D. Tamás, a „független” ítész
„A „független” magyar bíróság álláspontja szerint, a volt jobbikos KGBélát az orosz titkosszolgálat beszervezte, az orosz titkosszolgálatnak dolgozó ügynöknek kiképezte, és KGBéla rendszeresen és konspiratív körülmények között találkozott a diplomata státuszban Budapesten tartózkodó fedett orosz titkos ügynök tartótisztjeivel. Mindezek alapján, a bíróság FELMENTETTE KGBélát a kémkedés vádja alól. Beszéljünk világosan: az ügyben eljáró elsőfokú bíróság nem jogerős ítélete nettó hazaárulás. Ennyi.” (Deutsch Tamás)
Úgy döntöttem, hogy D. Tamás pályáját, politikai szerepvállalását és stílusát nem minősítem hosszan. Egy öreg barátom véleménye szerint, D.T. egy senkiházi alak. Nem vitatkozom vele, több gépi leütést nem is érdemel a Twitter-huszár jellemzése. Ami viszont fontos, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, a fenti nyilatkozat kapcsán, egy hivatalos levélben jól helyrepakolta nemzetünk géniuszát, aki az Európai Parlamentben képviseli hazánkat. Dr. Senyei György OBH elnök válaszának utolsó három bekezdését idézem. Fontos és megnyugtató mondatokat írt, amelyekkel kulturáltan leiskolázta a Fidesz jolly-jokerét.
– „ A magyar bíróságok – idézőjelek nélkül – függetlenek.
– A függetlenség nem jelenti azt, hogy a bírói ítéletek ne lehetnének kritika tárgyai, azonban tisztelt képviselő úr nyilatkozata a véleménynyilvánítás határait meghaladja.
– A fentiekre tekintettel, a bíróság függetlenségét megkérdőjelező és az adott ügyben hozott ítéletet hazaárulóként minősítő megállapítását ezúton visszautasítom.”
Na, Tamás, ezt kell kitenni a közösségi felületekre. Egy nagy tekintélyű jogász végre felvilágosította a magyar politikai élet egyik mosdatlan szájú szereplőjét, hogy hol vannak a szabad vélemény-nyilvánítás határai. Ha a Fidesz örök reménységében egy cseppnyi jóérzés lakozna, máris olvashatnánk elnézést kérő sorait. Nem vagyok naiv, tudom, hogy erre nem kerül sor.
Két és fél hónappal ezelőtt, D. Tamás – a Kaleta-ügy kapcsán, szintén az első fokú ítélet után – hasonló módon nyilvánult meg. A vétkes és lebukott diplomata büntetését kevesellve, akkor így írt: „Mindezért a végtelenül független magyar bíróságtól egy évet kapott, azt is felfüggesztve és 540 ezer forintos pénzbüntetést kell fizetnie. Egy év felfüggesztve! Szégyen és gyalázat!” Deutsch tehát minden olyan bírósági ítélet esetében, amelyik neki nem tetszik, azzal áll elő, hogy a magyar bíróságok nem függetlenek. Ebből az is következik, hogy a bíróságok csak akkor nyerhetik el/vissza független státuszukat, ha ítéleteiket Deutsch (és társai) szája íze szerint hozzák. Hála Istennek, nem tartunk itt. A hézagos jogi műveltségű Deutsch „bíró” ugyan nem ismeri a peranyagokat, az eljárási szabályokat és a tárgyalásokon elhangzott vallomásokat, de ennek ellenére, gondolkodás nélkül kimondja a verdiktet.
Tudjuk, hogy Deutsch pártmegbízatást teljesít, de ez nem menti felkészületlenségét és ostobaságát. Illene néha elmélyülni a joganyagokban, és csak aztán megnyilatkozni. Az engem különösebben nem zavar, hogy Deutsch Tamás magát milyen mértékben járatja le (ha van még lejjebb), de az kifejezetten irritál, hogy ez a politikai szédelgő a nemzetközi porondon rontja hazánk hírnevét, idehaza pedig becsmérli a bíróságok munkáját.
