„Fractal Theory” címmel magyar-amerikai független film készült Jászberényben

Dehogynem. Ez eddigi életem legnagyobb kihívása, de a gondviselést se hagyjuk ki a buliból, ami azért árnyal a dolgokon. Úgy mondják, hogy „amikor a legnagyobb a szükség, akkor van legközelebb a segítség”. Én is hiszek ebben. Szóval nem „csak úgy”, a semmiből ugrott ki ez a produkció sem.

Hogy kezdődött?

Gena Vazquez-t, a Szárnyas fejvadász producerét vittem el talán egy éve Győrbe, közben elég időnk volt ahhoz, hogy komoly beszélgetésbe bonyolódjunk a filmkészítésről, arról, hogy mit, hogyan lehetne jobban csinálni Magyarországon, hogy szerinte mi hiányzik a filmgyártásunkból, miben nem vagyunk elég jók, és hogy neki milyen víziói vannak, ami segítség lehetne. A producernő szerint évente legalább egy-két angol nyelvű filmet is gyártanunk kellene, és ezekkel jobban megmutatni magunkat nagyobb fesztiválokon. Köztudott, mennyire jók a magyar filmesek, ő is rengeteg magyarral dolgozott együtt itteni munkái során, de amerikai filmeken. Kicsit többet kellene mutatnunk magunkból. Sok tippet adott, és ez volt az, ami elindította bennem dolgokat, meg persze az a rengeteg tapasztalat, amiket 2023-ban , közel két hónapos amerikai tartózkodásom idején, keleti és nyugati parti amerikai filmesek között gyűjtöttem. Szóltam Andy Krish barátomnak, aki Budapesten élő hollywoodi filmes, közel száz első vonalas produkcióval a háta mögött, és belevágtunk. De azért kellett hozzá Robert Rodriguez is.

Eddig is hihetetlen, de azt nem hiszem el, hogy Rodriguez Jászberényben filmet forgatott!

Azt jól teszed, mert nem is hívtuk, sőt, semmit nem tudott az egészről, de nélküle – azt hiszem – nem vághattunk volna bele. Egész pontosan a „10 perces filmiskola nélkül”, amiben Rodriguez annak a független filmes módszertannak az alapjait mondja el, ami számára a siker kapuját jelentette. Őrülten izgalmas, piszkosul kreatív, és félelmetesen pragmatikus elveket: higgy magadban, és merj belevágni a lehetetlenbe! Így van közöttünk mégis minden nap Robert Rodrigez. El sem kellett jönnie! És itt van velünk Hamza D. Ákos, a Karády filmek és talán a világ első sci-fi filmjének alkotója, aki a Paramounth-nak több filmet forgatott. A Hamza Múzeum ugyanis Jászberényben van, ezáltal a legszebb filmes példaképünk is. Adta magát, hogy legyen egy Hamza D. Ákos Filmműhely. Egy magyar-amerikai filmes alapítvány, amit egy olyan amerikai filmessel alapítottunk, aki a Paramounth-nak is számtalanszor dolgozott életében. És mivel nyolc éve zsűrizem a jászberényi diákfilmesek munkáit, meglehetősen jó rálátásom van arra, hogy kik azok, akikért mindezt érdemes csinálnunk.

Úgy tudom, egy komolyabb összefogás is van azért a háttérben.

Dézsi Zoltán újságíró, Wirth Zoltán kommunikációs szakember, Nagy Tamás művésztanár, és Hajnal-Nagy Gábor, Jászberény volt alpolgármesterrel alkotják a kuratóriumot. Minden szempontból rendkívüli, és sokszínű csapat ez, mindannyian jászberényiek, és többségük első diplomája általános iskolai tanító. Az enyém is az, bár ezeket a dolgokat lehet, hogy nagyon kevesen tudják.

Tehát alapítottatok Jászberényben egy filmiskolát, és filmkészítést kezdtetek oktatni?

Isten ments! Semmi ilyesmi. Van egy csomó filmes iskola, nem akarunk még többet. Ez egy filmes műhely, szabadjáték. Filmeket csinálunk, egyedi gondolatokat próbálunk inspirálni, például azt szeretnénk a legtávolabbra elkerülni, hogy a „forgatókönyvírás szabályait” vagy bármi másnak a szabályait tanítsuk. Alapok vannak, az a szakma pragmatikus része, teljesen amerikai gyártási elvek és struktúra szerint építkezünk, de csak azért, mert nem tudunk annál jobbat. Konkrétan ilyen az art-department, a grip, az electric village-el kapcsolatos dolgok, kamerák és eszközök mint technika használata, de az alkotás szabadsága szent. Ha valaki nagyon ügyes, akkor vannak kapcsolatok, hogy itt forgó amerikai produkcióban is kipróbálja magát. Amihez nagyon tehetségesnek és megbízhatónak kell lennie. Azt hiszem, több ilyen srácunk van, talán egy év múlva már ajánlani fogja Andy őket.

