„Azért nem lehet párbeszéd, mert a másik oldalon nincs semmi"
És valóban: tényleg nincs semmi, csak a mindent elbitorolni vagy letarolni akarás; a nyers és ocsmány erőszak, rasszista, homofób hangulatkeltés vagy kifejezett uszítás, meg a pofátlan hazudozás.
Péterfy Bori énekesnő címbeli állítását az alábbi tények is igazolják..
Övék a Magyar Köztársaság Alkotmánya helyett zagyvált zalaptákolmány, az „Alkotmánybíróság", a legfőbb ügyész, az ÁSZ, a bíróságok jelentős része stb.; övék a szétvert oktatás és egészségügy, a gyalázatos „szociálpolitika"...
Övék a média túlnyomó többsége, kezdve a sárga földig lezüllesztett „közmédiával", folytatva országos és megyei szennylapjaikkal. Egymásnak hozzák-viszik, egymásnak csócsálják „híreiket".
Elüldözték a CEU-t, elbitorolták-szétverték az Akadémiát; fideszes „alapítványok" uralnak már számos egyetemet.
Klebelsberg Központjuk meg tankerületeik vannak, amikre csak nekik van szükségük. Kamuintézmények sokasága – Századvég, Alapjogokért Központ stb. – szolgálja készségesen társadalomellenes céljaikat.
Övék a „történelmi egyházak", amelyek – igaz, nem 30 ezüstért! – készségesen belesimulnak a hatalomba, fenékig… Megismételve sokszor elkövetett bűneiket.
Övék a Balaton jelentős része, de még többet akarnak. Régi idők, régi versek rémlenek:
Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
A vizek a szegény emberekre nézve
Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.
(Csokonai: Az estve)
Kastélyaik, repülőik, jachtjaik vannak, annyira tehetségesek… Orbán pedig a Budai Várba költözött, onnan mutogatja birtokát vendégeinek.
A minimálnyugdíj változatlanul 28.500 forint, és a munkaalapú Orbániában nem is akarják emelni.
Igaz, a rezsimhű „felső középosztály" nem él rosszul: megkapja, amit a legszegényebbeken megtakarítanak.
Mindenük van, de semmi sem elég… Csak kultúrájuk nincs: fehérvári huszárok hallatszik, pálinka- és pacalforradalom zaja mindenütt, amerre járnak, amerre vannak. Mindez leöntve nemzetikereszténységgel, vagy nevén nevezve: klerikálfasizmussal. Bayerizmussal, Pesti Tv-vel.
És a társadalom érdemi ellenállás nélkül mindent elfogadott: azt is, amit elvettek tőle, s azt is, amivel az önkény megajándékozta.
Orbániában Döbrögik uralkodnak, s Ludas Matyi csak a mesében létezik.
S ebben a szinte reménytelen világban egyszer csak történt és még ma is, jó 30 napja, történik valami: hallgatók és oktatók döntöttek úgy, hogy intézményüket, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet maguktól nem adják: nem fogadják el, nem tűrik el, hogy a telhetetlen, bugris önkény elrabolja tőlük.
Amit eddig csináltak, az is hősköltemény. Lehet, sorsuk heinei lesz, s bukik a hős, szokás szerint, s győz az állati erő, a barbár.
De amíg állnak és küzdenek, a magyar művészetért, a magyar kultúráért küzdenek. S valamiért, ami több a művészetnél, a kultúránál is: azért, ami a 21. században, az EU tagjaként elemi természetességgel jár(na) mindenkinek: a szabadságért.
Ma ők jelentenek mindent, amiért ebben az országban élni érdemes. A „másik oldalon" valóban nincs senki, akivel szót lehetne érteni, akivel beszélni érdemes.
