Vígh Péter: a környezetvédelmi mellett szociális katasztrófa is fenyeget

– Az egyre kisebb antarktiszi jégtakarótól egészen odáig, hogy Európát megbénítja az aszály, vagy halak harapdálják a dél-franciaországi strandokon a fürdőzőket, naponta egyre súlyosabb hírek érkeznek. Felgyorsult a klímaváltozás?

– Önmagában ez a folyamat már elég régóta gyorsul, mivel nem csökkennek a globális kibocsátások, és azzal párhuzamosan, ahogy nő az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben, a szélsőséges időjárási események is fokozódnak. Erre a legutóbbi IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change ) jelentés is rámutatott. Az IPCC honlapján van egy globális atlasz, amely mutatja azt is, hogy különböző felmelegedési értékeknél hogyan erősödnek a különböző szélsőséges időjárási események. Amíg nem csökkentjük érdemben a globális üvegházhatású gázkibocsátásokat, természetesen azt fogjuk tapasztalni, hogy ez a helyzet évről-évre rosszabb lesz. Ami most extrém, az tíz év múlva norma lesz, az új extrém még magasabbra kerül, és így „haladunk előre”.

– Ezt a folyamatot tovább gyorsítják azok az intézkedések, amelyeket az energiaválság miatt hoznak, például a fa-, széntüzelés visszaállítása?

– Az orosz-ukrán háború miatt itthon és egész Európában tapasztalható energiaválságra tett válaszlépések környezeti, éghajlati szempontból rosszak. Mint például a szénerőművek újraindítása, vagy az erdőkitermelés nemcsak Magyarországon, hanem Európa különböző országaiban is, mert biomasszával akarják helyettesíteni, mondjuk a földgázt. Ezek nyilvánvalóan rossz lépések. Magyarországnál maradva, bőven lett volna időnk arra, hogy változtassunk. Most, amikor „tűzoltás” van, akkor ezek valóban rossz döntések. Így egyik válságból a másikba fogunk esni. Mert azzal, ahogy enyhítjük most az energiaválságot, gyakorlatilag egy másik kockázatot növelünk meg. Nagyon nagy szükség volna rá, hogy végre a fenntarthatóbb ipari ágakat, illetve technológiai megoldásokat finanszírozzuk. A megoldások már rendelkezésre állnak, és pénz is lenne, ha azt átcsoportosítanánk a mostani szennyező iparágakból a fenntarthatóbbakba. Plusz, látjuk, hogy azokra a spórolási tendenciákra, amiket Európában már bevezettek – és amiket itthon a különböző vezető politikusok kifiguráznak – valóban szükség lesz. Ne gondolja senki, hogy ami eddig volt, az továbbra is működni fog. Mindenképpen szükség van újfajta technológiai megoldásokra, a társadalomnak is alkalmazkodnia kell, vissza kell venni a fogyasztásból, és máshogy kell megtermelni azokat a javakat, azt az energiát, amit felhasználunk.

– Mi egyénenként rövidtávon tehetünk bármit is a klímaváltozás és a szárazság ellen?

– Természetesen. Egyébként ez el is indult már. Nagyon érdekes, hogy amikor a fogyasztók megkapják árjelzés formájában azt, hogy itt változtatni kell – gondolok itt a hatósági ár nagyjából való felfüggesztésére –, akkor jól látszik, az emberek rögtön a takarékoskodás és az energiahatékony megoldások felé fordulnak. De miért kellett ezzel megvárni, hogy legyen egy válság?! Miért nem lehetett tíz, vagy akár csak öt évvel ezelőtt elkezdeni egy országos mélyfelújítási programot a lakóépületekben, amikor még nem volt ez a probléma, és nem került ennyibe a gáz? Azért azt hozzátenném, hogy a gázár már tavaly nyáron és ősszel is az egekben volt, nem a háború miatt emelkedett meg. Akkor is látszódott már pontosan ez a probléma. Ehhez képest az itthoni lakásfelújításra adott támogatási program minimálisan, vagy egyáltalán nem koncentrál semmiféle energiahatékonysági beruházásra, nem ösztönzi rá az embereket. Ezért van az, hogy inkább konyhát, meg fürdőszobát újítanak fel, és nem szigetelnek, vagy nyílászárót cserélnek, hőszivattyút szerelnek fel. Semmi olyasmit nem csinálnak, amivel ténylegesen csökkenthető lenne a fogyasztásuk, és ezáltal csökkenne az ökológiai- és karbonlábnyomuk.

– Miért történt ez így?

