Érem és helyezés nélkül is a legnagyobbak között a menekült olimpikonok
Habár eddig nem sikerült érmet szereznie a tokiói olimpián a menekültek csapatának, annak tagjai – vitathatatlanul – joggal sorolandók a legnagyobb teljesítményt elérők közé. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által összeállított soknemzetiségű csapat tagjai ugyanis – a nevükből is adódóan – a hazájukat kényszerűen elhagyott menekültek közül kerültek ki. A riói olimpiai játékokon még csak 10, a tokióin már 29 sportoló alkotta ezt a különleges csapatot.
Ázsiai és afrikai országok szülötte az a 29 sportoló, akiket 55 olyan menekült közül választottak ki, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, majd a befogadó, új hazájukban ösztöndíjat kaptak, segítendő a felkészülésüket az ötkarikás játékokra. A hazájukat tekintve – ahonnan menekülniük kellett – afganisztáni, kameruni, kongói, illetve kongói köztársaságbeli, iráni, iraki, dél-szudáni, szudáni, szíriai és venezuelai van a csapatban. Ők 29-en összesen 12 sportágban indultak, úszásban, atlétikában, tollaslabdában, ökölvívásban, kenuban, kerékpározásban, dzsúdóban, karatéban, lövészetben, taekwondoban, súlyemelésben és bírkózásban – ahogy az AP egy jelentésében olvashattuk.
A legismertebb talán közülük a 2016-os nyári olimpiai játékokon még iráni színekben bronzérmet szerzett Kimia Alizadeh. A taekwondóban sikeres sportolónő a hivatalos személyektől elszenvedett szexizmus miatt hagyta el a hazáját, illetve arra is hivatkozott még, hogy a döntésében szerepet játszott a fejét takaró kendő kötelezővé tétele a számára. Mostani szereplésének egyik pikantériája, hogy az első fordulóban éppen egy iráni vetélytársát győzte le Tokióban.
A 2016-os után a 2020-as ötkarikás játékokon részt vesz a szíriai Yusra Mardini, aki 2015-ben menekült el hazájából, s az úszótudására támaszkodva, egy túlzsúfolt, süllyedésnek indult lélekvesztőről a vízbe ereszkedve – és ezzel másokat védelmezve – végül úszva jutott el Törökországból Görögországba. Végül Németországban kapott menedéket.
