Beszántott ellenzék, újjászülető kétpártrendszer
Az április 12-ei választáshoz közeledve, lényegében csak egyetlen kérdés foglalkoztatja a közvéleményt: ki nyeri a választást? Természetesen a két oldal hívei elkötelezettségüknek megfelelően tudják a „biztos” választ: egyértelmű, hogy az ő pártjuk nyer. Itt nincs olyan sok látnivaló. Annál több látnivaló van, ha ezt az egész „új párt – régi pártok” témát máshonnét szemléljük. s nem azt latolgatjuk, vajon ki nyer, hanem azt, hogy mit találunk, ha az egész Tisza-sztorit egy nagyobb (nemzetközi és hazai) összefüggésbe helyezzük. A témát ugyanis – bármennyire is csábító csak a választásra koncentrálni – célszerű tágabb összefüggésben szemlélni, már csak azért is, mert a Tisza-típusú „megváltó” pártok Európában szinte mindenütt felbukkantak. Felbukkanásuk oka viszonylag egyszerű: a hagyományos pártok az elmúlt évtizedekben eléggé megcsontosodtak szerte Európában, és a közönség bizalma erősen megroppant bennük – írja a napokban megjelent esszéjében Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
