A szabad választás csak afféle úri huncutság

Harminc év alatt hozzászokott a magyar lakosság, hogy a politikusok - tisztelet a kivételnek - az államkasszát és a közvagyont fejőstehénnek tekintik, amelynek a tőgye körül ott nyüzsögnek, és más nem is férhet oda. Ma már a közvélemény afféle eleve elrendeltetett dologként tekint arra, hogy a politikusi pálya munkaköri leírásához hozzátartozik a lopás, a csalás és a hazugság. Úgy gondolják az emberek, hogy az övéké úgysem lesz az a pénz, akkor pedig nekik mindegy, hogy ki lopja el. És most ugyanez történik a választásokkal is.

Mára hozzászokott az emberek többsége, hogy a "szabad" választás is csak afféle úri huncutság, és akinél az erő és a hatalom, az kénye-kedve szerint csalhatja el a választásokat. Ma már gyakorlatilag senki nem tette szóvá, sőt természetesnek vették, hogy a Magyar Nemzet "mandátumbecslést" adott közre a választások estéjén, rögtön az urnazárás után, anélkül, hogy bármiféle megelőző kutatásra hivatkoztak volna. Mint ahogy nem is végeztek kutatást. Az eredmények pedig kísértetiesen egybeestek a választások eredményével. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy egy kicsit kozmetikázzanak ezeken, hogy ne lógjon ki ennyire a lóláb. Egyszerűen - szembemenve az uniós jogszabályokkal - a Magyar Nemzet hivatalos helyről megkapta, és nyilvánosságra hozta a választási eredményeket, amelyeket a jogszabályok szerint este 11-ig senki nem ismerhetett volna meg, és tilos volt nyilvánosságra hozni. Mandátumbecslést ugyanis nem propaganda médiumok, hanem kutatóintézetek szoktak végezni, kutatások alapján. És ez csak az utolsó csalás volt, miközben az egész választási rendszerben lassan egyetlen olyan elem sem lesz, amely nem a kormánypártok hatalmi céljait szolgálná, és amelyet ne a csalás szándéka motivált volna. És ezt nemcsak az állampolgárok, hanem a politikusok java része is tudomásul veszi. Egyedül Gyurcsány Ferenc említette meg a választások utáni beszédében, hogy Magyarországon nem voltak szabad és fair választások. És az EU is szemérmesen elfordítja a fejét. Pedig ugyanúgy fognak járni ezzel is, mint Orbán fertőző autokrata, diktatórikus, rasszista politikájával. Mire odanéznek, már késő lesz. Addigra túl sokan fognak kedvet kapni ehhez a környező országokban.

2019. May. 29. 09:00

Az EP-választás nem volt sem fair, sem szabad

Harminc év alatt hozzászokott a magyar lakosság, hogy a politikusok - tisztelet a kivételnek - az államkasszát és a közvagyont fejőstehénnek tekintik, amelynek a tőgye körül ott nyüzsögnek, és más nem is férhet oda.

Ma már a közvélemény afféle eleve elrendeltetett dologként tekint arra, hogy a politikusi pálya munkaköri leírásához hozzátartozik a lopás, a csalás és a hazugság. Úgy gondolják az emberek, hogy az övéké úgysem lesz az a pénz, akkor pedig nekik mindegy, hogy ki lopja el. És most ugyanez történik a választásokkal is. Mára hozzászokott az emberek többsége, hogy a "szabad" választás is csak afféle úri huncutság, és akinél az erő és a hatalom, az kénye-kedve szerint csalhatja el a választásokat. Ma már gyakorlatilag senki nem tette szóvá, sőt természetesnek vették, hogy a Magyar Nemzet "mandátumbecslést" adott közre a választások estéjén, rögtön az urnazárás után, anélkül, hogy bármiféle megelőző kutatásra hivatkoztak volna. Mint ahogy nem is végeztek kutatást. Az eredmények pedig kísértetiesen egybeestek a választások eredményével. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy egy kicsit kozmetikázzanak ezeken, hogy ne lógjon ki ennyire a lóláb. Egyszerűen - szembemenve az uniós jogszabályokkal - a Magyar Nemzet hivatalos helyről megkapta, és nyilvánosságra hozta a választási eredményeket, amelyeket a jogszabályok szerint este 11-ig senki nem ismerhetett volna meg, és tilos volt nyilvánosságra hozni. Mandátumbecslést ugyanis nem propaganda médiumok, hanem kutatóintézetek szoktak végezni, kutatások alapján. És ez csak az utolsó csalás volt, miközben az egész választási rendszerben lassan egyetlen olyan elem sem lesz, amely nem a kormánypártok hatalmi céljait szolgálná, és amelyet ne a csalás szándéka motivált volna. És ezt nemcsak az állampolgárok, hanem a politikusok java része is tudomásul veszi. Egyedül Gyurcsány Ferenc említette meg a választások utáni beszédében, hogy Magyarországon nem voltak szabad és fair választások. És az EU is szemérmesen elfordítja a fejét. Pedig ugyanúgy fognak járni ezzel is, mint Orbán fertőző autokrata, diktatórikus, rasszista politikájával. Mire odanéznek, már késő lesz. Addigra túl sokan fognak kedvet kapni ehhez a környező országokban.

