A Bátyám Isten ajándéka, avagy ebben az országban a dolgok "működnek"
|
2016. március 5. 09:00
2016. márc. 5. 09:00
Az egyik folyamatosan tud beszélni, a másik folyamatosan tud hallgatni. Az egyik mindig nevet - a szeme is nevet -, a másik inkább komoly, szomorú. Tűz és víz. Mégis egyformák! Gondolataik, szándékaik, céljaik egyek.
Vannak dolgok, történetek, amikről ebben az országban nem szeretnék ha beszélnénk. A "strucc-politika" működik. Amiről nem tudunk, az nincs is. Pedig mi a gyermekosztályokon nap mint nap megtapasztaljuk. Ahogy más is, ha látni akar!
A gyermekéhezésről, a gyermekszegénységről beszélek. Arról, ahogy ebben az országban a dolgok működnek.
Vasárnap délután van a gyermekosztályon...
Vasárnap délután, volt hogy előbb leváltottuk egymást. Az éjszakások korábban érkeztek, mert siettek, mert siettem... Mert tudtam, várnak. Várnak az apró kisgyermekfejek az ajtóban. Némelyik mezítláb ácsingózik az óriásira szabott kórházi pizsamában, mert neki nincs saját, és mikor megérkezett a kórházba, emlékszem, a lábára volt szorulva a cipő.
"Kisfiam, miért ilyen cipőd van? Ezt nőtte ki a tesóm. Ki, nem dobunk semmit."
Ezek a kisgyermekfejek, mind - mind a délután érkező nővérre várnak, mert vasárnap van, és ilyenkor mindig hoznak valamit a nővérek. Otthonról, a vasárnapi asztalról. Mert nekünk még van hová hazamenni és van mit enni...
Gyerekek, akik a zsömléjüket elteszik másnapra, mert bennük van, ma már ettem, de holnapra is legyen... Hiába mondom, hogy holnap is lesz...
Csecsemők, akiket nem tudnak látogatni a szüleik, mert nincs pénzük a hosszú útra, és így előfordul, hogy hetekig nem látják gyermeküket, de bíznak a nővérekben. Gyerekek, akik még örülnek annak is, hogy kórházba kerültek és megszeppenve ülnek az ágyban, de biztonságban érzik magukat.
Esténként "kis óvodává" válik a közös tér és kitesszük a valóban otthonról hozott apróságokat és Ők mindennek örülnek. A nélkülöző gyerekek, olyan hálás szeretettel tudnak ragaszkodni, csak mi, akik benne dolgozunk, csak mi tudjuk, milyen ez az érzés.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy lehet beteg gyerekekkel foglalkozni? "Én már az első 5 perc után sírnék. Biztos nem tudnám megszúrni, vagy előkészíteni műtétre, vagy betolni a műtőbe úgy, lehet többet nem is látom"- és már folynak a könnyei...
Férfi ember létére... Hát ezért szeretem... A BÁTYÁM! - aki Isten ajándéka nekem. Bár tűz és víz, mégis egyformák: gondolataink, szándékaink, céljaink egyek.
Hétvégenként, szabadidejükben - idegen emberek jóvoltából elindulnak kis falvakba, hogy élelemet, ruhát, játékot vigyenek, amit csak tudnak, amennyit csak csak tudnak, a sajátjukat beleadva és a saját Családjukat gyermekeiket hátrahagyva, csak hogy segítsenek a rászorulókon. Azokon, akiknek a könyörgő tekintetéből az olvasható ki: segíts, mert éhes vagyok.
Egyikük "Nemzeti Minimumot" hozott létre: A Nemzeti Minimum Program alapvetően a magyarországi gyermekéhezés felszámolása érdekében létrejött civil kezdeményezés. Célja, hogy a magyar országgyűlés törvényi szinten garantálja, hosszú távon biztosítsa, hogy költségvetési okokból nem éhezhet Magyarországon gyerek" - majdnem sikerült. Mégis, lesöpörték. Ez nem létező dolog.
Másikuk ezért folyamatos "Egyszemélyes tüntetésbe kezdett másnap" és 8 fokban is ott állt órákat mindennap két hónapig a parlament előtt. CIVIL 42 FELHÍVÁSA: egyszemélyes civil demonstráció minden munkanapon a Kossuth téren 13 óra és 16 óra közötti időpontban december 31-ig. Ha Te is szeretnél részt venni és személyesen is kifejezni a tiltakozásod, akkor jelentkezz az eseményre. Vedd fel velünk a kapcsolatot."
Mindenki látta, és mindenki értette, csak "ott bent" akik a jó melegben azt mondták, itt ebben az országban minden működik, itt nem éhezik senki, itt pazarlás van, azok akik tehetnének - ők nem akarták látni - vagyis úgy tettek.
