Zaklatókormány
A minden feladat elvégzésére kapható Kocsis Máté honosította meg a magyar nyelvben a zaklatószínház kifejezést. „A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket.” Ezt írta a Fidesz legújabb ökle az elmúlt hét péntekjén a Facebookon, s mint láttuk, a Gothár-ügy jó apropó volt a kormány számára, hogy beélesítsen egy már december elején elkészült, amúgy vállalhatatlan törvényjavaslatot, amelynek lényege a kulturális élet, s ezen belül a színházi szakma maga alá gyűrése.
Erre reagálva kérdezte meg Nagy Ervin színész, hogy amennyiben zaklatószínházakról beszélünk, akkor beszélhetünk-e zaklatóegyházakról is. Tegyük hozzá: leginkább természetesen a katolikus egyház vonatkozásában. A papi nőtlenség, a cölibátus ugyanis szó szerint a gyermekek zaklatásának melegágya. A kérdést úgy is föltehetjük, hogy miből van több: zaklatásból a színházakban, vagy pedofíliából a katolikus egyházban.
Ezt még akkor is meg kell kérdeznünk, ha szilárd meggyőződésünk hogy a zaklatás, a szexuális erőszak sehol és semmilyen formában sem tolerálható. A gyerekek azonban még a színészeknél is kiszolgáltatottabbak – utóbbi esetben felnőtt emberek alá- és fölérendeltségi viszonyaival való visszaélésről van szó, a molesztált gyerekek viszont egyértelműen olyan áldozatok, akik mindenki másnál védtelenebbek a bűnelkövetőkkel szemben. Ehhez képest, sok esetben egyházon belül igyekeznek eltussolni az ilyen eseteket, ha meg már végképp nem sikerül, megpróbálják „belügyként” kezelni a vétkes papok áthelyezésével, lefokozásával „orvosolni” a gyerekek ellen elkövetett bűnöket.
S ha már Kocsis Máté a nyelvújító honatya szerepében tetszeleg, kénytelenek vagyunk emlékeztetni az olvasót arra, hogy ma egy zaklatókormány vezeti az országot. Olyan kormány, amely elveszi polgárainak értékeit, majd – valamiféle fordított Robin Hoodként – a szegényektől zabrált javakat szétosztja a gazdagok között. A furfangokban kifogyhatatlan kormány oly módon is zaklatja a polgárait, hogy ahol csak teheti, megnyirbálja jogaikat. Elsősorban a tisztességes tájékozódáshoz való jogukban korlátozza a polgárait, de szorgos ténykedése kiterjed a gazdasági verseny korlátozására, valamint a bírói függetlenség csorbítására is.
Ha szabadna javasolnunk: az államnak először saját magát kellene korlátoznia, s ha már zaklatásilag nála minden rendben, akkor, de csakis akkor léphetne fel bárkivel szemben morális megfontolásokkal.
