Vigyázzunk a szavainkra!
A klímasztrájkot választotta az év szavának idén a Collins szótár, miután összeszámolták, hogy ezt a kifejezést százszor többször használták 2019-ben, mint a korábbi években. A glasgow-i székhelyű kiadó a honlapokat, újságokat és folyóiratokat, valamint a közösségi médiát pásztázva választja ki az év szavát, azt vizsgálva, hogy mely angol kifejezések használata ugrott meg az adott évben a legnagyobb mértékben.
A szótár definíciója szerint a klímasztrájk olyan tüntetés, amelynek résztvevői nem mennek iskolába vagy munkába, hogy cselekvésre szólítsanak fel a klímaváltozás ellen. A klímasztrájk kifejezést először 2015 novemberében jegyezték fel, amikor az első ilyen tüntetést szervezték az ENSZ Párizsban rendezett klímacsúcsa idején.
Ahány év és ahány szótár, annyi győztes szó. A Kulturaustausch (Kulturális cserének lehetne fordítani) című német folyóirat 2007-ben például nem embereket, hanem szavakat versenyeztetett. A nem mindennapi, ám annál nemesebb összecsapáson az olvasók szavazatai alapján egy török szó, a yakamoz nyert. Azoknak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak törökül, elárulom, hogy a szó azt jelenti: vízen tükröződő holdfény.
Nem lehetett könnyű a választás, hiszen tudjuk, sok szép szó van a világon. A hírügynökségi jelentések szerint a yakamoz mögött akkor éppen csak, hogy lemaradt egy kínai kifejezés, a lu hu. Jelentése: mélyen alszik. (Erre azért nem szabadna mérget venni, mert vannak olyan nyelvjárások, amelyekben azt jelenti: horkol.) Sokak meglepetésére a harmadik helyre egy Afrikából származó szó, a baganda nyelvből jött volongoto került, amely szabad magyar fordításban azt jelenti, hogy kaotikus. A további sorrend: a norvég oppholdsvaer (eső utáni fény) a hausza madala (Istennek legyen hála), a brazíliai portugál saudade (ez is jelent valamit) és az ukrán perekotipole (a sztyeppe futója).
Nekünk magyaroknak is vannak szép szavaink. Kosztolányi Dezső, aki annak idején író és költő barátaival szívesen játszott a szavakkal, már 1937-ben nyilvánosságra hozta azt, hogy szerinte melyik a 10 legszebb magyar szó. Szerinte anyanyelvünk legszebb szavai: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Persze, mint a versenyeket általában, ezt a mostanit sem kell túlságosan komolyan venni. Vannak, akiknek például a Lenin által is előszeretettel használt empíriokriticizmus szó jön be, míg másoknak, főként, akik jártasak a közgazdaságtanban az Engels által megalkotott Leibeigenschaft (jelentése: második jobbágyság) a nyerő.
Aki a szavakból él, annak minden szó szép. Mindegyik egyformán tetszik, mert az a szó szép, amelyik a helyén van – az, amelyiket jókor és jó helyen használnak.
A szavainkat, hiába próbálják egyesek kisajátítani őket, nem lehet elvenni tőlünk. És ezen a tényen semmi sem változtat. Még az sem, ha vannak szavak, amelyeket időnként kiforgatnak eredeti mivoltukból. Olyan emberek használják őket, olyan szövegkörnyezetben, olyan célok érdekében, amelyekre szegény szavak, „akik” semmiről sem tehetnek, bizonyára nem igazán büszkék.
A szavak nem tudnak tiltakozni. Nem vonulnak az utcára, még médiát sem gründolnak maguknak, ahol érvényre juttathatnák az érdekeiket. Pedig talán nem ártana, ha a szavaknak is volna egy érdekvédelmi szervezetük. Egy szószakszervezet, amelynek fő feladata az lenne, hogy a szavakkal szembeni méltánytalanságok ellen megvédje a tagjait. Hallassa a hangját, ha úgy érzi, sérelem érte a szavakat, és ne hagyja, hogy kiforgassák őket a javaikból.
Azaz a jelentésükből. Merthogy a szavaknak nincs más vagyonuk, csak az, amit jelentenek.
Idén a klímasztrájk lett a befutó.
Vigyázzunk a szavainkra, tettek lehetnek belőlük!
