Vallási és kulturális központ lehet a fél évszázad után megújult Rumbach zsinagóga

Harkai Péter 2021. június 11. 18:29 2021. jún. 11. 18:29

Budapest egyik legkülönlegesebb szépségű, de talán a leghányatottabb sorsú épülete, a Rumbach Sebestyén utcai „kis zsinagóga”. Hosszú évtizedek adósságaként csütörtökön végre hajdani pompájában felújítva adták át. Az országos főrabbit kérdeztük a jövőbeni tervekről.

Az épület falán egy emléktábla hirdette, hogy 1941-ben a magyar hatóságok itt gyűjtöttek össze azokat a zsidókat, akiket a megszállt ukrajnai Kamenyec-Podolszijkba szállítottak volna. Sosem érkeztek meg, mert a németek legyilkolták őket a zsinagógában. A templom szinte azóta romló állapotával a főváros sebe volt, de ezt a sebet végre kikezelték és méltó ünnepség mellett, átadták a hitközségnek. Hogy miért váratott magára ilyen sokáig a felújítás, arra Frölich Róbert tömören válaszolt: a kellő pénz hiányának köszönhetően.

Mint elmondta, az épület a nyolcvanas évek elejéig volt a hitközségé, amikor állami tulajdonba került és onnantól kezdve, a zsinagógának nem volt gazdája. A hajdan népszerű énekesnő, Zalatnay Sarolta tervezett oda berendezni egy hangstúdiót, de ezt valamilyen módon sikerült megakadályozni, mert „egy szakrális helyre ilyet talán mégse”. Később megvette az Alba Regia nevű állami építőipari vállalat, amiről nem volt ismert, hogy mit tervezne a helyszínnel, de felületes állagmegóvási munkák után hozzá nem nyúltak. A vállalat 1992-ben csődbe ment, ekkor ismeretlen módon, ismét az állam tulajdona lett az épület és innentől megindultak a tárgyalások, hogy valahogy visszakerülhessen a zsinagóga a hitközséghez. Ez 2000 elején meg is történt.

„Még emlékszem, Feldmájer Péter volt az elnök, Zoltai Gusztáv az ügyvezető igazgató és tartottak egy sajtótájékoztatót a Rumbachban, ami akkor már rettenetes, lepusztult állapotban volt, hogy megkezdődik a felújítás. Ennek egyetlen apró akadálya volt, hogy pénzbe került” – idézte az eredettörténetet az országos főrabbi. Templom volt, szándék volt, jó akarat volt, egy dolog nem volt – pénz. Végül, három-négy évvel ezelőtt, sikerült a kormány támogatását megszerezni és ezzel a templom felújítását elérni.

A csütörtöki megnyitón jelen volt többek között Novák Katalin, Erdő Péter, Balog Zoltán, Bajkai István, Fónagy János, Hiller István, Karácsony Gergely. A kérdésre, hogy a sokszínű jelenlét talán egy konszolidálódó időszak jeleként is értékelhető-e, Frölich Róbert úgy válaszolt, hogy „ez így van rendjén”. Felidézte a miniszter asszony beszédét, amiben azt hangsúlyozta, hogy a kormány feladatának tekinti a romos, rossz állapotú templomok felújítását. Ez magyarázza azt, hogy miért adott pénzt a kormány a zsinagóga felújítására. Arról nem esett szó, hogy az államnak bármilyen beleszólása, terve lenne a helyszínnel, nincs tudomása ilyesmiről. Azt viszont izgalmas kérdésként vetette fel, hogy mik a Mazsihisz tervei.

„Az elképzelések úgy szólnak, hogy lesz egyfajta közösségi tér a templomban, de ha a Rumbachról beszélünk, akkor nem csak a templomról, hanem a körülötte lévő térről, épületről is. A templommegnyitót megelőzően, már különböző zsidó szervezetek kaptak helyet, ’belakták’ a környező helyeket, elkezdtek dolgozni. Lesz ott egy kóser kávézda, megfelelő élelmiszert is lehet majd fogyasztani, a templom terében az emeleti karzaton egy kiállítás kap helyet. S ami a legfontosabb nekem, az a templomtér, ami rituálisan is alkalmassá vált arra, hogy ott istentiszteleteket, szakrális rendezvényeket tudjanak tartani” – sorolta a terveket Frölich Róbert. 

Természetesen bízik abban is, hogy kialakul egy állandó közösség, de „ezt majd az idő kiforogja”, ám pillanatnyilag a Mazsihisz nem számol állandó közösséggel – ez jelenleg mindössze óvatos becslésen alapul. Ezért nyilván nehéz lenne egy új közösséget építeni a Rumbachban, ahol egyelőre vallási eseményekkel terveznek jelen lenni. „A vágy ugyanakkor az és egy rabbi nem is mondhat mást, így Frölich rabbi sem mond mást, mint azt, hogy legyen ott egy élő közösség akár öt év múlva, amely templomként használja a templomot.”

Egyfajta kulturális-szakrális közösségi teret terveznek létrehozni, főként, hogy az épületnek ragyogó az akusztikája, a templomtér kiválóan alkalmas kulturális események befogadására, ami alkalmassá teszi mind prózai, mind zenei estek, események megrendezésére. Ennek előképeként említette a Zsidó Fesztivált, amit bő húsz éve rendeznek a Dohány utcában. Az elképzelések szerint kiválóan össze lehetne egyeztetni a szakrális és a kulturális funkciót a Rumbach zsinagóga bekapcsolásával. 

Arról nincs tudomása, hogy az állam beszállna a zsinagóga fenntartásába, ez az elkövetkező években a Mazsihisz feladata lesz. Az viszont konkrét elképzelés, hogy az épületet bekapcsolják a nemzetközi turizmus vérkeringésébe.   

Arra a kérdésre, hogy a felújított templom hol helyezhető el a fővárosi és az országos zsidó hitéletben, az országos főrabbi egyértelműen az élre helyezi a zsinagógát, mint a budapesti vallásos zsidóság jelképét. Valóságosan – mint hozzátette – a háborút követően a ragaszkodás szimbólumává vált, erre még gyermekkorából is emlékszik, amikor többször imádkozott ott maga is, „bár már akkor is borzalmas állapotban volt. A templom jelene, hogy megnyitott s a lehetőség, hogy működhet. Hogy ezt mennyire tudja kihasználni, mennyire nyeri vissza zsinagógaként az elmúlt évtizedek legendáját, az a jövőben rejtezik. Azzal, hogy gyönyörűen felújították és megfelel minden szakrális lehetőségnek, azzal kinyílt az ajtó és minden akadály elhárult, hogy újra kialakulhasson ott egy stabil közösség. De a helye mind a múltban, mind a jelenben s a jövőben, mindenképpen a magyar zsidóság élvonalában van” – nyilatkozta a Rumbach utcai zsinagóga felújítása és megnyitása kapcsán a Hírklikknek Frölich Róbert országos főrabbi.