László bolsevista, illetve bolsevisták utódja – némely párttársával együtt. Azoké a bolsevistáké, akik nem is meggyőződésből, hanem rögeszméiket követve, csináltak aljasságokat.

„Gyurcsány Ferenc programja maga a nemzetárulás” – vajon milyen eséllyel tudná ezt a gazemberséget bármely nyugati demokratikus politikusnak, demokratikus lapnak eladni..?

A végére marad a magyarázat: minden rossz oka „a baloldal által elfoglalt nyilvánosság, akadémiai szféra és a bírói intézményrendszer innen érkező tagjai” tevékenysége.

Célpontban tehát a demokratikus sajtó, a tudomány és a még független bíróságok: általában véve a magyar független értelmiség. Kövér igazi bugris módon támadja őket.

Az egész interjú egyik legfontosabb mondata az, amely mintegy kiemeli a Fidesz teljesítményének nagyszerűségét: Morálisan és az államműködés szempontjából is sokkal rosszabb helyzetbe került az ország 2008-ra, mint 1990 után bármikor.

Tegyük föl, Kövér ezzel az állításával igazat mond. Ám ha igaza van, akkor tudja azt is: a kialakult helyzetben meghatározó, döntő szerepe volt a Fidesz példátlan „politizálásának”: a 2006-os gyalázatos, a szélsőjobboldali csőcselék, „ultrák” segítségével végrehajtott puccskísérletnek, a szociális népszavazásnak csúfolt pofátlan népbutításnak...

Bárhogy nézem is: egyszerűen fojtogató, hogy ez az alak a magyar parlament elnöke lehet, mégpedig az ellenzék által is elismerve. Nézeteiben, eszelős igehirdetéseiben  nincs semmi, ami őt erre a pozícióra jogosítaná.

És a Fidesz – illetve Orbán Viktor – ezt kezdettől tudta, kezdettől így és ezt akarta.