2019. May. 28. 16:24

54 perc volt a halálos ítélet

Az MTA sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 54 percet kapott az elnökség arra, hogy elfogadja költségvetésének drasztikus csökkentését. Ez a megalázó gesztus teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy a kormányt egyáltalán nem érdekli az MTA véleménye és az Akadémia sorsát már régen eldöntötték.

Már akkor is úgy gondoltam, hogy ez a "gesztus" az intézmény vezetése elé dobott kesztyű volt, amelyre az egyetlen adekvát válasz az elnök és az elnökség lemondása, és a köztestületi tagok tiltakozása lett volna. Az akadémikusoktól nem várok semmit, mert a többségüket - tisztelet a kivételnek - folyamatosan a több százezer forintos havi járadékkal tartják függőségben. Ha bármit keresztül akar verni az akadémikusok testületén a hatalom, akkor nem kell mást tennie, mint belengetni a járadék megvonását. Amely egyébként ebben a formájában valóban csak arra jó, hogy a politika játékszerévé tegye a nagytiszteletű tudósok többségét. Ha pl. beépítették volna a fizetésekbe és a nyugdíjakba, akkor nem tudná a hatalom ezzel rövid pórázon tartani az akadémikusokat és rajtuk keresztül a tudós társadalmat. Ezért aztán a kormánynak esze ágában sincs változtatni ezen a rendszeren, hiszen remek pórázként szolgál. És hosszú ideje kataton állapotban tartja az Akadémiát (ld. pl. utcanevek véleményezése, MMA létrehozása és az MTA-hoz tartozó Művészeti Akadémia elveszejtéséhez való néma asszisztálás stb.)   Szóval az 54 perc volt a halálos ítélet, ami azóta történik az csak további izomtáncoltatás és a tudós társadalom megalázása, melyhez sajnos az Akadémia különböző vezetői és testületei is tevékenyen hozzájárulnak. Már az is agyrém volt, amikor maga az Akadémia ajánlotta fel, hogy a pénz és az intézetek sorsáról döntő testületbe a politika is delegáljon képviselőket és hogy némán eltűrte, hogy a hatalom beleavatkozzon, hogy melyek a tudományosan releváns kutatási területek és témák. Aztán egymást követték a megalázási szándék és a túlteljesítési pánik szülte szégyenteljes lépések. A Tudomány Napján elhangzó előadások politikai szempontok szerinti cenzúrázása, ráadásul kizárólag a címük alapján - az intézmény még nagyobb szégyenére. A Lukács Archívum és más kutatóhelyek politikai szempontok szerinti felszámolása. A Marx konferencia lemondása, csak azért mert Marx neve irritálja a kormányt. Egyes, a hatalom által nem kívánatosnak minősített, ám világszerte elismert és komoly teljesítményt nyújtó diszciplinák diszkriminálása stb. A szakmai szolidaritás teljes felmondása.  Az a legnagyobb baj, hogy még az egyébként nagytudású, felkészült, tisztességes vezetők sem értik még mindig a fideszes hatalom természetét. Pedig nem kellett volna messzire menniük, hogy tanuljanak, csak a CEU példáját kellett volna szem előtt tartaniuk. Ez a kormány nem akar tárgyalni, kompromisszumra jutni, semmi sem idegenebb tőle. Kizárólag az erejét kívánja fitogtatni, megfélemlíteni és megalázni egy-egy társadalmi csoport tagjait, hogy a többiek is értsenek belőle. A célkeresztben az értelmiségi csoportok és a kisebbségek állnak - mivel erre komoly társadalmi igény is van.  Mindaz ami az elmúlt hetekben az Akadémia ügyében történt többet ártott a tudomány és a kutatók presztízsének, mint amennyit a Kádár- rendszer értelmiség ellenes politikája összesen össze tudott hozni. Mert nemcsak azt a közkeletű vélekedést erősítette, hogy a tudósok a társadalom nyakán élősködő ingyenélők, hanem azt is, hogy simán fel lehet törölni velük a padlót, ha a "kiváltságaik" veszélybe kerülnek. És hogy Lovász László, a világhírű matematikus mit remélt, amikor elvállalta az Akadémia elnökségét a fidesz-rendszerben, azt már akkor sem értettem, amikor elfogadta a jelölést.