– Erről inkább a kormányt kellene megkérdezni. Ők tudják megmondani, miért döntöttek úgy, hogy nem csatornázzák be erre a támogatásokat. A szakmai civil szervezetek nemhogy évek, de szinte évtizedek óta mondják, hogy mi lenne a helyes irány. Mindenki tudta, hogy Magyarország energetikai szempontból rendkívül kiszolgáltatott Oroszország felé, tehát ebben semmi újdonság nincsen. Csakhogy most, amikor válság van, a bőrünkön érezzük, hogy mennyire. Sokan mondták, hogy az orosz energiáról le kellene válni, nem történt meg. Valószínűleg kényelmi szempontok miatt. Addig tényleg nem vagyunk hajlandók változtatni, amíg nem kapunk egy pofont.

– Hát, most elég nagyot kaptunk. Mi az, amit a kormánynak sürgősen tennie kellene, és mi az, amit az emberek maguktól megtehetnek a saját érdekükben?

– Egy példát mondok a fakitermeléses rendelettel kapcsolatban. Ez a rendelet nyilván úgy katasztrófa, ahogy van, ahogy az is, amit lehetővé tesz. Elfogadhatatlan. Egyébként vannak helyek, ahol télen muszáj fával fűteni, mert nincs rá más infrastruktúra. Viszont a gázhiány miatt megnövekedett a tűzifa iránti kereslet, ami felnyomta az árakat, így pedig még egy szociális katasztrófa is kilátásban van, mert akik tényleg rászorulnak, nem fognak hozzájutni ehhez a tüzelőanyaghoz. Ezeket a döntéseket eleve úgy kellene meghozni, hogy a környezetvédelmi és a szociális szempontok is érvényesüljenek. Ugyanez igaz lett volna korábban a rezsicsökkentésre, azt is szelektíven kellett volna megoldani. Ami még a kormányzati intézkedésekhez tartozna: őrület, hogy Magyarországon továbbra is tiltják a szélerőművek telepítését, miközben a lignittüzelésű Mátrai Erőművet újra akarják indítani. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan. Észak-Magyarország szélkapacitása a magyar-osztrák határon ugyanolyan, mint az osztrák oldalon. Ahogy átlépjük az osztrák határt, ott körülbelül hússzor annyi szélkerék van, mint nálunk. Ez ugyanúgy lehetne Magyarországon is. Fel kell oldani ezt a tiltást, és minél inkább megújuló energiákra alapozva diverzifikálni kellene a magyar energia-mixet. 

– A lakosság mit tehet? 

– Egyértelműen meg kellene csinálni azokat a tényleges energiahatékonysági beruházásokat, amik eddig elmaradtak. Jó volna, ha ezt támogatná a kormány is. Egyébként erre ugyancsak lettek volna források, és lennének is, ha megérkezne az EU-támogatás. Ha a kormány tűzszünetet kötne ezzel kapcsolatban az Európai Bizottsággal. Át kell alakítani az emberek gondolkodását is. Véget kell vetni annak, hogy valaki télen 27 fokra fűti fel a lakását, nyáron meg 19 fokra hűti le. A lakosságot egyre több országban próbálják erre kondicionálni. Ez az, amit itthon kinevetnek a döntéshozók, holott ezt kéne csinálni. Ez egy hosszú út lesz. Amit az emberek megszoktak, arról nagyon nehezen mondanak le, de el kell kezdeni. Annak az energiapazarló módnak, ahogy eddig éltünk, vége kell, hogy legyen. A szociálisan rászorulókat pedig támogatni kell. Célzott beavatkozásra volna szükség, és nem arra, hogy például lehetővé tesszük kiemelt természetvédelmi területeken a tarvágást. Ráadásul az idén levágott fa – mivel vizes – abszolút alkalmatlan a fűtésre. 

– Úgy tűnik, nálunk csak látszatmegoldás van és kapkodás. Nincs előre tervezés…

– Így van. Ennek a kormánynak nem prioritás a környezetvédelem, ennek következtében pedig a magyar társadalomnak sem annyira az. Ez egy oda-vissza hatás. Én abban bízom, hogy minden ilyen válság általában ébresztően is hat az emberekre. A pénztárcáján keresztül mindenki nagyon motiválható. Szerintem belátható időn belül meg fog szűnni az üzemanyag-ársapka, és amikor tényleg 600-800 forint lesz egy liter benzin, meg a diesel, akkor jól láthatóan csökkenni fog a fogyasztás. Ez általában véve nem baj. A ’70-es években az arab-izraeli háború miatt kitört olajválság következtében Európában magasabb volt a mostaninál az üzemanyag ára. Ennek az lett a következménye, hogy Koppenhága és Amsterdam ma „bringás város”. Addig nem volt az. Akkor az emberek rájöttek, hogy nagyon drága az üzemanyag, ezért inkább kerékpárral jártak. Azóta pedig hozzáigazították ehhez a városszerkezetet, és működik. Lehetne Magyarországon is egy ilyen irányú „eltolódás” – bízom benne, lesz is –, csak ehhez a lakosság felismerésén túl, kellene az is, hogy a politikai döntéshozók ebbe az irányba csatornázzák be az energiákat.