Hogy jöttek a fraktálok, és mi az a fraktálelmélet?

A Hamza Filmműhely első filmjét igazi lehetetlen kihívásnak terveztük vagy szertelennek, ha úgy jobb, de csak a tartalmát tekintve. Minden más iszonyú pragmatikus tervezés eredménye. Azt hiszem, eddig jók vagyunk, a srácok ügyesek voltak. A fraktálelmélet egy nem túl ismert teória a mindenség magyarázására, a világ minden irányú végtelen kiterjedését vizualizálja, gyakorlatilag egy számítógépes szimulációja annak, amiben én is úgy hiszem, hogy valóban élünk. Tér, idő, előre-hátra, egy önmagában is végtelenségig ismétlődő rendszer. Nem kevésbé nehezen felfogható, mint a kvantumfizika, ami ráadásként, úgy jött képbe, hogy amikor a filmtervről beszélgettünk a srácokkal, ez egyik lány azt mondta, hogy úgy lenne igazi, ha a kvantumfizika is megjelenne benne Schrödingerestől – macskástól. És persze Jászberény, szilánkok a dolgainkról, a történetünkről, az itteni életről. Adta magát, hogy a „mindenről” csináljunk valamit, ha már ennyi különfélét bele akarunk szuszakolni. Egy alapvetően nem normális dolog készül, ez azonnal látszott. Így is nyúltunk hozzá. És persze helyszínre, karakterre, meglévő lehetőségekre kellett írni ezt az őrületet, rodriguezi módon, úgy, hogy azért konzisztens maradjon.

Ki írta a scriptet?

A filmes csapat ötleteiből, azok megvitatása után a „piszkos munkát” Andy Krish és én végeztük el. Terveztem, hogy elküldöm Maruszki Balázs forgatókönyvíró barátomnak is, aki az egyik általam ismert legjobb szakember, de aztán nem mertem idegesíteni vele. Jobb a békesség, ebben a könyvben túl sok hemzseg az amúgy is tömény dolgokból. A script angol nyelvű lett, de angol nyelvű filmet csak angol nyelvű alkotótárssal együtt fejlessz, ez szerintem fontos szabály…

És rögvest bele is vágtatok a forgatásba?

Pár hét után igen. Addig keményen dolgoztunk, iszonyatos mennyiségű olvasópróbát tartottunk, ami egy szenzációs dolog volt, köre-körbe jártunk egy teremben a szereplőkkel, az egyik oldalukon Andy, a másikon én a scripttel, a gesztusokra és a játékra koncentrálva, Andy az angol nyelvhelyességre ügyelve. Csatlakozott Terri Potoczna is, aki lengyel-brit független filmes barátunk, ő is segített a színészi munka építésében. Gyakorlatilag olyan szereplőkkel dolgoztunk, akik még soha nem játszottak filmben.

Ez nem egy újabb szinte lehetetlen kihívás?

Van, akit elfogad és van, akit lerúg magáról a kamera. Szerintem jól választottunk szereplőket. És nagyon fontos előnye is van ennek: nekik még nincsenek rossz beidegződéseik. Aki a próbafelvételen nem manírt, az nem lesz manírt élesben sem.

És leforgattátok.

Le bizony! A terepmunkák előtt csatlakozott a stábhoz Eric Bartsch, az Utolsó mohikán, és még egy halom ismert film KEY GRIP-je, szintén profi amerikai filmes. És persze a legfontosabb munkatársak: vagy tíz kőkemény jászberényi gimnazista, akik nem ismerik a lehetetlent.

Filmzene?

Vörös István munkája, akit a Prognózis zenekar zseniális gitárosaként ismer az ország, olyan dalok szerzőjeként mint a „Hajsza közben” vagy a „Tele van a város szerelemmel”. Istvánról kevesen tudják, hogy mennyire jó filmzenéket ír. Nagyon hálás vagyok neki, hogy rendkívül egyedi és izgalmas „érzéseket” adott a filmhez.

Hol és mikor lesz bemutatva a „The Fractal Theory” ?

Egyrészt külföldi fesztiválokon, de tervezünk hazai bemutatót is, a jászberényi Lehet moziban szeretnénk első ízben megjelenni. Adja magát. Talán szeptember elején, amikor minden középiskolásunk befejezte a nyaralást. Jelezni fogom, és előtte elküldöm nektek a trailert!