Magát leplezi le, aki alkotmányos puccsról beszél

Először is tisztázzuk, mit jelent az „alkotmányos puccs” fogalma?

Azt akarná jelölni, hogy valaki magához kívánja ragadni az államhatalmat és elfoglalni azokat az intézményeket, amelyek működtetik a hatalmat. Vagyis nagyjából azt, amit a Fidesz 2010 után csinált. A jelenlegi kormánypártok megszüntették a hatalommegosztás rendszerét és egy kézben összpontosítottak minden hatalmat. Az alkotmányos puccs történeti jelentése Latin-Amerikából, vagy Dél-Európából ismert. Klasszikus értelemben azt nevezik puccsnak, amikor katonai parancsnokok veszik át a hatalmat, választás nélkül elzavarják a parlamenti képviselőket és maguk alá rendelik az összes hatalmi ágat.

Ön szerint ez a veszély fenyegetne Magyarországon mondjuk akkor, ha jövőre az ellenzéki összefogás győzne a választáson?

Teljesen félrevezető, ha a demokratikus vitákat és a jelenlegi rendszerrel szembeni véleményeket a puccskísérlet fogalma alá próbálják begyömöszölni. Az „alkotmányos puccs” kifejezést ugyanis éppen a jelenlegi hatalommal szemben szokták a kritikusai említeni. Pontosan azt jelenti, hogy megszüntetik a hatalmi ágak különállóságát, s mindegyikre a végrehajtó hatalom gyakorol befolyást. Az Alaptörvény ünneplése jól jelképezte mindezt, hiszen azon a konferencián sem jelenhetett meg semmilyen független hang sem. A demokratikus ellenzék éppen a hatalmi ágak megosztását, a jog uralmát, a hatalom korlátait akarná visszaállítani

Ha ez így van, miért emlegetett az Alaptörvény elleni támadásokat a Kúria és az Alkotmánybíróság elnöke? 

Varga Zs. Andrásnak és Sulyok Tamásnak, valamint a hozzájuk hasonló beszédeket tartóknak abban teljesen igazuk volt, hogy a diktatúra egész rendszere és kiszolgálói halálos veszedelmet látnak a demokratikus átalakulásban. Ahhoz ugyanis, hogy győzedelmeskedjenek a demokratikus erők, fel kell számolni a diktatúra intézményrendszerét. Hasonlít a helyzet a rendszerváltás előtti évekére, amikor a kommunista párt minden hasonló kísérletre azzal reagált, hogy puccsszerűen, antidemokratikus módon akarják megtörni a hatalmát. Ráadásul a Fideszből sajnos még azt sem nézhetjük ki, hogy tárgyalóasztalhoz ülne az ellenzékkel, ahogy azt az MSZMP tette 1989-ben. Az pedig teljesen abszurd, hogy az Alkotmánybíróság és a Kúria elnöke uszító módon fogalmaz, miközben még azt is elképzelhetőnek tartják, hogy bevessék saját hatalmukat az ellenzéki erőkkel, vagy mondjuk a kritikus szakmai szervezetekkel szemben, vagyis mindenki ellen, aki megkérdőjelezi az ő működésük alkotmányos, jogállami jellegét. 

Nem kétséges, hogy ily módon politikai állásfoglalást fogalmaztak meg.

Inkább politikai fenyegetésnek nevezem ezt. Mindennek semmi köze a jogrendszer demokratikus védelméhez és minőségéhez. Egy olyan kétségbeesett és elkeseredett politikai manőver, amely megcsúfolja a jogi logikát. Sutba vágja a jogi szakma minden elvét és óriási szégyen, hogy a Magyar Jogász Egylet kész volt megszervezni ezt a konferenciát. Bár igazából nem meglepő, hiszen Trócsányi Lászlót, a magyar jogállam egyik lerombolóját választották meg a társaság elnökének. Ez a jogi szakma szégyene, hiszen a tíz éves Alaptörvényen semmilyen értékes dolgot nem lehetett ünnepelni.

De miért tolja ebben a helyzetben előtérbe a jogászokat a politika? 

Az egyik oka, hogy kell találni egy belső ellenséget. A migrációval való fenyegetés nem vált be, hiszen egy idő után kiderül, migránsok nélkül ez nem hatékony. Helyettük tehát jöhetnek azok, akik demokratikus politikai átalakulással „fenyegetnek”, vagyis a jogállami eszközök visszaállításával próbálják majd meg politikailag felelősségre vonni az elmúlt 12 év bűnöseit. Közöttük vannak természetesen azok is, akik most megszólaltak. Vagyis a másik ok a félelem. A hatalom birtoklóinak van miért aggódniuk. Egy demokratikus fordulattól az autokraták mindig halálosan rettegnek és ahogy közeledik a választás, ezt a belső ellenséget azokban kell megtalálni, akik szakmai segítséget nyújtanak a demokratikus politikai erőknek egy rendszerváltás folyamatában.

Ön ebben a helyzetben érintettnek és fenyegetettnek érzi magát? 

A fenyegetettség azt jelentené, hogy bárkinek félnie kellene ezektől az uraktól és attól, amit mondanak. A mondatok persze a fenyegetés céljával születtek, ami önmagában is alávaló a Kúria vagy az Alkotmánybíróság vezetőjétől. Ezzel egyébként maguk igazolják a velük szemben megfogalmazott összes kritikát. Jogászilag ráadásul teljesen pontatlan is, amit mondtak, hiszen Varga Zs. büntetőjogász, volt a legfőbb ügyész helyettese is, tehát legalábbis értenie kell a büntetőjoghoz. Amit mond, az viszont teljesen pontatlan, nem lehet másképpen értelmezni, mint politikai fenyegetést. Az persze nem meglepő, hogy a diktatúra kiszolgálói fenyegetik azokat, akik részt vállalnak a diktatúrával szembeni demokratikus szakmai munkából. De nem hiszem, hogy bárkinek félnie kellene, noha a szónokok célja nyilvánvaló. 

És akkor érdemes rá egyáltalán válaszolni? 

Gondolhatnánk, ez már annyira az alja mindennek, hogy szakmai választ nem érdemes rá adni, legfeljebb vitriolos gúnyiratokban érdemes leleplezni ezeknek a mondatoknak a bornírtságát. A magam részéről persze úgy vélem, mindazok megérdemelnék a leleplezést, akik hajlandók voltak elmenni egy ilyen konferenciára, hogy megünnepeljék ezt a nagyon problémás Alaptörvényt. Ez önmagában is politikai tett volt, s az egész jogász szakma szégyene, hogy ehhez adta a nevét. A válasz – ha érdemes lenne megfogalmazni – semmiképpen sem a védekezésről szólna. Inkább arról kellene beszélni, hogy egy jogállamban senki sem emlegethetne „alkotmányos puccsot”, vagyis ez a társaság saját magát leplezte le.