Komjáthi Imre: a magyar társadalomnak szüksége van a Magyar Szocialista Pártra 

Komjáthi Imre elismerte, hogy nagyot fordult vele a világ, „más lánglelkű forradalmárnak lenni és más társelnöknek”. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az elmúlt évtizedben megismert és rá jellemző forradalmi hevületet elvesztette volna. „Sőt, azért is hívtak s kapacitáltak a tagjaink, az MSZP ’nagy öregjei’, hogy ezt a hevületet és lendületet át tudjam vinni a pártra is.” 

A beszélgetésben felidézték az év elejét, amikor úgy látszott, az ellenzéki pártok esélyesek lehetnek egy választási győzelemre. Félt vagy reménykedett-e ennek sikere miatt, netán energikusan állt a feladat előtt? „Nálam alap, hogy gyerünk, csináljuk, teszem, amit a szívem diktál.”

Mint elmondta, mindig is küzdött az igazságtalanság ellen, de voltak aggodalmai. „Ezek bizonyos szempontból vissza is igazolódtak. Mint például az, hogy ha valamilyen szempontból nem tudunk győzni, akkor szétszalad az ellenzéki együttműködés. Ez be is jött, most mindenki keresi a helyét, próbál erősödni, akár más ellenzéki párt kárára is”. 

Egy győzelem esetén is határozott elképzelésekkel folytatta volna a munkát, hiszen „az MSZP tudta, mit akar. A szociális kérdések terén mindenképpen erős hangsúlyokat kerestünk. Továbbá a munka világában kialakítandó fékek és ellensúlyok, s a baloldali lelkiismeret megteremtése – még egy jobboldali kormányfő vezetése mellett is”.

Azzal persze a kudarc ellenére is tisztában volt, hogy „óvni, védeni kell a közösségünket, mert a magyar társadalomnak szüksége van a Magyar Szocialista Pártra”. Számos olyan tervet, programot képviselnek, ami csak az MSZP-re jellemző, egyértelmű, hogy „meg kell maradnunk”. Nem is tapasztalt a pártot érintő törést, elvándorlást, mert „becsülettel odatették magukat a párt politikusai, aktivistái, a jelöltjeink. S lelkiismerettel alárendeltük magunkat az összefogás elvárásainak, kicsit fel is oldódtunk benne. Ezért is tartottam fontosnak a kampányban, hogy a markáns baloldali értékek képviselőjeként is megszólaljunk folyamatosan – Márki-Zay Péter mellett”. 

Komjáthi Imre őszintén beszélt vívódásairól, amelyek a társelnökségért indulást övezték, de – mint említette – „erre valók a barátok, a tanácsadók, a család, hogy ezeket a dilemmákat meg tudjam velük beszélni. Tudtam, hogy képes és alkalmas is vagyok tanulni, nem szégyellem a hiányosságaimat, amiket kellő segítség mellett pótolni lehet”. 

Attól, hogy országgyűlési képviselő, illetve társelnök lett, még nem fog, hiszen nem tud változni. „Nem költöztem fel Budapestre, ott élek továbbra is Edelényben, az enyéim között. Tartom, amit kértem is, hogy azonnal szóljanak, ha azt érzik, változni kezdene az eddigi egyéniségem. Ott vagyok, ott élek az átlagemberek között, hiszen egy vagyok közülük.” 

A parlamenti képviselőséggel is megőrizte őszinteségét, szókimondását, hiszen „még a fekete öves szájkaratés Nacsa Lőrincnek is elakadt a szava, s voltak kemény vitáim Rétvári Bencével is. Még ők is érezték, hogy nem politikai lózunggyűjtemény, amikről s ahogy beszélek, hanem a nagybetűs élet”. 

Kívülről némileg paradox helyzetnek tűnhet, hogy Komjáthi Imre karrierje az idén meredeken ívelt felfelé, miközben a pártja zuhanóban. A társelnök ezt némileg korrigálta azzal, hogy „azt azért örömmel mondhatom, hogy az MSZP megállt a lejtőn. A legutóbbi mérések szerint stabilan megálltunk az öt százalék körüli értéken”.

Ebben valószínűleg közrejátszik az országjárásuk is, „aminek a jelentős része utcai jelenlét. Kint vagyunk piacokon, gyárkapukban, utcafórumokon”. Azt a jövő dönti el, hogy egy hiteles személy, egyéniség meg tudja-e mozdítani akár belülről is a pártot. Jakab Péter példáját hozta fel, aki „amíg nem vált hiteltelenné, amit csinált, húzta felfelé a Jobbikot. Ezzel együtt én nem hiszek a politikai messiásokban. Azt gondolom, hogy mi, az MSZP közössége így együtt tudunk változtatni. Fontos például, hogy van egy Hiller Istvánunk, hogy Kunhalmi Ágnes nagyon népszerű, hogy egy olyan elnökség alakult, amelyről még Schiffer András is azt mondta nagy nyilvánosság előtt, hogy jelen pillanatban az MSZP-re szavazna”. 

Bár mindössze két hónapja társelnök, a vállalásaiból egyértelműen igazolható, hogy minél több személyes jelenlétet, találkozót valósít meg. Az ellenzéki pártokban az utóbbi időben tapasztalható mozgásokról, átigazolásokról úgy véli, hogy „a mieink érzik, ha valaki elhagyná az MSZP közösségét, akkor nem valószínű, hogy egy másik pártban azonnal igazolt képviselő lesz. Tudjuk, hogy darabra megkeresik a jelöltjeinket, regnáló politikusainkat, de szerencsére nálunk nem tapasztalható ez a vándorlás. Hál’isten, nagyon kevesen vélekedhetnek így, hiszen él egy igen erős érzelmi kötődés is a párt irányában. Ez egy ilyen közösség.”