Európa-bajnokság – nélkülünk
Nem értek a kézilabdához, és nem is a kedvenc sportom. Bajnoki- és kupameccseket se nézek, én ugyanis a labda lábbal való terelgetését szeretem a legjobban. Ennek ellenére, a magyar férfi kézilabda válogatott mindhárom EB-meccsét feszült figyelemmel kísértem, és nagyon drukkoltam a fiúknak. A szoros mérkőzések kapcsán csak annyira vállalkozom, hogy megállapítsam: ezek a srácok nagyon tudnak harcolni, kitartóan küzdöttek és végül – óriási csatában – fejet kellett hajtaniuk az ellenfelek nagyobb tudása előtt. Ennyi történt: nem több, nem kevesebb.
A meccsek előtti és az azt követő nyilatkozatok viszont „kiverték a biztosítékot” nálam. A verbális labdarúgás után most új sportágként jelentkezett a „szóban játszott” kézilabda is, aminek nem igazán örülök. Idézetek következnek, dátum és forrás megjelölésével.
-
2012. január 11. – „Ez az Eb volt a fő célunk, amikor két és fél éve megkezdtük a közös munkát. Szeretnénk az élmezőnyben végezni, és a legjobb nyolcba bekerülni. Az álmunk azonban az, hogy a záró hévégén is pályára léphessünk a magyar közönség előtt.” (blikk.hu/sport - Nagy László, a szakmai stáb tagja, a Magyar Kézilabda szövetség alelnöke)
-
2021. január 13. – „Nehéz nem kliséket mondani, de maga a játékosállomány, a minőség, az, hogy korban is együtt vannak a fiúk, hogy a többség BL-ben játszik, plusz van egy európai mércével is extraklasszis kapus. Azt jelzi, hogy igenis van esélyünk a jó szereplésre. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy jó az a koncepció (főleg a védekezés rendszere) és az a munka, amit elvégeztek” – mondta a 24.hu-nak a 215-szörös válogatott, világválogatott, olimpiai és világbajnoki negyedik egykori balszélső, Pásztor István. (24.hu/sport)
-
2021. január 19. – „A szurkolók az egész csoportkör során hihetetlenek voltak, de néha túl nagy nyomást jelentett a hazai környezet a csapat számára. Sok fiatal játékosunk van, akik nem játszanak ilyen magas színvonalú meccseket hétről hétre, néha nehéz nekik kezelni az ekkora nyomást.” ( Nemzeti Sport - Chema Rodriguez – a válogatott edzője)
-
2021. január 19.– „Nem akarok bírózni, de akadtak olyan döntések, amelyekről úgy érzem, minket sújtottak.” ( Nemzeti Sport - Bánhidi Bence válogatott játékos). „Egymással kell foglalkoznunk, magunkba kell néznünk, nem akarom a bírókat hibáztatni, de a végén volt pár olyan döntés, amivel másként alakulhatott volna.” (Nemzeti Sport - Bodó Richárd válogatott játékos)
Nem folytatom az ellentmondásos nyilatkozatok sorát, pedig van még belőle elég. Így a vereség másnapján csak annyit tudunk, hogy
-
nem volt megalapozott a nyolc közé jutási cél, hiszen a 15. helyen zártuk a tornát;
-
a lelkes szurkolók nem segítették, hanem egyenesen hátráltatták a magyar válogatottat, holott eddig úgy tudtuk, hogy a hazai pálya előny. A mi kézilabdázóinknak viszont nem, ők üres és csendes csarnokban tudnak jól játszani;
-
ezek az átkozott bírók már megint „elvezették” a meccset, természetesen a mi kárunkra. Emlékeim szerint az utolsó percekben – a magyarok javára megítélt büntetőt (hétméterest) – nem a játékvezető, hanem egy fiatal kézilabdázónk lőtte az izlandi kapusba.
A srácoknak semmi okuk a szégyenkezésre. A csapat további fejlődéséhez viszont az szükséges, hogy a vezetők reálisan ítéljék meg az erőviszonyokat és annak megfelelően tűzzék ki a célokat, a játékosok ne féljenek a hazai közönségtől, a bírók tevékenységét pedig csak magyar győzelem esetén értékeljék.
