Emléktáblát avattak Ludasi Róbert tiszteletére

A tragikus hirtelenséggel, 68 éves korában elhunyt Ludasi Róbert munkásságának leghosszabb és legsikeresebb időszaka a csepeli telephez kötődik, ahol olimpiai- és világbajnok versenyzőkkel, elsősorban kenusokkal dolgozott.

Kiss Tamás, az egyesület olimpiai bronzérmes elnöke, Ludasi egykori tanítványa beszédében kiemelte: a szakember számára több volt, mint az edzője, ezért inkább bajtársként gondol rá.

„Igazi mesteredző volt, aki a legkülönbözőbb egyéniségű versenyzőket segítette a csúcsra, és maradandót adott a sportágnak. Egykori kollégái, versenyzői kivétel nélkül határozott emberként emlékeznek rá, aki a mai világtól eltérően, mindig az egyenes utat választotta. Az emléktábla megmutatja az eredményeit, de azt az embert már nem, aki a sikerei ellenére, mindig megmaradt puritánnak, aki ha élne, most is azt mondaná: minek ez a felhajtás” – mondta.

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke kiemelte: az idén 80 éves szervezetüket az olyan edzők tették sikeressé és naggyá, mint Ludasi Róbert.

„Őszinte ember volt, akitől edzőként rengeteget kaptak a versenyzői. Nem szóval szerette őket, hanem tettekkel, és mindig azt nyomatékosította bennük, hogy amit csinálnak, a sport, a kenu, az szent dolog. Ösztönösen érezte, mikor melyik sportolójának mire van szüksége, és korát meghazudtolva, olyan edzésiskolákat vezetett be, amiket a mai napig alkalmazunk” – hangsúlyozta. Hozzátette: a csepeli vízitelepnek, ahol Ludasi edzői munkássága során három évtizedet töltött el, minden szegletében az ő emléke köszön vissza.

Ludasi Erzsébet, az elhunyt özvegye mindenekelőtt köszönetet mondott a család nevében azoknak, akik hozzájárultak „ehhez a nemes gesztushoz”, és így talán örökre megőrizhetik férje emlékét.

„Számomra viszont nem ment el, örökre itt marad velem. Minap találtam meg egy tagsági igazolványát, amit 1966-ban állítottak ki még a Spartacusban, amikor tizennégy éves volt. Azóta talán csak a nászutunk miatt hagyott ki egy hetet, mert a többi időt a vízitelepeken töltötte, döntően itt, Csepelen. Sokat volt távol az otthonunktól, de tudta, hogy én ott megállom a sarat. Ő meg eközben ebben a közegben érezte magát igazán otthonosan. De így is együtt tudtunk eltölteni ötven évet. Robit a szíve hozta a sportágba, és a szíve is vitte el, de tudom, hogy semmi hiányérzet nem maradt benne, mert amire vágyott, szerető családra, gyermekre, unokára, a sportágra, azt megkapta az élettől” – mondta.

A szerdai megemlékezésen több mint százan, családtagok, sportági ismerősök, kor- és edzőtársak, tucatnyi egykori tanítvány, valamint a csepeli egyesület fiatal versenyzői vettek részt. Az esemény végén fűzfát ültettek Ludasi Róbert emlékére, a gyászünnepség gyertyagyújtással zárult.

Ludasi edzői pályája 1979-ben a Spartacusnál indult, ahol 50-60 gyerekkel kezdett el foglalkozni. 1989-ig dolgozott a klubnál, majd Csepelre került, ahová követte őt két tanítványa, a később világbajnoki címet szerző Szuszkó László, valamint az alig 16 éves Kolonics György is, akinek közel két évtizeden keresztül vezette az edzéseit. Ludasi tanítványa volt az utóbbi három évtized szinte összes sikeres magyar kenusa, a fiatalon elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kolonics mellett Horváth Csaba, Kozmann György, Kiss Tamás, Csabai Edvin, a jelenlegi szövetségi kapitány Hüttner Csaba, valamint több más világbajnok versenyző is.