Melegek legyünk, vagy magyarok?
Megmásították Kiss Judit Ágnes „Szó” című versének egy részét a Katolikus Pedagógiai Intézet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosoknak szóló irodalom szöveg- és feladatgyűjteményében. A kiadónak tetszett a vers, mert a hazaszeretetről szól, és arra biztatja a fiatalokat, hogy minden nehézség ellenére, inkább a szülőhazát válasszák a számos jóval kecsegtető külföld helyett. Tetszett nekik a vers, csak azzal nem voltak kibékülve, hogy az interneten egyébként évek óta fellelhető költeményben a melegeket is maradásra bírná a szerző. A kiadó kicserélte a szót, meleg helyett a tankönyvben magyar szerepel.
Az ominózus versszak eredetileg így szól: „Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, meleg, roma”, ám a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosai a következőképpen tanulták meg a költeményt: „Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, magyar, roma.”
Kiss Judit Ágnes költőnő tiltakozott, a katolikusok pedig, meglehetősen sajátosan védekeztek. „Tankönyvcsaládunk még igen friss, második éve használják a diákok és a pedagógusok, eddig még ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Megjegyezzük, hogy a kortárs versek az interneten többféle szövegváltozatban találhatók meg” – reagált röviden a tankönyv kiadója.
A kortárs versek, akár csak a klasszikus költemények, nem többféle szövegváltozatban, hanem a szerző által megírt formában érvényesek. Kiss Judit Ágnes költeménye évek óta hozzáférhető az interneten, s mindig abban a változatban lehetett olvasni, amit a költőnő eredetileg leírt. Vagyis, nem a magyarokat, hanem melegeket szólítja itthon maradásra. (Akik persze szintén magyarok.)
A Katolikus Pedagógiai Intézet nem találta fel a spanyolviaszt, dicső elődök nyomába szegődött. 2011 novemberében a közszolgálati Petőfi Rádióban nem engedték adásba a Pál Utcai Fiúk zenekar Balatonszepezd című dalát. Nem a településsel volt baja a rádió vezetésének, hanem az a sor verte ki nála a biztosítékot, amely így hangzott „Felhők jönnek Magyarországra”. Ebben, valljuk be, lehetett valami. Nem azért vitte győzelemre szabadságszerető népünk a kétharmados fülkeforradalmat, hogy mindenféle jött-ment felhők betegyék a mocskos mancsukat Magyarországra. Egy olyan országban ugyanis, ahol Orbán Viktor a miniszterelnök, mindig kék az ég, süt a nap, az infláció az év végére egy számjegyűre csökken, a napi középhőmérséklet pedig az emberek kívánsága szerint alakul.
S ha már Pál utcai fiúk, (most már így, kis betűkkel, ahogy Molnár Ferenc annak idején megírta máig felejthetetlen regényét a grund hőseiről) képzeljük el a következő, képzelt párbeszédet, amelyet a Katolikus Pedagógiai Intézet figyelmébe ajánlunk:
– Molnár úr, megkaptuk a Pál utcai fiúk kéziratát. Nagyon tetszett, remekmű.
– Örülök.
– Én is örültem, amikor olvastam. Sőt, úgy tudom, a Főnök is örült. Ön nagyon élvezetesen írta le, hogyan védi meg egy kis csapat a keresztény fiatal Magyarországot, hogyan akadályozza meg, hogy hazánk belesodródjon a háborúba.
– A hazaszeretetről szerettem volna írni.
– Ez nagyon helyénvaló, és egybevág a mi elképzeléseinkkel. Így aztán abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a regényében csak egy-két dolgot kellene megváltoztatni.
– Megváltoztatni?
– Nem nagy dolgokra gondoltunk. Vannak ezek a Pál utcaiak, a Nemecsek Ernő, a Boka János, és a többiek. Nagyon szépen írja le, ahogyan a vörösingesek ellen harcolnak.
– A vörösingesek el akarják venni tőlük a grundot.
– Magyar emberek harcolnak magyarok ellen az Ön könyvében Molnár úr. Mi értjük, hogy mire gondolt, de elképzelhető, hogy lesznek, akik félreértik. Odafenn például. Neveket, érthető okokból, nem mondok.
– Ezek a fiúk a hazájukat védik. A grundot.
– Magyarok ellen védik. Ez nem jó üzenet, Molnár úr. Nem lehetnének ezek a vörösingesek mondjuk, bevándorlók?
– Bevándorlók?
– Migránsok, ha Önnek úgy érthetőbb. El akarják foglalni a grundot, benépesíteni vörösingesekkel. Nem tisztelik a kultúrájukat, stb.
– Maga megőrült.
– Most nem rólam van szó. Tudja, van ez az Igencsek Ernő.
– Nemecsek.
– Nem jó név. Tagadószóval kezdődik. A mi változatunkban előremutató személyről van szó, akit példaképként állíthatunk a fiatalok elé, s akit ezért Igencseknek hívnak.
– A Boka János maradhat, vagy legyen inkább Térd Béla?
– Maga mondta. Nekem nincs bajom a Bokával, de a Térd sem zavar.
– Szóval, ennek az Igencsek Ernőnek a szülei tisztes szegénységben élnek. Pedig, dolgoznak látástól vakulásig…
– Nem jó, Molnár úr! Ezzel azt üzenjük az embereknek, hogy nem érdemes dolgozni. Csak csalni, lopni érdemes. Közel lenni a húsosfazékhoz, jóban lenni a Főnökkel. Egy gázszerelő tisztes jómódban él.
– Ernő papája szabómester.
– Gázszerelő. Viszont az áruló Geréb tényleg igen jól eltalált figura.
– Vele mi a baj?
– Nem tudna neki is valamilyen más nevet adni? Vagy beleírni legalább, hogy Sorosról magyarosított Gerébre…
– Ezt meg hogy?
– Magára bízom Molnár úr. Ön tehetséges szerző, megoldott már ennél nehezebb feladatokat is.
– A cím maradhat?
– A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A NER utcai fiúk. Telitalálat, Molnár úr. Ön tényleg kiváló író, nem kizárt, hogy egyszer film és musical készül a regényéből.
Szóval, valahogy így. Melegek legyünk, vagy magyarok?
