Orbán szerint igenis van komcsi-libernyák (-libsi) bűnözés!
Ha csak picit is komolyan vesszük, meg kell állapítanunk: ezt üzente Orbán Viktor Dallasból, a harmadház előtt tartott beszédében. „Mentsége", hogy nem először.
Visszhangja a megszokott: szűk, marginálisnak mondható csoportban, megfelelően értékelik a „beszéd" eme „alapgondolatát", bár csak kevesen mondják ki, mi is az üzenet lényege. A többség – benne a magyar ellenzék nagy része – úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna. Mint a tűztől, úgy fél a pontos minősítéstől: nem akar „nácizni". Szívesebben beszél a magyar nők Orbán általi, egyébként bunkókra jellemző „kiajánlásáról". Nem értem, mi a méltatlankodás oka – elvégre kiajánlhatta volna őket a fehérvári huszároknak is…
Bizony, régen eljutottunk oda, hogy ebben az országban nem nácinak, nyilasnak lenni számít bűnnek vagy éppen röhejesnek, hanem nácikat, nyilasokat – igaziakat vagy politikai haszonlesőket: végül is oly mindegy – megnevezni, azaz nácizni…
A „komcsik" feltámadtak – mondja a Keresztapa. Igazából csak kevesen vallják magukat annak, ők lényegében veszélytelenek is – annál veszélyesebbek viszont mai megfelelőik, a globalista-genderista-keresztényellenes liberálisok, vagy másképpen libernyákok.
Orbán – saját szavai szerint – „régi vágású szabadságharcos". Harcát emberemlékezet óta vívja a komcsik ellen, követve a zsidó-keresztény kultúrán fölnőtt „szabadságharcos" apja, apjának apja stb. példáját. Régen „fölismerte" azt is, hogy a komcsik egy ideje a globális mainstream, a libernyákok képében uralomra jutottak…
Innen nézve, nincs is értelme a komcsikat megkülönböztetni egymástól: Lenin, Sztálin, Rákosi és mondjuk Ságvári Endre vagy akár Nagy Imre, Maléter egykutya: bűnözők, azok voltak, vagy azok lettek volna, ha nem ölik meg némelyiküket Horthy bíróságai, csendőrei vagy éppen a nyilasok.
A komcsik és a liberálisok (libernyákok) között sincs különbség – üzeni Orbán. Legföljebb annyi, hogy utóbbiak a világ jelentős részén tartósan hatalomra jutottak, fenyegetve-veszélyeztetve a „normális" életet, a kereszténységet, a családokat…
(Ahogy Orbán a kereszténységet emlegeti, nekem egyik 19. századi elődjét, Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkijt, Gogol polgármesterét (A revizor) juttatja eszembe: ő is a „keresztény világ" elleni támadásról hablatyolt, mikor rájött, hogy Hlesztakov, bűneit kihasználva, falhoz állította. Sajnos, egyelőre késik Orbán gogoli büntetése…)
Ha az ősökre gondolunk, nehéz megmondani, hogy Hitler a komcsikat vagy a liberálisokat gyűlölte-e jobban. Azt viszont tudjuk, hogy a liberálisokat Sztálin is utálta.
Mindkettejük esetében mindennek világos, uszító antiszemita tartalma is volt. Semmilyen okot sem látok arra, hogy Orbánról szólva mást tételezzünk föl – még ha vannak zsidó barátai is. S erről épp az USA-ban beszélt, egy „keresztény-konzervatív" rendezvényen. Vigasztaló, hogy kevesen – leginkább kirendelt magyarok és föltétlen abortuszellenes, iráni típusú „keresztény" fundamentalisták – hallgatták meg egyébként szokásos módon kusza igehirdetését.
Magam sem tudom, hogy jön ide, de megemlítem például fairtásról szóló rendeletét: ez az ember életveszélyes.
Minden megnyilvánulása Václav Havelt juttatja az ember eszébe:
„Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is."
Igazán ideje volna ezt fölfogni.