2018. October. 10. 06:45

Orbán egyre vonzóbb lesz Trump számára

Mr. Cornstein, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete köszönetet mondott Orbán Viktornak, amiért 2001. szeptember 11.-t követően, a borzalmas terrortámadás után, a magyar kormány szolidáris volt az Egyesült Államokkal.

Ekkorát azonban nem tévedhet egy amerikai nagykövet! Ekkorát csak tudatosan hazudni lehet. Hiszen mindannyian emlékszünk, hogy éppen azért romlott meg a mindaddig felhőtlennek tűnő kapcsolat a két kormány között, mert Orbán - hogy Csurka és a szélsőjobb kegyeit elnyerje - nem nem volt hajlandó egyértelműen kiállni Amerika mellett. Sőt, az akkor a maihoz hasonlóan hatalmi megszállás alatt álló állami televízió munkatársai, a kormány szellemi verőlegényei, a Sajtóklub c. szélsőjobboldali műsorban - Lovas, Bayer, Bencsik és Juhász Judit - arról kvaterkáztak, hogy tulajdonképpen Amerika megérdemli ami történt, a több mint 3.000 civil halálát okozó szörnyű terrortámadást, mert a világ csendőre szerepére tör stb. Ezután rövid idővel pedig Juhász Judit lett az állami televízió washingtoni tudósítója. És azokban a hetekben az Amerika-ellenes, terroristapárti maszlagot nyomta sugallták az egész kormánypárti sajtó, valamint a kormánypárti politikusok megnyilatkozásai is. Ekkor szakadt el a cérna az amerikai kormánynál, azóta nem hajlandók Orbánt meghívni az USA-ba. Most Trump - a "nagy hazafi" - nyilván azzal a küldetéssel delegálta ide az új nagykövetet, hogy hozza rendbe a kapcsolatokat, hiszen az európai vezetők közül kétségkívül Orbán xenofób, autoriter, nacionalista, hazudozós, bunkó politikája áll a legközelebb Trumpéhoz. A nagykövet azonban, Orbán famulusaihoz hasonlóan, azonnal a túlteljesítés mámorába esett és egyik nyilvánvaló hülyeséget/hazugságot mondja a másik után. A múltkor azt mondta, hogy nagyon sok emberrel beszélt Magyarországon, de senkitől nem hallott panaszt a magyarországi demokrácia működésével összefüggésben, és a korrupcióra sem látott példát. Csakhogy mindkét állítását élből cáfolja a valóság. Ami a demokrácia működését illeti, ugyanezekben a napokban Strasbourgban kétharmados többséggel elfogadták a Sargentini jelentést, amely - az EU történetében először - a demokratikus intézmények felszámolása miatt indít eljárást a kormány ellen, és kétlem, hogy a nagykövet úr nem hallott korrupciós ügyekről az EU elismerten legkorruptabb országában. Ha másról nem, de legalább a hónapról-hónapra továbbgyűrűző magyarországi Microsoft botrányról hallania kellett, hiszen emiatt az Egyesült Államokban egymás után hullanak a fejek és már az ügyészség nyomoz az ügyben. Nem tudom honnan szerzi ismereteit a nagykövet úr, de tartok tőle, hogyha tágabb körből tájékozódik is, kizárólag azt hallja meg, ami megerősíti küldetését; az örök és megbonthatatlan amerikai-magyar barátság újraépítését. Minél inkább kiszorul Orbán a civilizált Európából, annál vonzóbb lesz a civilizálatlan Trump számára. Valóban minden értékrend- és mentalitásbeli adottságuk megvan egy új, nagy barátság megalapozásához, de ennél azért csinálhatnák ügyesebben.

2018. September. 15. 11:24