Versenysport és kormányimázs
E hét végén érne véget a tokiói olimpia, ha a koronavírus-járvány közbe nem szól, a játékok azonban elmaradtak, Magyarország pedig így elvesztette a lehetőséget, hogy négy év elteltével két hétig újra sikeres legyen.
Nem titkolom, hogy szkeptikus vagyok az úszósport által generált országimázs kapcsán, ugyanis egyetlen random magyar állampolgár sem tud megnevezni három ausztrál vagy három japán úszót, holott Ausztrália és Japán ugyanakkora úszóhatalmak, mint Magyarország, a magyarok pedig állítólag jobban figyelnek erre a sportágra, mint egy átlagos brazil, vagy egy átlagos holland sportrajongó.
Annak kapcsán is szkeptikus vagyok, hogy ezek az emberfeletti teljesítmények és eredmények megtérülnek-e a magyar társadalom egészségtudatosságában, vagyis hogy a bajnokok győzelmei láttán tömegek kezdenek-e el mozogni. Míg Magyarország rendre az olimpiai éremtáblázat élmezőnyében végez, addig a tömegsport és úgy általában az egészséges életmód tekintetében a mérleg finoman szólva sem ezt jelzi. Ha volna bármiféle összefüggés a sikeres versenysport és a sikeres tömegsport között, Magyarország a világ legsportosabb és legegészségesebb nemzete volna. Csakhogy ennek épp az ellenkezője igaz.
Annak kapcsán is szkeptikus vagyok, hogy a gyermekeket majd ezek a bajnokok inspirálják sportolásra. Ha valaki a tömegmédia korában sikeres sportolót keres példaképnek, annak ez sikerülni is fog. Ha pedig ez a példakép véletlenül nem Dzsudzsák Balázs, hanem mondjuk Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi lesz, azzal Magyarország csak nyerhet.
Annak kapcsán is szkeptikus vagyok, hogy egy társadalomnak a közösségi élmény, konkrétabban a nemzeti büszkeség miatt van szüksége az élsportra. Ha volna bármilyen összefüggés a sikeres versenysport és az összetartó társadalom között, Magyarország rendkívül szolidáris és áldozatvállalásra kész nemzet volna, hisz más ennyire kicsiny ország ilyen kimagasló sportsikerekkel szinte nem is büszkélkedhet. Csakhogy ennek épp az ellenkezője igaz.
Egyvalamit azonban eszemben sincs vitatni: az élsport – különösen mert óriási állami pénzekből zajlik – a mindenkori kormánynak már Rákosi uralma óta legitimitást biztosít. Magyarország könnyebben sikeres egy kellő állami befolyással modellezett térben, mint a gazdaság, a kultúra vagy a társadalom mindennapos valóságában.
