Müller Cecília: minden napra egy tanács
Van nekünk egy kedves, országos tiszti főorvosnak kinevezett nagymamánk, aki – ahogy mondani szokták – a televízió jóvoltából beköltözött a nappalinkba, életünk részévé vált, családtag lett, és mindenkihez van egy kedves szava. Müller Cecíliának hívják ezt az embert, aki óv minket, és vigyáz ránk. És akinek minden napra van legalább egy jó tanácsa számunkra. Rendben is volna mindez, csak hát visszatért a koronavírus, és még annál is gonoszabb, mint amilyen tavasszal volt.
Lehet, már akkor is gonosz volt, de akkor ügyesen elbújtunk előle, most viszont mutogatjuk magunkat, iskolában, hivatalban, futballmeccsen, mindenütt, ahol csak tehetjük, mert úgy döntöttünk, hogy Magyarországnak működnie kell. Nyugodtak vagyunk, mert Orbán Viktor szeptember 16-án azt mondta, hogy „nyugodjunk meg, aki megbetegszik, azt meggyógyítjuk”. És így is lett, néhány sajnálatos kivételtől eltekintve, aki nem halt meg, az meggyógyult. Orbán bejelentése óta 881-en haltak meg Magyarországon a koronavírus miatt (keddi adat) – legalábbis a hivatalos közlés szerint.
De a legtöbben még élünk, és feltehetőleg élve is maradunk. Úgyhogy, nem ezekkel a csúnya és ijesztő számokkal kell foglalkoznunk, még csak nem is azzal, hogy a hivatalos bejelentéssel ellentétben, van elég oltóanyag a hagyományos influenza ellen. Miközben mindenki azt tapasztalja, hogy nincs, pedig, jó volna, ha lenne, mert nemcsak a Covid jár közöttünk alattomosan, de lassanként a hagyományos influenzának is elérkezik a szezonja. Ez ellen is kellene védekezni, már csak azért is, mert aki a hagyományos influenza ellen kapott oltást, annak a koronavírus is kevésbé súlyos tünetekkel jár.
Ebben a nehéz helyzetben hoz némi vigaszt az életünkbe ez az országos tiszti főorvosként dolgozó kedves néni, aki lehetne a mamánk, vagy a nagymamánk, és aki akár azt is megkérdezhetné tőlünk reggelente, hogy van-e nálunk sapka, sál. Azt már tavasszal elmondta nekünk, hogy gyakran mossunk kezet, meg is fogadtuk a jó tanácsot, s bár az elején még a maszk ellen volt, de most már ő is úgy gondolja, hogy nem árt, sőt, kifejezetten ajánlatos maszk mögé bújtatni az arcunkat. Tőle tudjuk azt is, hogy csak akkor keressük fel az orvosunkat, ha egészségesek vagyunk, ő az, aki részvétét fejezte ki az elhunytaknak. Biztos jól esett nekik, békésebben nyugszanak haló poraikban.
Most itt a legújabb intelem, hogy csak akkor menjünk rendezvényre, ha muszáj. Vagyis, akinek nem muszáj, az ne menjen, elő ne forduljon, hogy valaki csak úgy szórakozásból, netán akarata ellenére megy valahová. Vonatkozik ez a halottak napjára is, csak akkor menjünk ki a temetőbe, ha halottunk van.
Megfontolandó igazságok, kár, hogy nem mindenki hallgat Müller Cecíliára. Például azok a labdarúgó szurkolók, akik a tiltás ellenére. maszk nélkül vitézkedtek az FTC-Újpest mérkőzésen. És akiket a rendezők nem vezettek ki a lelátóról, és jelen állás szerint, semmiféle büntetés nem jár nekik.
Vannak tehát problémák, de azért összességében elmondhatjuk, hogy köszönjük, jól vagyunk. Lehetnénk persze jobban is, mi sajnáljuk a legjobban, hogy nem leszünk.
