Heti egyenleg: minél több kudarcot szenved el, annál több szenvedést fog okozni

Az orosz-ukrán háború szükségképpen felkavarta a nemzetközi vizeket. A közös törekvések mellett az országok vezetői saját belpolitikai érdekeiknek is próbálnak kedvezni a krízis kezelésekor. Mi vezetett a nyugati egységhez és milyen jövő várhat a totálisan elszigetelődő Oroszország népére? Mi lesz eközben a szinte már kezelhetetlennek tűnő magyar inflációval? Efféle súlyos kérdéseket feszegetett Bánó András e heti vendégeivel, Csillag István egykori gazdasági miniszterrel és Lakner Zoltán politológussal a Heti egyenleg második részében.

Putyin eleinte nem vette komolyan a nyugati szankciókat, mostanra azonban látható, hogy valóban tönkre fog menni az orosz gazdaság. „Ebből a szempontból is érdekes a magyar kormány ragaszkodása Paks2-höz, mert úgy van a szerződés megkötve – persze senki sem látta azt a szerződést, mert szupertitkos – hogy egy orosz bank fog hitelt adni arra, hogy megépítse egy orosz cég az orosz alkatrészekből az orosz fűtőanyag számára az erőművet” – mutat rá Lakner Zoltán.

Amerika eközben muszklit mutat. Biden minden eszközt kénytelen megragadni, „mert annyira ráégett a tavaly augusztusi afganisztáni kivonulás, hogy neki muszáj most ebben az ügyben keménynek lenni.”

A különböző országok reakciói alapot adnak az összehasonlításra, véli Csillag István is. „Egy egészen fura helyzet alakult ki. Egy versenyt fut Macron, hiszen nemsokára lesznek a választások.” A francia elnök felnőtt a feladathoz és „az is kiderült, hogy amire számíthatott Putyin, hogy Merkel távozása után tulajdonképpen nincs Európának vezetője,” végső soron nem jött be. Tehát mind gazdasági, mind politikai vonalon egység formálódik, és „nem nagyon javasolható, hogy ebből nagyon kilógjon egy Orbán Viktor, aki kilóg egyébként, de csak bokáig.”

Eközben Nagy-Britanniában „Johnson egyébként is minden lehetőséget megragad, hogy hogyan ne a Downing Street-i covid-partikról legyen szó” – mondja Lakner.

„Az is egy izgalmas fejlemény, hogy a finnek viszont most komolyan gondolkoznak a NATO-tagságon. Ezt is Putyin érte el. Ugye arra hivatkozva indít egy háborút Ukrajnával szemben, hogy Ukrajnát egyszer majd fölveszik a NATO-ba. Ez a folyamat nem indult el, tehát semmi ilyesmi nem történt, de azt valószínűleg sikerül elérni, hogy Finnország azt mondja, hogy köszönöm szépen, eddig tartott az, hogy Oroszország érzékenységére való tekintettel én nem megyek be a NATO-ba.”

A háború gazdasági következményeivel kapcsolatban Csillag elmondja, hogy nagyjából a világban értékesített gabonának a negyede származik Oroszországból és Ukrajnából. „Ez egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy az élelmiszerárak őrületes módon fognak emelkedni.”Az energiaárakban várható robbanásszerű változás is rengeteg iparágat érint majd. „Kezdve a kis pékekkel, akiknél most egyelőre van támogatott gázár, de ha nincs, akkor lehet, hogy nem gyújtják be a kemencét. Akkor mi a túró lesz Magyarországon?”

„Azon a Magyarországon, ahol a stabilitás jeleként bejelentette a magyar pénzügyminiszter, hogy a költségvetés hiánya már eléri az egész évre tervezettnek a felét, pedig még csak két hónap telt el” – viszi tovább a gondolatot Lakner.

Csillag az ársapkákkal és az egekbe szökő hazai inflációval kapcsolatban úgy fogalmaz: „Baromi sok jó intézkedésre adtak ki pénzt, csak ugye mi lett ebből? Hát annyi, hogy az árak emelkedése ezt a hihetetlen pénzesőt fel fogja emészteni.”

Ami pedig Oroszország jövőjét illeti, Lakner attól tart, hogy „az elsődleges elszenvedője bármiféle következménynek maga az orosz nép lesz.” Putyin nem lesz mindig hatalmon, de „abban a tekintetben sajnos nem vagyok nagyon optimista, hogy ne lehetne a végsőkig, illetve a végsőkön túl feszíteni a húrt egy elnyomó rendszerben. Ebben van igazán tehetsége ennek az embernek, és nagyon sok szenvedést fog még Putyin okozni. És minél több kudarcot szenved el, annál több szenvedést fog okozni.”