Veszélyhelyzet idején diplomásból is lehet közmunkás
A Magyar Közlönyben tegnap jelent meg az a jogszabály, ami a veszélyhelyzettel összefüggésben alkalmazandó közfoglalkoztatási szabályok eltérő alkalmazásáról rendelkezik. Lényegében arról szól, hogy amíg a törvény szerint a szakképzett és diplomás munkakeresőket, illetve azokat, akik egyedül is képesek maguknak munkát találni, „békeidőben” nem lehet közmunkára kötelezni, addig veszélyhelyzet esetén ezt a szabályt nem kell figyelembe venni. Így szinte bármelyik munkakeresőből azonnal lehet közmunkás. Azt, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, Herczog Lászlóval, egykori szociális és munkaügyi miniszterrel próbáltuk megfejteni.
Herczog László szerint a határozat, ami egész pontosan úgy szól, hogy „Vészhelyzet ideje alatt az egyes munkaerőpiaci intézkedésekről szóló 1139/2017.(III.20.)korm. határozat 1.pont, c,d alpontját nem kell alkalmazni." Ez nem az állampolgárra, vagy a gazdálkodó szervezetre vonatkozik, hanem a kormány tagjaira, illetve az államigazgatási szervezetre. Annyit jelent, hogy két, eddig meglevő korlát a munkaügyi hivatalok számára megszűnik. Ahogy azt a Nyugat.hu is megírta, a c) alpont arról rendelkezik, hogy azon személyek, akik várhatóan képesek önállóan elhelyezkedni, ne kerülhessenek bevonásra a közfoglalkoztatási programba, csak abban az esetben, ha a munkaközvetítési kísérlet a munkáltató oldalán felmerülő okból háromszor is meghiúsult, vagy ha három hónapon keresztül nem tudtak megfelelő állást ajánlani az álláskeresőnek. A d) alpont a szakképzettséggel rendelkezőket zárja ki a közmunkából hasonló feltételek fennállása esetén (ha nem volt három sikertelen közvetítési kísérlet vagy három hónap eredménytelen várakozás).
Herczog László azt mondja, a rendelkezéssel azt a tiltást törölték, hogy erre a két kategóriára nem lehet közmunkás állást hirdetni, amit persze nem kötelező elfogadni. És, hogy az állampolgárra nézve mit jelent mindez? A volt miniszter szerint, ha az illető elutasítaná a közmunkát, akkor sem veszítené el az álláskeresési támogatásra való jogosultságát. A foglalkoztatási törvényben ugyanis van egy olyan szabály, ami szerint: „a várható kereset az álláskeresési járadék összegét éri el, vagy amennyiben az álláskeresési járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb, akkor a legkisebb kötelező munkabér összegét éri el.” Márpedig a közfoglalkoztatott bére eleve nem éri el a minimálbért. Ezért Herczog László értelmezése szerint, a munkavállalót azon az alapon nem lehet kizárni az álláskeresési támogatásból, ha elutasítja a felajánlott közmunkát.
Vagyis, ha valaki diplomásként, vagy szakmunkásként bemegy a munkaügyi hivatalba, és ott közmunkát ajánlanak fel számára, akkor eldöntheti hogy elfogadja-e azt, vagy sem. Ha elfogadja, akkor diplomásként is, és szakmunkásként is közmunkabérért dolgozhatna.
Ha arra az esetre gondolunk, hogy valaki már nem kap álláskeresési támogatást, mert lejárt a három hónap, akkor bizony számításba kell vennie, hogy vagy semmit sem kap, mert nem talál állást, vagy elfogadja a közfoglalkoztatást, és legalább a közmunkabérhez hozzájut. A felajánlott munka bármilyen területen lehet, akár még az egészségügyben is, igaz, ott csak olyan munka adható számára, amelyik nem igényel szakképesítést.
S, hogy miért volt szükség erre az intézkedésre most? Valószínűleg azért, mert bizonyos területeken munkaerőhiány van, ami így némileg oldható.
