Varga kontra Matolcsy
Varga Mihály miniszter azon bejelentésére, - miszerint vége az aranykornak és a gazdasági növekedés ütemének lassulása várható - az alábbiak szerint reagált Matolcsy György bankelnök:
„Jó hírem van: nincs vége, még évtizedekig tart, és a végén sikeresen felzárkózunk a nyugati fejlettséghez és életminőséghez. Miért? Mert képesek vagyunk folytatni a már 7 éve tartó felzárkózást, amikor az átlagosan 3,5 százalékos gazdasági növekedés révén évente átlag 2 százalékkal közeledtünk az uniós átlaghoz. Az Európai Unió leggyorsabb és legjobb válságkezelése (2010-2012 között) után dinamikusan közeledünk (2013-2019) a déli államokhoz, az északiakhoz, a franciákhoz, a hollandokhoz, Ausztriához és Németországhoz egyaránt. Miért tudjuk folytatni? Mert rátaláltunk a receptre és kreatívan megújítjuk a magyar modellt. Azért, mert nálunk a politika versenyelőny és nem versenyhátrány. Azért, mert jól ötvözzük az állam és a piac eszközeit, a hagyományos és a nem-hagyományos megoldásokat.”
Most tudtam meg a legfőbb pénzügyértől, hogy az elmúlt időszak a magyar gazdaság aranykora volt. Végül is megszabadultunk félmillió „felesleges” munkaerőtől és 2,7 millió nyugállományban lévő honfitársunk nagy jó létben dőzsöl. A forint „lement kutyába”, a munkabérek közterhe pedig a harmadik legmagasabb – Németország és Belgium után – az Európai Unióban, az ún. adóék még mindig 45 százalék. Ami azt jelenti, hogy minden 1 forint kifizetett bér után 80 fillér adót fizet együttesen a munkaadó és a munkavállaló. Nemzeti Versenyképességi Tanácsunk már van, de a nemzeti versenyképességünk – még V4 összehasonlításban is – lehangoló.
Szóval aranykorban éltem én (Önökkel együtt) az elmúlt években, de az MNB elnöke rácáfolt a miniszterre és megnyugtatott: még évtizedekig eltarthat ez a kegyelmi állapot. Szerinte az élen járunk a kontinensen országai között: válságkezelésben és gazdasági dinamizmusban mindenkit fölényesen verünk. Az uniós források bevonásáról (és lenyúlásáról) persze egyik közgazdász sem beszélt, a közösségi pénzek felhasználását és elszámolását érintő OLAF jelentés negatív értékelése pedig szóba sem került.
Rettegnek tőlünk a halódó Nyugat –és a jeges Észak bamba népei: a Svédországban, Hollandiában és Németországban élő/dolgozó magyarok „hazavándorlóként” nemzeti színű sapkában és kokárdában jelentkeznek a magyar hatóságoknál és könyörögnek, hogy megtakarított eurójukat illetve koronájukat átválthassák magyar forintra. És mindez miért van így? Mert jól mixeljük a „hagyományos” és a „nem hagyományos” megoldásokat”. Hm. Tartok tőle, hogy a „hagyományos” az praktikusan jogszerűt jelent, míg a „nem hagyományos” (a magán nyugdíjpénztári megtakarítások elkonfiskálása, a trafikprivatizáció, a takarékszövetkezeti annexió stb.) kifejezés a nem jogállamhoz méltó, erőszakos és korrupciógyanús intézkedések fedőneve. Ezt ígéri a bankelnök a jövőre vonatkozóan is, tényleg ez (lesz) a siker kulcsa!?
