Heti egyenleg: Hány ország miniszterelnökének kellett kihúznia Putyin fenekéből a mi miniszterelnökünket?

Világossá vált, hogy nem jött össze a villámháború, mert Ukrajna ellenáll. Hogyan számíthatta el magát ennyire Putyin? Miért meglepő a Nyugat reakciója az orosz agresszióra, és miért nem az a magyar kormányé? A hét legfontosabb történéseit Bánó András ezúttal Csillag István volt gazdasági miniszterrel és Lakner Zoltán politológussal elemezte a a KlikkTV Heti egyenleg című műsorában.

„Nyilván abból indult ki” – véli Csillag István – „hogy az országuk gazdasági ereje és katonai ereje olyan elképesztően különböző egymástól, hogy ez már önmagában is elrettentő erővel fog bírni a lakosság, illetve az ottani hadsereg szempontjából.” Továbbá az ukrán elnököt is alábecsülte. „Zelenszkij számára egy bohócfigurának tűnt, aki leteszi a fegyvert és örül a szabad elvonulásnak.” Ehhez képest „szimbolikus hőssé vált”.

„Arra sem számított Putyin, hogy a Nyugat végül megérti, hogy ha ennyire kiszolgáltatottak vagyunk egy egyébként egyablakos gazdaságot folytató Oroszország felé, és az energiafüggés ennyire erős, akkor az egy biztonságpolitikai függés is” – véli Lakner Zoltán.

„Még valamire nem számítottak: hogy a különböző nagy bankok nem fognak hozzáférni a nemzetközi fizetési rendszerhez, hogy ezt meg fogják lépni” – mondja Csillag. „Ennek azért van jelentősége, mert szállíthatom én a gázt, de miben fizetnek? Fogják majd bőröndben hozni? Vagy libacombban majd itt át fogják lökni az ellenértéket?”

„Putyinnak volt egy tapasztalata: a krími, illetve a dombaszi tapasztalat 2014 után, hogy vannak szankciók, ezek fájdalmasak, de azért ki lehet bírni. A Nyugat nem akarja annyira itt ezt a hajót rázni” – mondja Lakner. „Csak a legszimbolikusabb példa, hogy Németország az Északi Áramlat 2-ről Krím után állapodott meg Oroszországgal. Tehát Putyin gondolhatta azt, hogy ha ez a szankciós politika, hogy építünk még egy földgázvezetéket, akkor hajrá! Akkor belefér akár még egy háború is.”

Hazánk Oroszországgal szembeni politikájával kapcsolatban képzeljük el „a mi miniszterelnökünket, tulajdonképpen, mint egy orosz népmesében, amikor ki akarják húzni a répát” – mondja Csillag István. „Hány ország miniszterelnökének kellett kihúznia Putyin fenekéből a mi miniszterelnökünket? És még mindig nincs egészen kint!”

„Értem, hogy április 3-áig tart az élet, és akkor majd utána mindenki körülnéz” – mondja Lakner. Ugyanakkor „itt közben elindulnak olyan folyamatok, amikkel majd valamit kezdeni kell, mert például a magyar kormány szerintem eddig azért támogatta a közös európai haderő ötletét, mert hogy ez a fasorban sem volt, ahogy ezt mondani szokás. Ez most napirenden lesz.”

Lakner szerint ha az efféle agresszióra, amit most Oroszország felől tapasztalunk, „egy ország, mondjuk a magyar kormány nem reagál, és nem mondja azt, hogy oké, akkor ez az a pont, amikor elkezdem eloldani ezeket a szálakat, akkor egy óriási stratégiai hibát követ el, nagyon súlyosan károsítja ezzel a nemzeti érdeket.”