Van?

Vasvári G. Pál 2020. június 4. 20:40 2020. jún. 4. 20:40

Áder János köztársasági elnök ünnepi beszédet mondott a trianoni békediktátum 100. évfordulóján a Parlamentben. Szóvá tette, hogy „a saját házunk előtt is söprögessünk”. Igen. Ideje lenne…

A beszéde végén két dolgot említett Áder elnök: egyrészt a vágyáról szólt, hogy „a magyar nemzet lelki határai változatlanok maradjanak”. Ami igazán nem lehetetlen óhaj a részéről; ezt a spirituális érzést bizonyára még a szomszéd országok – a Nagy-Magyarországos térképek, zászlók, jelvények, autómatricák láttán – tiltakozó, berzenkedő politikusai se kifogásolhatják – ha nyilván nem is örülnek neki igazán.

Másrészt érintette a Magyar Köztársaság elnöke a nemzeti folyamat időtényezőjét is. Szó szerint ekképp:

A magyar nemzet nem csak volt, de lesz is”.

Igen, kérem, nincs helye itt semmiféle félreértésnek: volt és lesz. Punktum! És ezzel tán a kijelentés tényszerűségét illetően, látszólag nem is lenne semmi baj. Hisz' tényleg volt is, meg remélhetőleg még nagyon sokáig lesz is. Ám a látszattal most is az a gond, ami mindig: hogy nem maga a kozmetikázatlan, teljes valóság…

Az lenne pedig, ha nem hiányozna e lakonikus rövidségű államfői beszédzáró mondatból egy roppant fontos apróság. Mindössze három betű. Egy kurta magyar szócska. A létige. Aminek hiánya mindent elárul arról, hogy hatalmuk eddigi évei alatt az ország mostani urai mit is műveltek – árokásás, megosztás, a nemzet jelképeinek, ünnepeinek kisajátítása, az ellenzék ellenséggé nyilvánítása tekintetében – a magyar néppel. Csupán az hiányzott az államfői szófordulatból, hogy a magyar nemzet „van”… Ilyen egyszerűen, jelen időben. De ez nagyon hiányzott, tán okkal(?), és bizony, épp ez az egyik fő baj… Ha valakinek, akkor az ország első emberének ezzel pontosan tisztában kellene lennie. Elvégre az Alaptörvény szerint:

Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Kíváncsian várom, mikor ragad seprűt Áder János…