Kósa Lajos, a tengerfekete hazafi
Tengerfekete arccal állt a kamerák elé Kósa Lajos, hogy a maga visszafogott, akadozó stílusában kiálljon a gyermekek védelme ügyében, illetve a Fidesz homofób népszavazását pártolandó. A külső jelek arra utaltak, hogy a kormánypárti országgyűlési képviselőnek, visszatérve a nyaralásából, azonnal vállalnia kellett a szereplést, még annyi időt sem adtak neki, hogy megtanulja rendesen az elmondandó szöveget. Persze Kósa esetében ez lehetséges, hogy felesleges időtöltés, nem arról híres a debreceni politikus, hogy képes egybefüggően és értelmesen beszélni.
De nem is ez a lényeg, hiszen Kósa szereplésében semmi meglepetés nincs. Inkább csak az tűnik váratlannak, hogy előjön így a nyár a közepén, a semmiből, és a népszavazásra buzdít. Illetve, nem az, ahogy, hanem amit mond, az a meglepő. A népszavazás ellen buzdítani ugyanis – állítja – demokráciaellenes cselekedet.
Ugyan nem tudom miért az, hiszen a szabadság, a szólásszabadság lényege éppen az, hogy bármit elmondhatok, ami nem sért másokat, nem sérti a törvényeket, a személyiségi jogokat. Márpedig arról beszélni, hogy a kormány egészen nevetséges, de mégis fájdalmas akcióba kezdett, csak azért, hogy elterelje a figyelmet a megfigyelési skandalumról, illetve arról is, hogy Brüsszel végre megelégelte az Orbán-rezsim jogállamot felszámoló tevékenységét, és ezért leállította az európai pénzek küldését, biztos, hogy legitim tevékenység.
Viszont: ha a derék Kósa Lajos, kidugván a fejét a tenger vizéből, eltűnődik egy pillanatra azon, hogy az elmúlt majd’ tizenkét évben, azaz, amióta a Fidesz van hatalmon, hány népszavazási kezdeményezést engedett át a szűrőin, akkor talán hajlandó lenne – a sós vizet kiköpve a szájából – átfogalmazni magában a demokrácia szabályait. De, ha erre képtelen, akkor segítek: egyszer sem lehetett népszavazni. Ha kellett, a választási bizottság fideszes tagja, ha kellett, kopaszok állították meg az ellenzéki akciót. Amúgy, fogalmam sincs, hogy a tengerfekete fejű Kósa tisztában van-e azzal, hogy a népszavazás többnyire az ellenzék fegyvere, és nem a kormányé, de ez a kormány – a 133-akon keresztül – minden demokratikus eszközt kicsavart a politikai ellenfél kezéből. Így aztán arról szónokolni – mit szónokolni: gagyogni – , hogy a népszavazást bojkottálni demokrácia-ellenes, több mint nevetséges.
Persze Kósától igazán nem várja senki, hogy gondolkodjon, akkor sem tette, amikor a csengeri örökösnő lehúzásában reménykedett. Feltehetően Orbán sem azért tartja őt az udvarában, mert tőle várja a bonyolult kérdések megoldását. Feltehetően azért maradhat a király környékén, mert túl sok mindent tud egyfelől, meg bizonyos dolgokra jól felhasználható, másfelől. Például erre is: hazajőve a nyaralásból, gyorsan teljesítse a leckét, mondja el azt, amit elé tolnak. És ő elmondja. De azért azt is elárulhatná, hogy sülhet ilyen feketére az ember. Meg, hogy mennyi idő alatt.
