Válás Jobbik módra

Dr. Dávid Ferenc       2020. június 3. 06:57 2020. jún. 3. 06:57

Kilép a Jobbikból Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere – ezt közös közleményben jelentette be kedden a párt és a városvezető. A tájékoztatás szerint, megegyezésen alapuló döntés született, és semmilyen nézeteltérés, konfliktus nem áll annak hátterében. Mirkóczki Ádám döntésének egyáltalán nincs köze az utóbbi időben a párt körül zajló eseményekhez – írják.  Jelezték, hogy  nem politikai döntés született, „a polgármester csak és kizárólag az Eger városáért érzett felelősségtudata miatt hagy fel a pártpolitikával". Mirkóczki Ádámnak semmilyen konfliktusa nincs és nem is volt a párt mostani elnökségével, és egyetért a Jobbik irányvonalával is - fogalmaz a közlemény. (mti)

Mindenki látja, hogy a Jobbikban komoly harcok dúlnak és azt is érzékeljük, hogy az ellenzéki párt válsághelyzetbe került. A 2022-es voksolás fényében nem jó hír ez, hiszen a remélt váltáshoz egy vidéken jól beágyazott politikai alakulatra mindenképpen szükség lesz/lenne. Prominens parlamenti képviselők hagyták ott a frakciót és választották inkább a szűkebb jogosítványi körrel járó, úgynevezett független státuszt. Természetesen sokakat elgondolkodtat az a tény is, hogy az eredetileg 26 tagú parlamenti frakcióban ma már csak 17-en vannak. A képviselő-csoportból eltávozottak közül sokan a pártból is kiléptek. Kedden a párt egyik ismert tagja, Mirkóczki Ádám (sokáig szóvivője, ma Eger polgármestere) is elhagyta a Jobbikot. Mondhatnák: ilyen az élet, nincs mit tenni, lépjünk tovább.

De nem lehet, mert a párt és volt tagja a lényeget elfedő, és hamis közös/!/ közleményt adott ki a válásról.

1. „Közös megegyezéssel” bérleti szerződés vagy munkaviszony megszűnhet, de egy politikai alakzat elhagyásának mindig alapos oka van. Vagy kizárják a renitens tagot, vagy – saját akaratból – kilép a közösségből. Egyébként a közös megegyezéssel elváló házastársak sem azért költöznek szét, mert halálosan szerelmesek, ellenkezőleg: már látni sem bírják egymást. 

2. Esetünkben is nyilvánvaló, hogy Mirkóczki – látva pártja vergődését – ellép korábbi társaitól és arra hivatkozik, hogy ezentúl minden energiáját kedvenc városára fordítja. Kérdezem, hogy a párttisztség nélküli polgármesternek vajon mennyi idejét vette el a mozgalmi munka? Nyilvánvalóan semennyit. Szabadulni akart pártjától, attól a közösségtől, amely – másokkal együtt – hozzásegítette a polgármesteri székhez. Értem én, hogy most már tehernek érzi a krízis-helyzetbe került Jobbikot, de akkor ezt nyíltan vállalni kell, és nem szabad ködösíteni a Facebook oldalon, „Döntésemnek egyetlen oka van: városvezetőként, felelősséggel tartozva minden egriért és szeretett városomért, nem hagyhatom, hogy a pártpolitika bármiféle befolyással bírjon döntéseimre vagy Eger sorsára. Polgármesterként kizárólag Egerhez, az egriekhez akarok hű lenni, kizárólag értük kívánok a jövőben dolgozni. Döntésemnek nincs köze sem politikai, sem személyi ügyekhez, ahogy vélt vagy valós konfliktusokhoz sem.”  Ez az olcsó mentegetődzés nem vet jó fényt személyére, arról nem is beszélve, hogy a helyi politikai következményekkel is számolnia kell.

3. Azt akarja/akarják elhitetni velünk, hogy Mirkóczki úgy lép ki pártjából, hogy „egyetért a Jobbik irányvonalával”. Van valaki a kedves olvasók között, aki meg tud nevezni egyetlen politikust is, aki oly’ módon hagyta el a pártját, hogy kedveli az elnökséget és azonosul a párt elveivel és gyakorlatával?!  Szoktam mondani: naiv vagyok, de nem hülye. A félresikerült magyarázkodás helyett, okosabb lett volna hallgatni.

4. A Jobbikot sem értem. Miért ad ki közös közleményt Mirkóczkival, miért vállalnak részt egy ilyen ostoba, setesuta és hiteltelen indoklás megfogalmazásában. A normális (és udvarias) reakció az lett volna, hogy: tudomásul vesszük Mirkóczki Ádám döntését. Azt papírra vetni, hogy „nem politikai döntés született” bűn volt, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ez hazugság.

Kezdek aggódni. No, nem Mirkóczkiért, és nem is igazán a Jobbikért, hanem azért, mert nem egészen két évvel a parlamenti választások előtt, az ellenzéki szövetséget alkotó egyik párt szinte kiütötte magát és padlóra került. Kérdés, hogy sikerül-e feltápászkodnia? Egy önmagával küzdő, bomló közösséggel nem lehet megalapozott és a siker reményével kecsegtető politikai megállapodást kötni, arról nem is beszélve, hogy egy „súlyosan sebesült” formációval nem lehet sem csatát, sem pedig háborút nyerni. A Jobbik pillanatnyilag vert seregnek tűnik, és ma nem tudható, hogy mikorra rendezi a sorait, mikorra lesz akcióképes. Óriási tehát a tét, miközben gyorsan telik az idő.