Von der Leyennek Juncker örökségével is meg kell küzdenie

Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának következő elnöke nagyratörő célokat tűzött maga elé, de némelyik terv régi, és már korábban is megbukott - írta a Die Welt konzervatív német lap terjedelmes elemzésében, amelyben von der Leyen elképzeléseit vetette összes a valós lehetőségekkel. A cikk emlékeztetett rá, hogy Jean-Claude Juncker távozó bizottsági elnök kezdeményezéseit újra és újra leblokkolták a nemzetállamok.

A jogállamisági problémákkal kapcsolatban von der Leyen kijelentette: „A jogállamiság elleni támadások alapjaiban rengetik meg az uniót”. A lap ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy Frans Timmermans jelölését azért akadályozták meg a kelet-európai tagállamok, mert a bizottság első alelnökeként rá hárult a Lengyelország és Magyarország elleni eljárások megindítása. Von der Leyen folytatni akarja a szigorú kurzust, és bejelentett egy „éves felülvizsgálati mechanizmust”. Ez utóbbit Timmermans már előkészítette, így valószínű, hogy bevezetik.

Annak a követelésnek viszont nincs esélye a megvalósulásra, hogy a következő költségvetésben a jogállamiság megsértését a szubvenciók csökkentésével büntessék. Ehhez ugyanis konszenzusos döntésre lenne szükség.  Az egyenjogúságot von der Leyen biztosítani szándékozik a bizottságban, és ez lesz az első kihívás. Az elnöknek nem csupán a nemi, hanem a földrajzi megoszlást is figyelembe kell vennie. Az eddigi jelöltek többségükben férfiak, és a tagállamok nemigen akarnak új jelölteket állítani. Ezért már Juncker is több jelöltet követelt egy-egy biztosi posztra, de ezt több ország egyszerűen megtagadta, és végül a biztosok mintegy harmada nő. Ennél nagyobb arány is lehetséges, de az 50 százalékot nehéz lesz elérni.

Von dert Leyen munkanélküliségi viszontbiztosítással kapcsolatos indítványa meglepő, mert az unió ezt már egyszer elutasította, egy transzferuniótól tartva. Az elképzelés: egy alap, amelyet a jó időkben feltöltenek, és amely nem önhibából bekövetkezett válságok esetén kölcsönökkel támogatja meg a nemzeti munkanélküliségi rendszert. Szakértők szerint néhány év alatt az ötletet elutasító Németország is profitált volna ebből, de az új elnöknek meg kell győznie a kétkedőket, hogy mindez nem jár hatalmas mértékű befizetésekkel. Emellett sok részlet még nem világos: ide tartozik-e például az autóipar egy esetleges világválsága.

Az európai betétbiztosításról von der Leyen a beszédében nem szólt, de a munkatervében benne van. A rendszerről azonban a német kormány hallani sem akar mindaddig, amíg az olasz és görög bankok meg nem szabadulnak a bedőlt hitelektől, és erre egyhamar nincs kilátás. A klímavédelemről szóló megállapodás létrejöttére van esély. A cél kitűzését a június végi uniós csúcson a kelet-európai tagállamok megakadályozták. Mindenekelőtt a sok szénerőművet működtető Lengyelország követel „kompenzációs mechanizmus”, de ha lesz elég pénz, megvalósulhat a klímasemlegesség. Ez azonban nem von der Leyen vívmánya lesz: uniós diplomaták már a júniusi csúcs után is ezt jósolták. A külpolitika terén a volt német védelmi miniszternek Junckernél nagyobb ambíciói vannak, és úgy látja: „Keressük a bátorságot ahhoz, hogy a külpolitikát többségi döntésekre alapozzuk”. 

Ez a cél azonban csakis konszenzusos döntéssel érhető el, viszont a tagállamok nem fogják feladni a vétó privilégiumát. A terhek újraelosztásával kapcsolatban újra „menedékügyi és migrációs paktumról” van szó.  A tartalom a szokásos: a dublini rendszer reformja, a külső határok védelmének erősítése, az embercsempészet elleni harc és a menekülés helyszíni okainak felszámolása. Emellett az új bizottsági elnök kilátásba helyezte, hogy megfelelő keretet dolgoznak majd ki a Földközi-tengeri kereső- és mentőakciókra. A részetekről von der Leyen nem szólt, de ez nem csoda, mert a szakértők évek óta nem jutnak ezzel semmire. Von der Leyen előbb tájékozódni akar. A legkonkrétabb célja, hogy a Frontex létszámát 2027 helyett már 2024-re bővítsék tízezer főre. Számos szakértő azonban a szükséges költségek miatt a 2027-es végrehajtást is illúziónak tekinti.

Végül a lap kitért arra, hogy Ursula von der Leyen nyilatkozatai szerint a csúcsjelölti rendszer javítására törekszik. Ez azonban nem hangzik nagyon eltökélten. Mindenesetre az elképzelés szerint 2020 nyaráig konferenciát szerveznek az Európa jövőjét illető új javaslatok kidolgozására. Von der Leyen pedig felkínálta szolgálatait közvetítőként a bizottság és a parlament közötti várható csatákban. Ennél többet nem is igen tehet, mert a bizottságnak alig van kompetenciája. A választási folyamat megváltoztatásához a tanács egyetértése szükséges, de az állam- és kormányfők éppen Ursula von der Leyen megválasztásával megmutatták, hogy erre nem készek.