Hódolat Cselacinak
Mielőtt az írást olvasók felszisszennének, hogy nem így kell írni az élete utolsó versenyének utolsó úszását tisztes helytállással maga mögött tudó magyar csoda-sportoló nevét, sietek leszögezni: szándékos az elírás. Tudom persze, hogy Cseh Lászlónak hívják, pályafutása jelentős részét a lelátón, vagy a képernyők előtt követtem végig. Azért írtam így a nevét, mert egy ország igazából így hívta. Cselacinak.
Már édesapja is ugyanezzel a László keresztnévvel született, és lett országos bajnok és csúcstartó a 100 méteres hátúszásban. Így hát senki nem csodálkozott azon, hogy fia – akkor még Lacika – ugyancsak az ő útját követte. Arra viszont talán a papa sem számított, hogy a gyerek ilyen sokra viszi, és csak 35 évesen fejezi majd be úgy, hogy még ennyi idősen is be tud jutni egy olimpiai döntőbe 200 vegyesen, ahol féltávnál még éremszerző helyen van!
Kiemelkedő úszó, és kiemelkedő sportember volt, akit mindig példaképként lehetett állítani a többiek elé. Kapitális balszerencse, hogy vele egy időben zajlott pályafutása a sokak által csak „marslakónak” tekintett 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelpsnek, emiatt Lacinak négy olimpiai ezüstérme van a vegyes és pillangóúszó számokban, ugyanebből a „fehérarany” éremből hat darab van a kollekciójában világbajnokságokról. Van azért igazi VB-aranya is, kettő, és ugyanebből a nemesfémből 14 darabot gyűjtött be Európa-bajnokságokon.
Hallatlan türelemmel és erkölcsi nagysággal viselte az olimpiákon, hogy mindig ő az „örök második”. Talán az igazi elégtétel a riói olimpián adatott meg számára, amikor holtversenyben épp Phelps-sel állhatott a második helyen az olimpiai dobogón, mert egy szingapúri úszó legyőzte őket.
Óriási tisztelet övezte az uszodában, sokan példaképüknek tekintették, és tekintik ma is. Amikor kiszállt a medencéből élete utolsó döntője után, és szembejött vele a friss olimpiai bajnok, Wang Su, akkor a kínai nemcsak gratulált neki, de meg is hajolt előtte tisztelete jeléül.
Felejthetetlen pillanat volt!
