Fluor Tomi meglepő őszinteséggel beszélt helyzetéről
A kormány döntése megnehezíti a zenészek munkáját és életét, ezért egyre többen írják ki magukból, hogy mennyire igazságtalannak érzik a helyzetet.
A 24.hu vette észre Fluor Tomi hosszú és őszinte posztját, amelyben reagál azoknak a kommentelőknek, akik a kétkezi munkát javasolják a szórakoztatóipar sztárjainak.
„Nem vártam a magyar kommentkultúrától sokat, de az elkeseredett zenészek alatti hozzászólásokat olvasva, elég aggasztó kép tárult elém. Tisztázzuk: amiben mi dolgozunk, egy szakma, amit ki kell tanulni, amiben folyamatosan megmérettetve kell lenni, amire az életemet tettem fel és amibe ezerszer haltam bele, mert lelkileg sem egyszerű játék. Az én munkám nem ér véget a műszak után, ez egy 0-24-es történet folyamatos nyomás alatt, hatalmas felelősséggel terhelve” – kezdte bejegyzését Fluor, aki hozzátette, hogy az ő szakmájuk sem egyszerű és gyakran vállalja túl magát és olyankor szorongással telnek az estéi.
„Volt, hogy nem tudtam, miért kapok nehezen levegőt vagy hogy miért kezdek el egyik pillanatról a másikra zokogni, aztán sugárban hányni. Jött a pánik és magam körül csak egy összeomló világot láttam, aminek a falai rám dőlnek és kurvára nehezen jöttem ki a romjai alól. Annyi gyomrost kaptam egy időben, hogy már nem voltam benne biztos, hogy szerethető tudok lenni, hogy elég-e az, ami vagyok, hogy képes vagyok-e erre az egészre és hetente pszichológushoz járok a mai napig, hogy elbírjam a súlyt kvázi introvertált emberként egy ilyen műfajban. Az előadó nem egy színpadi robot, aki felmegy, lenyomja aztán helló, go haza, ez a legkisebb része a dolognak” – részletezte a zenész.
Fluor azt is elmondta, hogy számára nem az anyagi problémák okozzák a legnagyobb gondot, mert rendelkezik tartalékokkal és azt is tudja, hogy milyen a kétkezi munka.
„16 éve építem a karrieremet, minden pénzem, tudásom, időm, ami volt, beleraktam, mert ez az álmom, a mindenem és igen, a megélhetésem is. Ha szükség lenne rá, nem lenne büdös a kétkezi munka, ahogy régen sem volt az. Dolgoztam hentespultban, ahol napi 100 csirkét seggeltem le, csomagoltam szalag mellett tévéhátlapot éjszakás műszakban, melóztam tejüzemben, ahol azért ették az alkalmazottak a vajat, mert ingyen volt. Megfordultam már sok helyen, akadt olyan is, hogy péntekre 105 forintom maradt és azon agyaltam a non-stopban, hogy akkor mit tudok venni úgy, hogy a hétfői fizuig kihúzzam. Voltam az élet egyáltalán nem irigyelt oldalain is és bármit is melóztam, ekkora felelősséggel és nyomással semmi nem járt. Szóval, ha nem gond, nem tudom többre tartani a kapálást, mint az agyi munkát, a kitartást és az önmegvalósítást, a kreativitást. Nem is értem, hogy merülhet fel emberek fejében, hogy az az igazi munka, amitől fizikailag meg kell szakadni” – fejezte be bejegyzését Fluor Tomi.
