Vučić Orbán legjobb tanítványa
Újabb egyetemi intézet van veszélyben: Aleksandar Vučić szerb elnök Orbán Viktor tekintélyelvű modelljét követi, és támadásai legújabb célpontja a belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet – írta a bécsi liberális Der Standard vendégkommentárjában Vedran Džihić, a bécsi egyetem előadója, és Gazela Pudar Draško, az intézet tudományos tanácsának elnöke.
A szerzők megállapították: még el sem csendesedett a CEU elűzése feletti vita, Orbán Viktor a koronavírus-válság közepén fáradozott hatalma bebetonozásán. Meg kell hagyni, hogy 2010 óta elképesztő következetességet mutat Magyarország illiberális és tekintélyelvű átalakításában, és ezzel szerepmodellé vált számos hasonlóan gondolkodó kollégája számára: ezek egyike Vučić.
A vírusválságban megmutatta, hogy a tekintélyelvű forgatókönyv minden részletét tudja alkalmazni. Nem alkotmányos módon hirdették ki a rendkívüli állapotot, ő maga tetszés szerint uralja a kormányt és az államot. A politikai ellenfeleket és az ellenzéket a Vučićhoz hű sajtó rágalmazza. Nem véletlen, hogy a Freedom House Szerbiát is hibrid államnak minősítette, és egyre többször emlegetik az országot – Magyarországgal és Törökországgal együtt – leplezett autokráciaként.
A szerzők emlékeztettek a CEU elűzésére és Erdogan hasonló lépéseire, majd megállapították: Szerbiában – amely még nem is olyan régen élen járt az EU-hoz csatlakozni szándékozó államok között – az akadémiai szabadság elleni támadások megmutatják, hogy a szerbiai rezsim számára fontosabb a társadalom abszolút ellenőrzése, mint maga az uniós integráció. Az egyetemek és a független kutatóintézetek autonóm működése tehertétellé lett, és meg kell ettől szabadulni. A számítás egyszerű: meg akarják akadályozni a rendszerrel szembeni bármiféle lényegi bírálatot, és egy stabil, haladó, a jövőbe tekintő fontos vezető, Vučić képét akarják megteremteni.
A heves támadások legújabb célpontja a belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet (IFDT), amelyet a jugoszláviai '68-as mozgalom résztvevői alapítottak, és amely a kilencvenes években szembehelyezkedett Slobodan Milosevic politikájával. A szerzők ismertették az intézet történetét, ezen belül azt, hogy 1980-ban egyszer már több neves filozófus, köztük Jürgen Habermas lépett fel az intézet védelmében, és most újra védelembe kell venni a tudomány szerbiai szabadságát. A kormány új felügyelő bizottságot nevezett ki, amelyben számos rendkívül vitatott személyiség foglal helyet – a szerzők több példát is felhoznak erre –, és a biztosi minőségben ténykedő vezető máris megfenyegette a munkatársakat a fizetések visszatartásával, továbbá megpróbált nyomást gyakorolni a fiatalabb kutatókra. Az intézet elleni támadásokkal szemben, vezető értelmiségiek világméretű tiltakozása bontakozik ki.
Jürgen Habermas, Yuval Noah Harari, Noam Chomsky, Judith Butler, Axel Honneth, Étienne Balibar, Martha Nussbaum, Thomas Piketty, Francis Fukuyama, Achille Mbembe, Ruth Wodak és még több mint négyszáz tudós írta alá Szerbiához intézett nyílt levelet, amely az intézet függetlenségének helyreállítására szólít fel. Az ilyen felhívások azonban a CEU esetében sem segítettek.
Szerbia fokozódó „illiberalizálódásával” és az Orbán-féle modell követésével nem lehet hiteles partnernek tekinteni Szerbiát az európai integrációban. A demokratikus hanyatlás spirálja mélyül, de az intézet munkatársai és a kritikus szerb nyilvánosság ellenállása mutatja, hogy nem mindenki hagyja magát elhallgattatni, sokan készek harcolni a szerbiai demokráciáért – írták a szerzők.