Hú micsoda idegeskedés volt, mikor egyszer a "nagy autó" közelébe merészkedtem és megkérdeztem, mivel órákig járó motor mellett állt ott a "Főnök" Mercedes kisbusza. Mikor jön a Főnök? Senki nem tudja, szólt a válasz.
Minden nap láttuk őket. Nem tudjuk, hogy tudnak otthon lefeküdni nyugodt álomra, mikor ők kaptak felhatalmazást arra, amit a Bátyáim végeznek el helyettük... etetik az éhező gyerekeket. Elindulnak minden hétvégén, még elindultunk december 23-án is a "tej-ködben", hogy vigyünk élelmet, ruhát , és kis ajándékot Borsodba, ahol a gyerekekkel egy szobában laknak a kismalacok, hogy meg ne fázzanak, mert ez a családi kincs, hisz ez lesz majd a betevő falat, ha vigyáznak rá, ha megnő.
Nem kiskutya, perzsacica - a féltett nyári élelem van a pici szobában.
Ebben az országban minden működik!
Ebben az országban MINDEN MŰKÖDIK, AMIT A CIVILEK ÖSSZEFOGÁSSAL MEGOLDANAK.
Igen, ez valóban működik - a szeretet, a jóérzés, az empátia, az emberség - amit nem tudnak
kiölni az emberekből, mert minél jobban nincs, mi annál inkább összefogunk és előteremtjük és ez Magyarország, mert mi, Ők, a Bátyáim - akik sokan vannak -, mi MŰKÖDÜNK!
Valóban, "MAGYARORSZÁG MŰKÖDIK", mert nem lehet megosztani. Mert egyre több ilyen kis civil szervezet van, aki elvégzi a munkát helyettük. Csak kérdés: AKKOR MI SZÜKSÉG VAN RÁJUK?!
Szeretteink szemének csillogásáért,
Megy baráti kéz érintéséért,
a kenyérért, melyet megeszünk,
a szikrázó csillagokért, a hullámok morajlásáért,
szent igédért, melyet nekünk mondtál el,
a lehetőségért, hogy vagyunk és tevékenykedünk,
hála neked, Urunk, Istenünk! "
(R. Armstrong)
És most egy kérés Felétek, hátha tudtok segíteni. A Facebook oldalamon megtaláljátok, de a Nagy Bandó András oldalán is megtalálhatjátok. Szeretnék Nagy Bandó Andriséktól elhozni rengeteg adományt és eljuttatni Iványi Gáborékhoz és a Civil 42-nek, hogy Ők a megfelelő helyre eljuttathassák.
1 napra szükségem lenne egy "kisputtonyos autóra" amivel elhozzuk Nagy Bandó Andriséktól az adományokat.
Aki tudna segíteni, kérem szépen jelezze vagy e-mailben, ( sandor.maria@gmail.hu ) vagy a Sztárklikk szerkesztőségében(sztarklikk@sztarklikk.hu).
Hálásan köszönöm szépen!
A gyermekéhezésről, a gyermekszegénységről beszélek. Arról, ahogy ebben az országban a dolgok működnek.
Vasárnap délután van a gyermekosztályon...
Vasárnap délután, volt hogy előbb leváltottuk egymást. Az éjszakások korábban érkeztek, mert siettek, mert siettem... Mert tudtam, várnak. Várnak az apró kisgyermekfejek az ajtóban. Némelyik mezítláb ácsingózik az óriásira szabott kórházi pizsamában, mert neki nincs saját, és mikor megérkezett a kórházba, emlékszem, a lábára volt szorulva a cipő.
"Kisfiam, miért ilyen cipőd van? Ezt nőtte ki a tesóm. Ki, nem dobunk semmit."
Ezek a kisgyermekfejek, mind - mind a délután érkező nővérre várnak, mert vasárnap van, és ilyenkor mindig hoznak valamit a nővérek. Otthonról, a vasárnapi asztalról. Mert nekünk még van hová hazamenni és van mit enni...
Gyerekek, akik a zsömléjüket elteszik másnapra, mert bennük van, ma már ettem, de holnapra is legyen... Hiába mondom, hogy holnap is lesz...
Csecsemők, akiket nem tudnak látogatni a szüleik, mert nincs pénzük a hosszú útra, és így előfordul, hogy hetekig nem látják gyermeküket, de bíznak a nővérekben. Gyerekek, akik még örülnek annak is, hogy kórházba kerültek és megszeppenve ülnek az ágyban, de biztonságban érzik magukat.
Esténként "kis óvodává" válik a közös tér és kitesszük a valóban otthonról hozott apróságokat és Ők mindennek örülnek. A nélkülöző gyerekek, olyan hálás szeretettel tudnak ragaszkodni, csak mi, akik benne dolgozunk, csak mi tudjuk, milyen ez az érzés.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy lehet beteg gyerekekkel foglalkozni? "Én már az első 5 perc után sírnék. Biztos nem tudnám megszúrni, vagy előkészíteni műtétre, vagy betolni a műtőbe úgy, lehet többet nem is látom"- és már folynak a könnyei...
