Volt alkotmánybíró: Magyarországon befejeződött a diktatúra kiépítése

– Professzor úr, korábban diktatúraépítéssel vádolta meg a kormányt, de már jó ideje elfogadták a törvényt a hatalom visszaadásáról. Nem kéne bocsánatot kérnie?

– Eszem ágában sincs bocsánatot kérni. Hiába fogadták el a vészhelyzet megszűnéséről szóló törvényt, a kormány valójában nem adta vissza a hatalmat. A rendszer tehát maradt az, ami a felhatalmazási törvény óta: alapvető alkotmányos jogokat a járványveszélytől függetlenül is korlátozó, nyílt diktatúra. Így aztán nekem aligha kell bárkitől bocsánatot kérnem. Ez inkább azoknak lenne a feladatuk, akik a folyamatot levezénylik. Szégyellem magamat helyettük. Kétségtelen persze, hogy a veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvény 2. paragrafusa kimondja ugyan: a diktatúrát létrehozó felhatalmazási törvény hatályát veszti. Csakhogy a jogszabály 3. paragrafusa szerint, majd a miniszterelnök határozza meg a hatályvesztés napját. Elfogadhatatlan, hogy a törvény szövege még a dátum kiszámításának módját sem írja elő.

– Ön tehát nem bízik a kormányfő bölcsességében, hogy ez megtörténik?

– Nem bízom, mert nincs rá okom. Legfeljebb az egyértelmű törvény jelentene számomra jogállami, jogbiztonságot jelentő garanciát.

– Pedig az igazságügyi miniszter az időpontot jó előre jelezte. Eleinte ugyan június elején szűnt volna meg a veszélyhelyzet, s vele a kormány teljhatalma, ez később június 20-ára tolódott. Ezt a dátumot viszont már többször beharangozták. Így sem volt egyértelmű?

– Nem, mert számomra csak a beterjesztett törvény szövege a mértékadó, és nem a blöffölései miatt Európában is hiteltelenné vált igazságügyi miniszter ötletelése. Ne tekintsen bizalmatlannak, de júniusban két nap alatt három dátumot is hallottam. Közben folyamatosan gyártották az elképesztő kormányrendeleteket, amelyekhez esetleg még szükségük lehetett néhány napra. A veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvény szövege – pedig csak néhány sorról van szó – egyébként is zavaros. Hogy szándékosan, vagy trehányságból szövegezték-e meg így, azt nem tudjuk. Ráadásul ez a törvény nem visszavonja a felhatalmazási törvényt, csak azt deklarálja, hogy érvényét veszti – majd valamikor. Mint vázoltam, annak az időpontját pedig a miniszterelnök mondja meg, vagyis a miniszterelnöknek még erre is szabad kezet adtak.

– Ha jól tudom, akkor a törvény a kihirdetése napjától hatályos. Ez sem egyértelmű?

– Persze hogy nem. Amiről ön beszél, az már egy másik törvény, amelyet a veszélyhelyzet megszűnése utáni időre fogadtak el; vagyis az egy úgynevezett átmeneti rendelkezéseket tartalmazó jogszabály. Tudni kell, hogy a két törvényjavaslat tárgyalása párhuzamosan futott. Ez a helyzet pedig tökéletesen alkalmas volt a laikus közvélemény megtévesztésére. Főleg azért, mert a többségében egyáltalán nem átmeneti, hanem tartósan érvényes szabályok tömkelege szintén a miniszterelnök határozata szerint fog hatályba lépni. Amikor ő úgy akarja! A veszélyhelyzet megszűnéséről szóló törvénnyel egyidejűleg akarták elfogadni az átmeneti törvényt. Ebbe pakolták a járvány időszaka, vagyis a rendeleti kormányzás alatt született összes olyan rendeletet, amely a kormány teljhatalmát biztosítani hivatott. Vagyis törvényerőre emelték a rendeleti kormányzás idején „bevált” rendeleteket. Így fenntarthatják a totális hatalmat az idők végezetéig – immár a törvény erejével.

– Erre gondolhatott Varga Judit igazságügyi miniszter és Gulyás Gergely miniszter, amikor azt ígérte, hogy a kormány munkáját segítő néhány bevált rendeletet törvényerőre emelik.

– Igen, de amikor ezt mondta, akkor még nem tudtuk, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt született rendeletek túlnyomó többségéből törvény lesz. Vagyis a kormány jogilag állandósítja a veszélyhelyzetet úgy, hogy megalkotja – a jogállami jogrenddel párhuzamosan – egy bármikor igénybe vehető veszélyhelyzeti, különleges jogrendet, de erre előtte az Országgyűléstől már nem kell majd újra felhatalmazást kérni.

