Posványos

Bősz Anett 2020. szeptember 21. 17:23 2020. szept. 21. 17:23

Orbán Viktor a mai napon a Magyar Nemzetben hosszú publicisztikát közölt, ha már nincs Tusványos, ha már nincs Kötcse, az általa elmondani kívánt beszédek kéziratát egy olyan sajtóorgánum hozta le, ahol sok tartalom érdemelt már nyomdafestéket, ami másutt nem tűrt volna. A legrosszabb a kormányfő írásában az, hogy a populizmus harmadik hullámának politikai és társadalmi inkorrektségét megkísérelte tudományos és egyetemes igazságok átértelmezett keretrendszerébe foglalni, az eredmény pedig nem lett más, mint a kormányzása: szemfényvesztés.

Kell-e nekünk liberalizmus?

A miniszterelnök azt mondja, nem az alkotmányos berendezkedés vagy a köztársaság ellen emel szót, amikor illiberalizmust emleget. Bár módot talált volna, hogy megmutassa, hogyan kell a liberális eszmerendszer elutasítása ellenére ép demokratikus intézményrendszert, jogállamot és köztársaságot építeni. Nem sikerült. Nem az elnevezésen, hanem a jogállami, demokratikus és intézményrendszeri keretek hiányán vitázunk. Ahogyan a Fidesz az ország nevéből (nem az államformából, mert ahhoz nem volt mersze és lehetősége) kiiktatta a köztársaságot, úgy tette ezt az életünk minden területén.

A három eszmerendszer közösen tud alkotni valamit. Hárman együtt hoztak és hoznak létre egy olyan egységet, amelyben van szabadság, van szolidaritás, és hagyomány – ha úgy tetszik, a fontolva haladás képessége – az álszentség és a vaskalaposság helyett. A felvilágosodás liberális gondolkodói maximum az inkvizíció örököseinek jelenthetnek fejtörést, a konzervatív eszmerendszer képviselőinek úgy elméleti, mint gyakorlati értelemben jó kiegészítői lehetnek egymásnak.

Szélmalomharcot vív a miniszterelnök, amikor azt mondja, nem hagyja összezúzni a nemzetet, megcsúfolni a családot, felszámolni a vallási hagyományt. A liberálisok közül nem törekszik erre senki sem: a kormány hazudott liberalizmus-képe ellen harcol tehát a kormány. Nincs sok értelme. A populizmus harmadik hulláma szeretne a republikanizmus képében tetszelegni, de már a saját maga által zászlóra tűzött értékektől is elfordul.

A kanti hagyományt illetően, súlyosan téved a kormányfő. Immanuel Kant gondolatainak a szabad akarat és az erkölcs képez stabil alapot. A jogállamról alkotott képe azonban azt mondja, ha a polgárok közt van olyan, akit nem a morál vezérel cselekedeteiben, a törvények és a társadalomszervezési alapelvek akkor is működővé kell tegyenek egy társadalmat. A felvilágosodás liberális gondolkodóinak volt neveléselméleti javaslata is arra, hogy – Kant szavaival élve – ne egy „ördögökből álló nép”-pel találjuk szembe magunkat, amikor törvényeket alkotunk. Orbán Viktornak csak arra van javaslata, hogyan kell behozni a neveléselmélet személyiséget összezúzó részét az oktatási rendszerbe.

Mit jelent keresztény-demokratának lenni?

Donald Trump nem keresztény-demokrata, ahogyan a jelenlegi kormányunk sem az. Orbán és Trump az eddig ismert politikai főáram elutasításában, nem a morális kérdésekben lelnek egymásban társra. A politikai korrektség követelménye nem egy alacsonyan épített vasbeton-szerkezet, amibe kiegyenesedve beverjük a fejünket, hanem egy lehetőség arra, hogy jobb emberré váljunk. Ugyanúgy működik, ahogyan a költségvetési korlát a mikroökonómiában: általa hatékonnyá tehetjük üzleti tevékenységünket, vagy optimálissá a fogyasztásunkat – magasabb minőségben állunk a társadalmunk szolgálatára.

