Trencsényi László: biztos, hogy a féktelen pedagógusgyűlölet a miniszterelnöktől ered

– Az államtitkárok 32 Apáczai Csere János-díjat, 35 Németh László-díjat, 20 Brunszvik Teréz-díjat, 12 Trefort Ágoston-díjat és 6 Eötvös József-díjat adtak át a Pesti Vigadóban a pedagógusoknak. Ez csak a szokásos és megkerülhetetlen gesztus volt, vagy tényleg a pedagógusok megbecsülését lássuk benne a kormány részéről?

– Bár a díjak odaítéléséről ítélkező titkos bizottság a döntését már biztos jóval korábban meghozta, körülbelül akkor, amikor még javában tartottak a pedagógusok megmozdulásai, szerintem maga a lista már a választások előtt készen lehetett és a választások után legfeljebb néhány nevet betettek, vagy kivettek belőle. Engem meglepett a sok Apáczai-díjas, mert a miniszteri rendelet nem ír elő ilyen magas számot. Évek óta nem volt ilyen magas számú Apáczai Csere János-díjas kitüntetett. Azt csak zárójelben említem meg, hogy a Fidesz-kormány volt az, amelyik a Karácsony Sándor-díjat megszüntette. Úgy látszik, hogy Karácsony Sándor, aki buzgó protestáns volt, azért mégis túlságosan plebejus volt, és radikális, tehát Karácsony Sándor-díjat évek óta nem osztanak. Abba pedig, hogy a díjátadón lényegében megjelent teljes pompájában az oktatási vezérkar – mert a belügyminisztert még nem lehetett igazán idehozni –, biztos belejátszott Parragh ormótlan, bunkó beszólása a pedagógusok szabadidejéről és szabadságáról. Nyilván ezt kellett kompenzálni azzal, hogy ilyen nagy csinnadrattával rendezték az eseményt. Persze, megint csak jellemző dolog, hogy az államtitkárok beszédét már ismerjük a kormány honlapjáról, de a kitüntetettek névsorát még mindig nem tette fel rá a kormány. Ebből is erős a gyanúm, hogy a kitüntetetteket dekorációnak gondolja a kormány, díszsorfalnak a két államtitkár tündöklése mögé. Utóbbiak azért rengeteg – enyhén szólva – csacsiságot, és a valóságot egészen furcsa szemüvegen át látó adatokat közöltek a „dübörgő, eredményes és sikeres oktatásügyről”. Miközben biztos ők is olvasták az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) kutatóintézetének az indikátorokról szóló jelentését, amiben egészen lesújtó, kétségbeejtően rossz adatok voltak az oktatásügy eredményességéről. Ezekről most hallani sem akartak, és csak csupa jót mondtak. Olyanokat is, amikről erősen kétséges, hogy igazak-e, például, hogy a nemzetközi vizsgálatok eredményei javultak. Egy csudát javultak, ezek a mutatók rendre romlanak.

– Egy pillanatra térjünk vissza Parragh kijelentésére („a pedagógusoknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”, a tűzoltókat pedig „a társadalmi megbecsültség és az adrenalinlöket” motiválhatja – a szerk.). Ön szerint ez egyéni akció volt, vagy elindult a pedagógusok folyamatos lejáratása azért, mert lázadtak, a szakszervezeteket pedig nem lehet lesöpörni az asztalról?

– Parragh biztos megkapta a látens biztatást: elnök úr, legyél továbbra is ugyanolyan bunkó, mint amilyen eddig voltál. A szakképzés kinyírását is neki köszönheti a magyar oktatásügy, és volt még egynéhány ilyen ötlete, amit a miniszterelnök megfogadott. Az biztos, hogy a miniszterelnöktől – akiről most már azt is tudjuk, hogy az istentől felkent vezető, hiszen a protestáns kormányfőt egy katolikus szentmisén avatta vagy szentté, vagy boldoggá, de mindenesetre szeplőtelenül fogantatottá egy katolikus pap a születésnapján – ered a féktelen pedagógusgyűlölet. Ahhoz freudi mélységekbe kellene merülni, hogy megtudjuk, a miniszterelnöknek milyen tanítói és tanárai lehettek gyerekkorában. Az biztos, hogy a pedagógusellenes hangulatra ő adta meg az engedélyt, vagy adta ki a felhívást, „bátran bántsuk ezeket a pedagógusokat”, és a Parraghnak erre volt füle. És az könnyen jött belőle, hogy így viselkedjen.

