A hír szentsége – Orbán olvasatában

Orbánnak igen jó sajtója van mostanában. Persze a miniszterelnöknek is, de neki mindig, hiszen bármikor tud olyat mondani, amire sokan felkapják a fejüket, és úgy érzik, reagálniuk kell. Most azonban a másik magas állású Orbánról van szó, Balázsról. Aki miniszterhelyettes, államtitkár, a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke, nyár óta pedig névrokona, a kormányfő politikai igazgatója. Egyszóval mind befolyásosabb személyiség a hatalmi hierarchiában. 

Ennek megfelelően, pedig gyakran mond beszédet és sűrűn kérdezik meg a médiában is a helyzetről. A héten például előadást tartott egy médiakonferencián, és szinte ezzel egyidőben jelent meg egy hosszú interjú, amelyet az Indexnek adott. Igazából egyik sem érdemelne sok szót, hiszen a legtöbb ügyben felmondja azt a leckét, amely feltehetően elő van írva minden olyan megszólalónak, aki a jelenlegi hatalmat képviseli. Meglehet persze, hogy nincs előírva, de maguktól is tisztában vannak az elvárásokkal. Pártjuk és saját maguk jól felfogott érdekében. 

Kétségkívül sajátos az a világlátás, amely ezeket a funkcionáriusokat jellemzi. De tételezzük föl, hogy Orbán Balázs is komolyan gondolja, amit kifejt. Amikor arról beszél például, hogy a Fidesz – és vele a kormány – egyáltalán nem vezérelvűen működik. „Az érveknek igenis súlyuk van” – mondja és bizonyára el is hiszi, hiszen naponta tapasztalhatja, hogy a miniszterelnök – aki „nagyon sok esetben erős és határozott hipotézist alkot bizonyos kérdésekről” – meggyőzhető. Vagyis nem mindig az történik, amit ő akar. A látszat ugyan ellentmond ennek az állításnak, de egy bennfentes biztos nem akar félrevezetni bennünket. 

Ugyanígy magyarázható az a fejtegetése is, amely a hazai média állapotairól szól. Az államtitkár-elnök-igazgató úgy látja ugyanis, hogy a sajtó elveszítette kizárólagos tájékoztatási funkcióját, sok esetben egyre inkább politizáló szereplővé válik. Itt azonban már különbséget kell – szerinte – tenni, hiszen megállapítása csak a kormánnyal szembenállókra vonatkozik. Mint mondja, ők feladatuknak a liberális politikai program képviseletét tartják, nem pedig a hiteles tájékoztatást, a vélemények sokszínűségének megőrzését. Ennél fogva – teszi hozzá –, ítélőszék elé állítanak mindenkit, aki másként gondolkodik. Bár ezzel azért lehetne vitázni, de ne törjünk pálcát a szónok felett, a hatalom csúcsairól letekintve, lehet így is értékelni a helyzetet. Sajátos nézőpont ugyan, de miképpen próbálhatná máskülönben elhitetni a hívekkel, hogy az uralkodók jóságosak, a másik oldal pedig hitványok gyülekezete. 

Csakhogy ami mindebből Orbán Balázs olvasatában következik, azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Megismétli ugyanis, hogy az új liberális médiumok egyértelmű szerepet vállalnak a politikai, ideológiai küzdelmekben. Így tehát – vonja le a konzekvenciát mindebből – „a konzervatív médiapiaci szereplők feladatává vált, hogy tájékoztassanak, érvényesítsék a hír szentségét”. És ez már túlmegy minden határon. Nem kevesebbet állít ugyanis, mint azt, hogy kizárólag a vezető párt és kormánya által uralt médiára érdemes figyelni, hiszen csak tőlük lehet megtudni az igazságot. 

Márpedig aki nézi az egykor közszolgálati tévé hírcsatornáját, hallgatja a Kossuth Rádió hírműsorait, netán átkapcsol a TV2 híradóira, az tisztában lehet vele, hogy azok – társaikkal együtt – a kormányzati propaganda szócsövei, kijelölt céljuk pedig az agymosás. A „hír szentsége” náluk azt jelenti, hogy folyamatosan hirdetni kell a hatalom dicséretét, miközben válogatott eszközökkel sárba tapossák mindazokat, akiknek akár csak eszükbe jutna, hogy nem a jelenlegi rendszer a legtökéletesebb. Az ő értelmezésükben a tájékoztatás feladata a miniszterelnök és csapata dicsőítése, de még ennél is sokkal lényegesebb az ellenségek képzése és befeketítése. Ha pedig Orbán Balázs netán nem emlékezne konkrét példákra, elég csak felidézni a Kossuth Rádió és Dobrev Klára nemrég támadt konfliktusát. Ami már a sajtó általános szabályainak olyan súlyos megsértését jelentette, hogy a közmédia – egészen szokatlanul és meglepőn – kénytelen volt helyreigazítani az elhangzottakat. 

Alig néhány nappal a történtek után, pedig a befolyásos államtitkár-elnök-igazgató kiáll egy fórumon és képes a már ismertetett módon elemezni a „szabad véleménynyilvánítás” lehetőségeit korunkban. Hihetnénk, hogy a történtek csak róla állítanak ki bizonyítványt és helyezik egészen más megvilágításba mindazt, amiről – funkcióiból adódóan – előadásaiban és interjúiban szót ejt. Csakhogy az Orbán Balázshoz hasonlókkal van tele az egész jelenlegi hatalmi rendszer. Hosszan sorolhatnánk azokat, akik azért teszik zsebre magas fizetésüket, hogy ezekkel a módszerekkel igyekezzenek meggyőzni a nagyérdeműt igazukról.  

Volt még egy kulcsmondat az idézett interjúban. „Míg a mi oldalunkon van igazmondási kötelezettség, addig a túloldalon ilyen jól láthatóan nincs” – fejtette ki az ember, akinek „az ötletelésben, az elemzésben, a döntések és a megszólalások előkészítésében van szerepe”. Ez önmagáért beszél. A bizonyítvány elkészült.