Elutasított korrektség

Aki számára a politikai korrektség vagy a költségvetési korlát megléte olyan jelenségek, amik ellen küzdeni kell, az végső soron az ember lelki, szellemi és gazdasági-társadalmi javíthatóságáról mond le. Tudom, a konzervativizmus gyökereiben megtalálhatók ezek a gondolatok, de engedtessék meg nekem, hogy ez ellen a szemlélet ellen felemeljem a szavam, és azt mondjam: az emberek tudnak jobbá válni, mindenki fejlődhet, és egyikőnk sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál.

Hasonlóképp tévedésben van a miniszterelnök a nemzetközi közeggel kapcsolatban. Az Európai Unió a hatékonyságról és a polgárok közösségének tiszteletéről szól – ahelyett, hogy nemzeti szuverenitást vitatna el a tagországoktól. Talán túl sokszor veszítettük el 1000 év alatt, és a kollektív tudatban könnyen felébreszthető a félelem, hogy most is a szuverenitásunkat fenyegetik a nemzetközi politikai áramlatok. Egy felelős államférfi feladata éppen ennek ellenkezője: nem a félelmet és a feszültséget kell generálni, hanem azt a gondolatot, hogy mi itt, Európában, közösen létrehozhatunk valamit.

Moralizálás, valódi erkölcsösség helyett

A miniszterelnök tudatos tudatlansága megmutatkozik a társadalom tagjainak biológiai és társadalmi meghatározásában is, s közben egyetemes politikai képzésről beszél, amikor a nyolcadikosok tankönyvében már a jelenlegi magyar kormány által elferdített „valóságot” kell elemezni.

A közerkölcs megtartásában nincs köztünk vita, de ezt kirekesztő gondolatokkal és gyűlölettel nem lehet helyreállítani. A lélek épségét, az élő Isten-kapcsolat érzetének látszatát a legritkább esetben keltő, álszent és vallási jelképeket mutogató, ugyanakkor morálisan igazolhatatlan lépések tömkelegét tevő kormány pusztán csak kigúnyolja az emberiség történelmén végighullámzó állam-egyház vitákat. Ennek fényében, a miniszterelnök által publikált dolgozatban vallási toleranciáról és annak fenntartásáról beszélni, arcpirító. A tudatosan elsorvasztott alternatív egyházak, a fősodor százmilliárdokkal való gazdagítása, a Ferenc pápa által kinyilatkoztatott gondolatokkal is szemben álló egyházi személyek szinte napról napra mutatják meg, hogy nem pusztán a Vatikánnal, de a Szentírással is szembemennek.

Nem a közép-európai keresztény-demokratákkal van baj, hanem azzal, hogy a két kezemen meg tudom számolni, hányan vannak ők a kétharmadban – a második kezem minden ujjára sajnos már nincs szükségem, hogy összeszámoljam a pontos létszámot. A NER-ből származó politikai univerzum-leírást is felettébb különös a szerénységgel egy mondatban emlegetni. A szerénység mellett megfér a gondolat, hogy a közjó vitákban dől el, a szerény ember nem ellenfele megsemmisítésére, hanem annak meghallgatására törekszik, és addig javítja önmagát, amíg jobb nem lesz nála.

Hogy állunk az eszmerendszerekkel?

A modern értelemben vett európai konzervativizmus egyszerre született a liberalizmussal. Azt tudom csak elképzelni, hogy Orbán Viktor szeretné elhitetni önmagával: nem így volt. Az ókorban gyökeredző értékei minden eszmerendszernek megtalálhatók, noha akkor még inkább művészetként fogták fel őket, nem tudományként tekintettek a filozófiára. A felvilágosodás tudománnyá tette a filozófiát, és kialakította a mai értelemben vett liberalizmust, konzervativizmust és szociáldemokráciát.

A kormányfő minden bizonnyal azért hiszi, hogy a konzervativizmus korábban született, mint a liberalizmus, mert az intézményesített keresztény egyház korábban létezett, mint a felvilágosodás-kori gondolkodók, akkor azt kell mondjam, ez egy önbevallás, amellyel magam is egyetértek: a jelenlegi magyar kormány a középkori kereszténység szellemi örököse. Nélkülözi a modernséget, a tudomány fontosságát, vitatja a szellem és lélek szabadságát, és kiforgat önmagából szinte mindent, amiben a jelenlegi életünk talapzatát letették elődeink, akiket 2-300 év múlva szemlélve, nehezen teszünk különbséget abban, hogy egy liberális vagy egy konzervatív államférfival állunk-e szemben.

