Egy szegény országnak nem kellene irodalmilag így urizálnia
Demeter Szilárd, számos fontos kulturális poszt birtokosa előállt a recepttel: hogyan lehetne spórolni a művészeteken. „Rengeteg a párhuzamos struktúra, ahol racionális szervezéssel felére csökkenthetők lehetnének a költségek, és hatékonyabbá lehetne tenni a munkát."
Példaként a tucatnyi komolyzenei együttest hozta fel: ennyi zenekar igazán felesleges, elég volna négy is. Hogy miért pont négy, miért nem három vagy öt, azt nem tudom.
Mindenesetre az ötlet nálam nem talált süket fülekre. Tényleg, a magyar irodalom tele van felesleges párhuzamosságokkal, tiszta pazarlás az egész. Ha már ott volt Petőfi, minek kellett oda vele egy időben még Arany is? Vagy az idős Vörösmarty?
Racionális szervezéssel össze lehetett volna vonni Jókait és Mikszáthot is.
A Nyugat korszakáról nem is beszélve. Komolyan mondom, sehol semmi jele a hatékony munkának. Ki kellett volna választani egyet, mondjuk Adyt, mellette Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád már igazán felesleges luxus volt, egy szegény országnak nem kellene irodalmilag így urizálnia.
Nem beszélve arról a járulékos haszonról, hogy hány tárló szabadulhatott volna fel ily módon a Demerer igazgatta Petőfi Irodalmi Múzeumban.