– Ha újabb veszélyhelyzet jön, tehát ha lesz a járványnak újabb hulláma, akkor szükség is lehet erre. Nem gondolja?

– Kétségtelen, de az nagyon fontos új elem, hogy a parlamenti felhatalmazásra akkor már nem lesz semmi szükség. Meglepetésemre, az egyik kormányszóvivő, Orbán Balázs el is szólta magát, mert egyértelműen kimondta, hogy a nevezett törvény elfogadása után, a jövőben a kormánynak többé nem kell majd az Országgyűlés „támogatását” kérni, ha a különleges jogrend körébe tartozó veszélyhelyzet – lásd: járvány, katasztrófa – előállna. Miközben az Országgyűlésnek épp az a feladata, hogy esetenként a helyzet gondos mérlegelése után adjon felhatalmazást. Az átmenetinek nevezett 250 oldalas, 393 paragrafusból álló törvénybe foglalt szabályok alkalmazásáról a kormány önállóan, teljhatalommal dönthet. Még a kormánypárti honatyák sem jöttek rá, vagy csak úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a későbbiekben rájuk már nem lesz szükség. Mivel a veszélyhelyzetet most is egyedül a kormány rendeli el, felhatalmazási törvény nélkül is „konyhakészen” rendelkezésére áll a komplett különleges jogrend, csak használni kell. A kormányszóvivő fura elszólása világossá teszi, elárulja a mai hatalom logikáját, amely azt feltételezi, hogy a parlament – mint valami külső szemlélő – támogatja a kormányt. Holott az Alaptörvény szerint, a közhatalmat a törvényhozó parlament gyakorolja. Az Országgyűlés nem egyszerűen támogatja, hanem létrehozza, „kreálja” a végrehajtó hatalmat, a kormányt, és ellenőrzi is azt! Ezt jogvégzett embereknek illene tudni. Ha ugyanis a kormány logikája érvényesül az átmeneti törvény elfogadásakor, akkor a kormány a parlament fölé helyezné magát, s valójában azt közli a törvényalkotóval, hogy „nekünk rátok már nincs szükségünk”. Ez a felfogás azonban ellenkezik még az érvényben lévő Alaptörvénnyel is. Ez egyértelműen azt üzenné, hogy Magyarországon a kormánynak van parlamentje, nem pedig a parlamentnek kormánya. Ami persze nonszensz!

– Az igazi veszély tehát ön szerint az, hogy a jelenlegi kormánynak már a saját, korábban bátornak tartott képviselőire sem lesz szüksége a kormányzáshoz?

– Mindenesetre megteremtik a feltételét annak, hogy a miniszterelnök a parlament ellenőrzése nélkül is tudjon kormányozni. Az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény elfogadásával – amely tartalmát tekintve, csak nyomokban tartalmaz valódi átmeneti rendelkezéseket, mint például a hitelmoratórium fenntartását – a rendeleti kormányzás rendeletei állandósult részévé válnak majd a magyar jogrendnek a mostani veszélyhelyzet megszűnése után is – de most már törvényként.

– Ez egy kicsit bonyolultnak tűnik.

– Az egész folyamat ködös, követhetetlen, zavaros. Néha az az érzésem, hogy azért ilyen bonyolult, hogy még én se értsem (nevet). Az egésznek a végső célja viszont teljesen egyértelműen az, hogy a kormány a vírusjárvány idején megszerzett totális hatalmát később is fenntartsa, illetve állandósítsa. Az átmeneti rendelkezésekről szóló jogszabály ugyanis éppen arról szól, hogy a különleges jogrendet bármikor igénybe vehető módon állandósítsa az országban.

– Mindezt parlamenti kontroll nélkül. Elég hozzá az, hogy a kormány alkalmazottja, a tiszti főorvos, Müller Cecília úgy dönt: erre szükség van. Ez a helyzet?

– Az új törvénybe bevezetik az egészségügyi válsághelyzet fogalmát, ami nincs benne az Alaptörvényben, jóllehet ugyanúgy alkotmányos jogok súlyos korlátozását jelenti. A lényeg azonban az, hogy az átmeneti rendelkezésekről szóló törvény segítségével – az Országgyűlést kikapcsolva – egy új intézmény, az Alaptörvény által nem ismert egészségügyi válsághelyzet bevezetésével korlátlan időre szóló teljhatalmat lehet biztosítani a kormány számára. Ugyanis a leendő jogszabály már nem tartalmazza azt a – mostani veszélyhelyzetre még az Alaptörvény által előírt – szigorú feltételt, hogy 15 nap rendeleti kormányzás után, szükség van a parlament által elfogadott felhatalmazási törvényre.