Szép kis földi forgalom lesz a Marson februárban

Az űreszköz randevú lehetett volna még nagyobb létszámú is, de a koronavírus-járvány miatt az Európai Űrügynökségnek nem sikerült időben elkészülnie az ExoMars 2020-misszióhoz készített Rosalind Franklin Mars-járóval, így azt csak a nagyjából két év múlva esedékes következő indítási ablakban indíthatja útnak.

A tervek szerint a NASA Mars 2020-missziója a Perseverance Mars-járóval és az Ingenuity helikopterrel február 18-án éri el a Marsot, nagyjából egy héttel azután, hogy az Egyesült Arab Emirátusok és Kína űrszondája pályára áll a bolygó körül. Az Arab Emírségek Al-Amal, azaz Remény nevű szondája és a kínai Tienven-1 várhatóan mindössze egy nap eltéréssel ér célba február 9-én és 10-én, utóbbi pedig már egy fotót is küldött a bolygóról – tudtuk meg a raketa.hu-ból.

A kínai űrügynökség missziója az ambiciózusabb, hiszen bár az EAE-hez hasonlóan, még ők sem küldtek soha űreszközt a bolygóhoz, a Tienven-1 a Mars 2020-hoz hasonlóan, egy Mars-járót is vitt magával, amivel megpróbálnak leszállni a bolygó felszínére. A kínai Mars-járó jóval kisebb, mint a Perseverance, és a tervek szerint az Utopia Planitián fog majd leszállni, ami a Naprendszer legnagyobb meteorkráterében, a mintegy 3300 kilométer átmérőjű Utopiában található sík terület. A Mars-járó céljaival kapcsolatban a kínai űrügynökség elég szűkszavú volt, így egyelőre csak annyit tudni, hogy a küldetés célja a bolygó tanulmányozása.

A Tienven-9 előtt egy nappal ér célba az Al-Amal, ami ha lehet, még a kínai expedíciónál is izgalmasabb, hiszen az Egyesült Arab Emírségek eddig  még a Holdra sem küldött soha egyetlen űreszközt sem. Az országnak mindössze 2014 óta van űrügynöksége, így a sikeres Mars-misszió még úgy is igazi tudományos szenzáció, hogy a küldetés kivitelezésében szorosan együttműködtek a Coloradói Egyetemmel. A bolygó körül, nagyjából húsz kilométeres magasságban keringő műhold a Mars atmoszférájának felsőbb és alsóbb rétegei közötti kapcsolatot fogja vizsgálni, és választ adhat arra is, hogy mi okozza az atmoszférában található hidrogén és oxigén elpárolgását az űrbe. Az Al Amal-missziót eredetileg két évesre tervezik, de ha minden a tervek szerint alakul, egészen 2025-ig gyűjtheti az adatokat az égitestről.

Az Egyesült Államok gyakorlatilag már otthon van a Marson, ez lesz a tizenötödik küldetésük a vörös bolygóra, de a siker az esetükben sem garantált. A Perseverance landolása az égitesten kifejezetten nehéz falatnak ígérkezik, az elvesztése pedig akár évtizedekkel visszavetheti a Marssal kapcsolatos kutatómunkát. Amíg a kínai szonda néhány hónapig a bolygó körül fog keringeni, mielőtt megpróbálkoznának a landolással, a Perseverance azonnal megkezdi a leszállást, amint eléri a bolygót. Ennek menetéről a NASA korábban már megosztott egy látványos animációt. A plutóniummal hajtott önvezető Mars-járó a Jezero-kráterben fog leszállni, és sok más feladat mellett, marsi talajmintákat is fog gyűjteni, amelyeket egy később induló európai űrmisszió fog visszahozni a Földre. Kétségkívül ez lesz a küldetés legérdekesebb része, hiszen a minták arra a kérdésre is választ adhatnak, hogy létezett-e valaha élet a Marson.

Forrás: Rakéta