Latinovits Zoltánra emlékeztek halálának ötvenedik évfordulóján Balatonszemesen
Latinovits Zoltánra emlékeztek halálának ötvenedik évfordulóján, csütörtökön Balatonszemesen, a színész síremlékénél.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója és Havas Judit előadóművész koszorút helyez el Latinovits Zoltán síremlékénél a színész halálának 50. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a balatonszemesi köztemetőben 2026. június 4-én. MTI/Katona Tibor
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a megemlékezésen Latinovits Zoltánt "a magyar színház- és filmművészet egyik legsugárzóbb, legnyugtalanabb alakjának" nevezte.
Kiemelte, Latinovits emléke nem halványult el, mert amit képviselt, az túlmutatott szerepeken, színházakon, korszakokon. Felidézte, hogy a színész nem volt simulékony alkat, ami a kommunista diktatúra éveiben súlyos következményekkel járt: mellőzték, szakmailag ellehetetlenítették.
A főigazgató fontosnak nevezte, hogy a művész halála után ötven évvel ne csupán a legendát ünnepeljük, hanem az embert is megértsük. "Azt az embert, akit egy rendszer nem tudott, vagy nem akart befogadni, de akinek művészete mégis túlélte a rendszert" - fogalmazott.
Móczár Gábor kitért a Nemzeti Örökség Intézetének feladatára is, ami szerinte nem pusztán az emlékezés. "Nemcsak megőrizni kell a neveket, a sírokat, az évfordulókat, hanem segíteni abban, hogy a mögöttük álló sorsok érthetővé, átélhetővé váljanak a jelen és a jövő számára" - fejtette ki.
Iváncsics Zsolt polgármester a magyar költészet "egyik legnagyobb tolmácsolójaként" is méltatta Latinovits Zoltánt. Mint kifejtette, Balatonszemes emlékezetében különleges helye van a "színészkirálynak", hiszen a település nemcsak nyaralóhelye volt a családnak, hanem otthona, menedéke, lelki kötődése. A szemesi utcák, a tó csendje mind részese volt annak a világnak, ahol Latinovits Zoltán önmaga lehetett - idézte fel.
A polgármester emlékeztetett arra, hogy a színész sorsa Balatonszemesen ért véget 1976. június 4-én. Ez a település lett örök nyughelye, emlékének egyik legfontosabb őrzője, ahol a sírja ma is zarándokhely - fogalmazott.
A megemlékezésen Havas Judit Artisjus-díjas előadóművész, Latinovits Zoltán hajdani tanítványa közös emlékeit idézte fel a "színészkirállyal".
Színpadi alakításairól szólva úgy fogalmazott, szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniája jellemezte. Minden alakítását, versmondását a kérlelhetetlen igényesség és megszállottság hatotta át - fogalmazott.
"Megbabonázó jelenség, mágikus erő, egy ámulat volt!" - idézte fel az előadóművész, aki szerint örökre bevésődött egy-egy előadása, a színpadi létének hitelessége, katartikussága.
Máig nem tisztázott, hogy halála öngyilkosság, vagy baleset volt, hiszen tervei voltak - mondta Havas Judit. "Idén lenne 95 éves, és 50 éve érezzük mérhetetlen hiányát" - zárta beszédét az előadóművész, majd a résztvevők megkoszorúzták a színész síremlékét.