Kompország Keleten

A Kelet valóban robbanásszerűen fejlődik, és ez átrajzolja a világpiacot, valamint az emberiség életét. Szükség van az eurázsiai térség közös gazdaságstratégiai tervezésére, szükségünk van egymásra, és szembesülni kell azokkal a népesedési, gazdasági fejlődési rátákkal, amelyek tovább alakítják majd a világ életét. Ezekkel tisztában kell lenni, ugyanakkor kiárusítani kulcsfontosságú régiónkban a Nyugat kapuját az emberi méltóságot egyelőre nem vagy korlátosan tisztelő Keletnek, gazemberség. Hideg számítás húzódik a magyar kormány cselekvése mögött, legtöbbször az, hogy a keleti pénzek számolatlanul folyhatnak feketén, míg az EU pénze mögé fáradtságos munkával pecsétes számlákat és zárszámadást kell tenni. Európaiul: transzparensen kell elkölteni, nem lehet mindenre és bárhogyan.

A globális világjárvány egyik alapja a kommunista Kína belső és külső kommunikációjának hazug mivolta. Egy ilyen világba igyekszünk, ahelyett, hogy geopolitikai helyzetünket Nyugat és Kelet eredményes összekötésének szolgálatába állítanánk. Ezeréves történelmünkhöz is hűek lehetnénk, sőt, kijavíthatnánk a régi hibáinkat, ha így döntenénk. Az, hogy véleményem szerint e kompországnak Nyugaton kéne kikötnie, és észszerű gazdaságstratégiai tervezési érdekek mentén Kelet felé nyújthatná a kezét, hogy a nyugati társaink számára is hasznos világpiaci folyamatokat segítsünk, még vita tárgyát is képezheti. De hogy elforduljunk a Nyugattól, elfogadhatatlan és társadalomromboló hatásokkal jár.

Kinek fontosak valójában az értékek?

Az egyetemes értékekre – amelyeket istenhívők Isten által kinyilatkoztatott abszolút értékeknek neveznek – szükség van, csakúgy, ahogyan tudományra, művészetre és morálfilozófiára is. Ezek nélkül nem lehet előbbre jutni, csakúgy, mint gazdasági szakemberek vagy tervező mérnökök nélkül. Utóbbiak a számok embereinek gyűjtőszakmái. Előbbi tudományok és szellemi táplálékok biztosítják számunkra, hogy a mindenkori kormányok nem pusztán az államszervezés jogi, de bölcseleti törvényeivel is tisztába kerülhessenek. Orbán Viktor nem kíván velük tisztába kerülni, sőt, régen elfordult tőlük.  

Az európai értékek egyszerre nyugszanak a liberális, a szociáldemokrata és a konzervatív eszmerendszeren. Elvitatni akárcsak egyikük vívmányait, nem pusztán hasztalan, de rendkívül rövidlátó magatartás.

Járványügyi védekezés vagy hadgyakorlat?

A járvány elleni gazdasági védekezés sikerességét csak a jövő mutatja majd meg. A miniszterelnök most arról beszél, hogy mindent és mindenkit hadrendbe állít. A lélegeztetőgépeket, az Alapjogokért Központot, az ápolókat, az iskolásokat, mindenkit. Hadrendbe békeidőben csak az áll, aki nem demokrata. Orbán Viktorral nem az a probléma, hogy nem liberális. Kipróbálta azt is, elfordult tőle, választott egy másik eszmerendszert, amikor ott űr keletkezett a hazai politikai palettán (ez egyébként csak a pragmatizmust és a cinizmust tükrözi vissza, de ezzel nem mondok újat). Orbán Viktorral az a probléma, hogy nem demokrata.

Hazánk jövőjével kapcsolatosan még egy gondolat mindenképpen megjegyzendő. A militáns kommunikáció még soha senkit nem mentett meg semmitől. Militáns cselekvés és a polgárokhoz méltó bánásmód az, ami hatékony lehet a járvány visszaszorításában. Ha pedig a Nyugattal nem vagyunk hajlandók barátkozni, amikor közös európai hitelfelvétel történt, amelynek nettó haszonélvezői vagyunk, az nem más, mint a politikai rövidlátás és gőg magasiskolája. Megjegyzem, a dicsőségesen megszerzett többletforrás után még inkorrekt is – nem mintha ez az elmúlt évtized után jelentene a kétharmadnak bármit is.

Készülünk, Miniszterelnök úr!