Visszalépjek vagy ne?
Büszkén jelentem, hogy én vagyok a legnépszerűtlenebb magyar „politikus” 1989 óta. Na jó, az lehet, hogy nem loptam el szektorokat, nem lövettem ki emberi szemeket, nem hamisítottam költségvetést, üzlettársaimnak nem adtam állami állásokat, nem rendeltem a maffiától parkolást, nem kaptam pénzt nokiás dobozban, nem hazudtam magam sem kereszténynek, sem szocialistának, nem uszítottam magyart magyar ellen, nem számoltam fel a jogállamot – viszont úgy lettem harminc év legelutasítottabb magyar politikusa, hogy politikus se voltam harminc másodpercig.
Rogán Antal, Orbán Viktor, Kövér László, Bokros Lajos, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc valamennyien alkalmasabbak és kívánatosabbak nálam. Nem is volt olyan rossz ez a harminc év: csak be kellett lépnem a politikai térbe, és a magyar emberek máris másképp látják a devizahitelezést, a privatizációt meg az olajszőkítést. Megszentelem az elmúlt harminc évet – és büszke vagyok.
Köszönöm a rekordot! Köszönöm, hogy a két kurzus egyként utál – jelzem: kölcsönös. Köszönöm a közvéleménykutató szakmának, hogy kifinomult módszerei révén megmutatja, mennyit ér az, aki hangos, trágár és különb alternatívát kísérel képezni, mint az elmúlt harminc év politikai osztálya.
Már csak az a kérdés: mi következik ebből? Úgy tűnik, rosszul csinálom? Lépjek vissza? Vagy úgy tűnik, jól csinálom? Ne lépjek vissza?
Szerző: Puzsér Róbert
