Tóth Zoltán: a Fidesz törölte a választási csalás tilalmát

Előbb az államszerkezet kérdéseit kell rendezni

Tóth Zoltán a beszélgetés során hangsúlyozta: bár széles körű társadalmi egyetértés látszik kialakulni arról, hogy új választási rendszerre van szükség, a folyamat nem indulhat el pusztán azzal, hogy új szabályokat írnak a parlamenti választásokra. A szakértő szerint több olyan alkotmányos és intézményi kérdés létezik, amelyet előbb tisztázni kell.

Példaként említette a köztársasági elnök közvetlen választásának időről időre felmerülő ötletét. Mint mondta, ha Magyarországon valóban közvetlen elnökválasztás lenne, az azonnal felvetné a kérdést, hogyan oszlanának meg a hatáskörök az államfő és az Országgyűlés között. „Ezeket passzítani kellene egymáshoz” – fogalmazott, hozzátéve: a különböző választási rendszereknek világosan elkülönülőnek, ugyanakkor összehangoltnak kell lenniük.

Hasonló jelentőségű kérdésként beszélt az egy- vagy kétkamarás parlament dilemmájáról. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország jelenleg egykamarás parlamenttel működik, amely egyszerre rendelkezik törvényalkotási és alkotmányozási jogkörrel. Ha azonban létrejönne egy felsőház, az gyökeresen eltérő választási szabályozást tenne szükségessé.

Tóth szerint ugyanilyen fontos kérdés az alkotmányozó hatalom esetleges leválasztása az Országgyűlésről. Ha ugyanis külön alkotmányozó testület jönne létre, annak megválasztása szintén új logikát kívánna. Éppen ezért szerinte a választási reform nem kezdődhet azzal, hogy újraszabják a körzeteket vagy módosítják a mandátumszámítást: előbb azt kell eldönteni, milyen politikai és alkotmányos rendszerben kíván működni az ország.

Nem egyetlen törvényre van szükség

A beszélgetésben felmerült az a kérdés is, vajon egyetlen átfogó jogszabály képes lenne-e szabályozni a parlamenti, önkormányzati, európai parlamenti vagy akár jövőbeni elnökválasztásokat. A szakértő szerint erre a válasz egyértelműen nem.

Tóth különbséget tett az úgynevezett anyagi jogi és eljárásjogi szabályozás között. Mint elmagyarázta, minden választott testület – legyen szó parlamentről, önkormányzatról vagy akár civil szervezetekről – saját szabályozást igényel a választójog, a jelöltállítás, a mandátumszerzés és az eredménymegállapítás tekintetében. Vagyis külön törvényekre lenne szükség.

Ugyanakkor az eljárási kérdések – például a szavazólapok előállítása, a szavazókörök működtetése vagy az informatikai háttér biztosítása – akár egységes rendszerben is szabályozhatók lennének. Ahogy fogalmazott, „választási anyagi jogi törvények és egy választási eljárási törvény” alkothatnák a reform alapját.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar jogrendszer jelentős adósságot halmozott fel az európai uniós választási normák átvételében. Szerinte jelenleg kizárólag az európai parlamenti választások esetében jelenik meg érdemben az uniós szabályrendszer, miközben az olyan alapelvek, mint az általános és titkos választójog, valamennyi választási szinten következetesebb érvényesítést igényelnének.

„Összhangot kell teremteni az Európai Uniós joganyag és a magyar választási joganyag között is” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy a demokratikus működés egyik alapfeltétele a jogbiztonság és az átlátható szabályozás.

Kétpártrendszer vagy többpártrendszer: politikai döntés előtt állhat az ország

A beszélgetés egyik legérzékenyebb pontját az jelentette, amikor Tóth Zoltán arról beszélt: a választási rendszer valójában mindig egy politikai célt szolgál, ezért a legfontosabb kérdés nem jogi, hanem politikai természetű.

A szakértő szerint az új politikai vezetésnek először azt kell eldöntenie, milyen pártrendszerben gondolkodik. „Más választási rendszert kell csinálni két pártrendszerre, megint mást sok pártrendszerre” – fogalmazott. Felidézte, hogy az 1989-es nemzeti kerekasztal-tárgyalások után kialakított rendszer szerinte kifejezetten többpárti működésre épült, amit jól mutatott, hogy két évtizeden keresztül hat parlamenti párt volt jelen az Országgyűlésben.

Ezzel szemben a 2012-ben kialakított rendszer szerinte már a kétpárti logika irányába mozdult el, még ha ezt a jogalkotók nyíltan nem is mondták ki. Állítása szerint maga a választási konstrukció – például a töredékszavazatok számításának rendszere vagy a választókerületek átrajzolása – belső logikájában a két nagy politikai blokk megerősítését szolgálta.

Tóth külön kitért arra is, hogy a korábbi választási törvényből szerinte kikerült egy fontos garanciális elem: a választási csalás tilalmának egyértelmű szabályozása. Mint mondta, az 1989-ben elfogadott törvény még tartalmazott ilyen passzust, ám ezt a 2012-es reform során eltávolították. Szerinte egy új választási rendszer egyik legfontosabb feladata éppen az lenne, hogy kizárja azokat a mechanizmusokat, amelyek egy politikai szereplő javára torzíthatják a versenyt.

Noha konkrét felkérést sem ő, sem a köré szerveződő szakmai és civil közösség nem kapott az új politikai vezetéstől, Tóth Zoltán mégis fontosnak tartja, hogy a társadalmi vita időben elinduljon. Elmondása szerint már több mint ezren csatlakoztak azokhoz a tézisekhez, amelyeket az új választási rendszer alapjairól készítettek, és nemcsak Magyarországról, hanem a határon túli magyar közösségekből is érkeznek javaslatok.

A szakértő szerint nem választási szakértők véleményére van kizárólag szükség: azok tapasztalata is fontos lehet, akik választópolgárként éltek meg problémákat korábbi választások során. Úgy véli, a választási rendszer nem lehet kizárólag a pártok belügye, mert „az újságíróknak és a választópolgároknak is joguk van ez ügyben véleményt nyilvánítani”.

Tóth Zoltán szerint a reformra ugyan jelenleg talán nincs azonnali politikai kapacitás, de a felkészülést nem lehet sokáig halogatni. Arra emlékeztetett, hogy a választási törvényeket legkésőbb egy évvel a voksolás előtt ki kell hirdetni, hogy a választók, a pártok és az első szavazók is megfelelően fel tudjanak készülni az új szabályokra.