Férfi ember létére... Hát ezért szeretem... A BÁTYÁM! - aki Isten ajándéka nekem. Bár tűz és víz, mégis egyformák: gondolataink, szándékaink, céljaink egyek.
Hétvégenként, szabadidejükben - idegen emberek jóvoltából elindulnak kis falvakba, hogy élelemet, ruhát, játékot vigyenek, amit csak tudnak, amennyit csak csak tudnak, a sajátjukat beleadva és a saját Családjukat gyermekeiket hátrahagyva, csak hogy segítsenek a rászorulókon. Azokon, akiknek a könyörgő tekintetéből az olvasható ki: segíts, mert éhes vagyok.
Egyikük "Nemzeti Minimumot" hozott létre: A Nemzeti Minimum Program alapvetően a magyarországi gyermekéhezés felszámolása érdekében létrejött civil kezdeményezés. Célja, hogy a magyar országgyűlés törvényi szinten garantálja, hosszú távon biztosítsa, hogy költségvetési okokból nem éhezhet Magyarországon gyerek" - majdnem sikerült. Mégis, lesöpörték. Ez nem létező dolog.
Másikuk ezért folyamatos "Egyszemélyes tüntetésbe kezdett másnap" és 8 fokban is ott állt órákat mindennap két hónapig a parlament előtt. CIVIL 42 FELHÍVÁSA: egyszemélyes civil demonstráció minden munkanapon a Kossuth téren 13 óra és 16 óra közötti időpontban december 31-ig. Ha Te is szeretnél részt venni és személyesen is kifejezni a tiltakozásod, akkor jelentkezz az eseményre. Vedd fel velünk a kapcsolatot."
Mindenki látta, és mindenki értette, csak "ott bent" akik a jó melegben azt mondták, itt ebben az országban minden működik, itt nem éhezik senki, itt pazarlás van, azok akik tehetnének - ők nem akarták látni - vagyis úgy tettek.
Hú micsoda idegeskedés volt, mikor egyszer a "nagy autó" közelébe merészkedtem és megkérdeztem, mivel órákig járó motor mellett állt ott a "Főnök" Mercedes kisbusza. Mikor jön a Főnök? Senki nem tudja, szólt a válasz.
Minden nap láttuk őket. Nem tudjuk, hogy tudnak otthon lefeküdni nyugodt álomra, mikor ők kaptak felhatalmazást arra, amit a Bátyáim végeznek el helyettük... etetik az éhező gyerekeket. Elindulnak minden hétvégén, még elindultunk december 23-án is a "tej-ködben", hogy vigyünk élelmet, ruhát , és kis ajándékot Borsodba, ahol a gyerekekkel egy szobában laknak a kismalacok, hogy meg ne fázzanak, mert ez a családi kincs, hisz ez lesz majd a betevő falat, ha vigyáznak rá, ha megnő.
Nem kiskutya, perzsacica - a féltett nyári élelem van a pici szobában.
Ebben az országban minden működik!
Ebben az országban MINDEN MŰKÖDIK, AMIT A CIVILEK ÖSSZEFOGÁSSAL MEGOLDANAK.
Igen, ez valóban működik - a szeretet, a jóérzés, az empátia, az emberség - amit nem tudnak
kiölni az emberekből, mert minél jobban nincs, mi annál inkább összefogunk és előteremtjük és ez Magyarország, mert mi, Ők, a Bátyáim - akik sokan vannak -, mi MŰKÖDÜNK!
Valóban, "MAGYARORSZÁG MŰKÖDIK", mert nem lehet megosztani. Mert egyre több ilyen kis civil szervezet van, aki elvégzi a munkát helyettük. Csak kérdés: AKKOR MI SZÜKSÉG VAN RÁJUK?!
Szeretteink szemének csillogásáért,
Megy baráti kéz érintéséért,
a kenyérért, melyet megeszünk,
a szikrázó csillagokért, a hullámok morajlásáért,
szent igédért, melyet nekünk mondtál el,
a lehetőségért, hogy vagyunk és tevékenykedünk,
hála neked, Urunk, Istenünk! "
(R. Armstrong)
És most egy kérés Felétek, hátha tudtok segíteni. A Facebook oldalamon megtaláljátok, de a Nagy Bandó András oldalán is megtalálhatjátok. Szeretnék Nagy Bandó Andriséktól elhozni rengeteg adományt és eljuttatni Iványi Gáborékhoz és a Civil 42-nek, hogy Ők a megfelelő helyre eljuttathassák.
1 napra szükségem lenne egy "kisputtonyos autóra" amivel elhozzuk Nagy Bandó Andriséktól az adományokat.
Aki tudna segíteni, kérem szépen jelezze vagy e-mailben, ( sandor.maria@gmail.hu ) vagy a Sztárklikk szerkesztőségében(sztarklikk@sztarklikk.hu).
Hálásan köszönöm szépen!
