Van, amit még te sem tudsz a divatról?

Gondolatmenete alapján úgy vélhetnénk, hogy az egésznek semmi értelme, végeredményét tekintve úgyis „mindig mindenki ugyanolyan”. Ennek ellenére divat van, volt és lesz. Minden időszaknak van egy népszerű, uralkodó stílusa.

Teszteld magad az alábbi divat, még inkább divattörténeti kérdések megválaszolásával! Ha netalántán nem tudod a helyes válaszokat, akkor se csüggedj, mesélünk kicsit az egyes ruhadarabok történetéről.

- Hány centiméteres annak a női cipőnek a sarka, amelynél magasabban már egészségtelen járni?

a.​ 5
b.​ 12
c. ​7,5
d.​ 9

- Mit fejeztek ki anno a szoknya meghosszabbított részével, az uszállyal?

a. ​méltóságot, gazdagságot
b.​ életkort
c.​ érdeklődési kört
d.​ családi állapotot

- A fehérnemű kifejezés azt sejteti, hogy annak tisztaságára minden korban ügyeltek, hiszen a testtel érintkezik közvetlenül. Téves elképzelés. Mégis melyik században kezdődött el a "a mosható alsóing" korszaka?

a.​ XIV. században
b.​ XIX. században
c.​ csak a XXI. században
d.​ XVI. században

Helyes válaszok:

- c.​ 7,5
- a.​ méltóságot, gazdagságot
- b. XIX. században

És most tudd meg, hogyan avanzsáltak az egyes ruhadarabok praktikus tárgyakból díszítő elemekké!

Ruha alatt hordott alsónemű

Az ősi népek ruhája egyszerre töltötte be az alsónemű és felsőruha funkciót is. Ha figyelembe vesszük, hogy előtte – ha hinni lehet a történészeknek – ruhájuk sem volt, ez nagy előrelépés. A ruha alatt vékonyabb alsó ruha viselésének szokása a XVI-XVII. században jelenet meg, elsősorban a felsőbb osztályok körében.

Az alsónemű ekkor még luxus, kincs volt, amit csak a gazdagok engedhettek meg maguknak. A rokokó korszak hölgyei a felsőruhát rögtön a fűző fölött hordták. Majd az első világháború után a fűző teljesen eltűnt a női divatból, helyébe rugalmas, „könnyű kegyelem” típusú fehérneműk jöttek.

A XIX. század első felében kezdődött "a mosható alsóing" korszaka. Ezek az egyszerű ruhadarabok egyformák voltak a nőknél és a férfiaknál, a gazdagok finomabb, vékonyabb kivitelben hordták. Csak a múlt század végén kezdtek a nők mást viselni, batisztból, selyemből. A fehérnemű ma már nagyon sokféle és néha drágább, mint a fölötte hordott „rongy”.

Szoknya

Régen, nagyon régen nem vált el a női és férfi viselet egymástól. A középkorban a szoknya nem csak deréktól kezdődött, hanem nyaktól, igaz, csak térdig ért, de hordta boldog-boldogtalan. Amikor a XV. században a „gótikus” szoknya már míderre és külön szoknyára tagozódott – beszélhetünk a szoknyáról a mai értelemben. Innen a dolog már nem is annyira érdekes: a szoknya hossza, szélessége és alakja, ez minden, ami alkotja a divatot.

De míg odáig jutottunk, hogy a szoknyának már egyáltalán nem volt hová rövidülnie, nagyon hosszú ideig a szoknyahossz hosszú volt. Talán cserébe az olykor igen kacér dekoltázsért, a szoknya a földet söpörte. A szoknya meghosszabbított része volt az uszály, melynek hossza egyenes arányban volt a méltósággal és gazdagsággal.

Nadrág

A XV-XVI. században mindenféle nadrág-típus elterjedt. Voltak olyanok, melyek fantasztikus formát öltöttek és több méter selymet igényeltek. Franciaországban, Angliában és Spanyolországban a rövidnadrág jött divatba. A XIV. Lajos udvarában hordott térdig érő nadrágoknak a francia forradalom vetett véget, bevezetve a hosszúszárú nadrágot. A pantalló maradt divatban a XIX. század végéig, hol bővebb, hol szűkebb változatban.

A nők a XVI. században kezdték a nadrágot alsóruhaként hordani, de csak a XX. században terjedt el. A nadrág női felsőruhaként pedig csak a modern korban vált divatossá. El tudnánk képzelni az életünket ma nadrág nélkül?

Cipő

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ősember a mamut után mezítláb szaladgálván igencsak ki volt téve a talpát, lábát érő sértegetéseknek. Erre mi derül ki? A Wikipédia szerint Ötzi - egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből - lábszárvédőt hordott. Talpa medve bőréből készült, a felső része pedig szarvasbőrből, szalmával hőszigetelt és bélelt volt.

A gladiátorokról tudjuk, hogy nem pusztán sarut - mint a gondolkodó rómaiak -, hanem dupla lábszárvédőt hordtak, vasból. A saru volt nemrég is divatban, a mostani reinkarnációját, a nagylábujj és a mutató lábujj közé bújót nehéz kényelmesnek felfogni.

Majd jött a bocskor, később a csizma, de a XVI. századig csak lapos sarkú lábbelit viseltek a népek. Végre cipő, végre sarok. A tűsarok… Szerencsére nem az egyetlen centiméternyi sarkocskán kell járni egy ilyen cipőben, hanem ott van még a talppárnácska alatti további 5 négyzetcentiméter. Állítólag 7,5 centinél magasabb sarkakon nem egészséges járni. Persze vannak 12 centis cipellők is, és - azon kívül, hogy magasítanak, nyújtják a lábat, izmosítják a vádlit- a légies vonulás nem kihívás bennük, némi gyakorlás árán. Állítólag.