– Visszatérve a kormányzati pedagógusnapi ünnepségre, az ünnepi beszédeket hallgatva, mintha nem is kormányrendezvényen lettek volna. Rétvári arról beszélt, hogy „Minden magyar pedagógusra büszkék lehetünk, mert ők teszik eredményessé a magyar oktatási rendszert” „A legjobb befektetés a jövőbe az oktatás, a díjazottak pedig sokat tesznek azért, hogy a következő generáció Magyarországot még eredményesebbé tegye.” „A mai diákok jó része olyan állást tölt majd be, amely még nem is létezik, ezért nemcsak a tárgyi tudás átadása fontos, hanem a készségek is.” Ezt bármely ellenzéki oktatási szakember is mondhatta volna…

– Persze, de ehhez hozzá volt téve az a csacsiság is, hogy Rétvári a készségfejlesztést nevezi nevelésnek, és oktatásnak továbbra is az ismeretátadást tartja. Valami nagyon régi pedagógiai könyvből vizsgázhatott, és még a Kairov-Goncsarov előtti tankönyvből készülhetett fel, mert ez szakmailag is teljes blődség. Ugyanakkor nem hiszem, hogy mindkettejüknek, Rétvárinak és Maruzsának lenne bátorsága a miniszterelnök ellen szólni. Nyilván az előadásuk szövegét a szövegíróik már megírták hétfőn, mert kedden a miniszterelnök azt mondta, bajban vagyunk. Ezeket a szavakat használta a brüsszeli hadijelentésében. Ebből már sejthetett valamit a belügyminiszter, aki a pedagógus-béremelésről szintén cinikusan nyilatkozott. (Egyébként a „jár, de nem jut” vicc jutott róla eszembe.) Szóval ezt a „bajban vagyunk” beszédet az államtitkárok még nem olvasták, vagy diszlexiásak. 

– Maruzsa azt is mondta, hogy „aki Magyarországon tanulni szeretne és motivált, az hozzáfér a minőségi oktatáshoz” Tényleg a motiváción múlna csak Magyarországon, hogy minőségi oktatáshoz jusson valaki? Mondhatta ezt anélkül, hogy ne szégyellje el magát? 

– Hátborzongató győzelmi jelentést adtak itt elő, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. Nem is értem. Igaz, ugyanakkor megtehették volna azt is, hogy a felelősséget rátolják a pedagógusokra, ahogy ezt Parragh megtette. De azt, hogy „ti nem dolgoztok jól, azért rosszak az eredmények” most nem merték vállalni, mert azért félnek attól, hogy a szakszervezetek kemények, és vannak még eszközeik, amiket továbbra is készenlétben tartanak.

– Annál inkább, mert az államfő által gyorsan aláírt, a sztrájkot ellehetetlenítő törvénymódosítást sem hagyják szó nélkül. A PSZ és a PDSZ pedig indoklást vár Novák Katalintól, és alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordul. De meddig mehetnek el?

– Az biztos, hogy elmennek Strasbourgig, ez most már presztízskérdés. Novák Katalin pedig megkapta a pedagógusoktól az első fekete pontot – még akkor is, ha pedagógiailag nem helyes eszköz a fekete pont osztogatása –, mert lehetett volna elegánsabb is. Futhatott volna egy kört, és frissen pucolt ablaka alá meghívhatta volna egy teára a pedagógus szakszervezetek képviselőit, és ott tárhatta volna szét a karját. De ő még a fennhéjázó gőg taktikáját kapta instrukcióba. Azt érezte a két – nem különösen jó – politikus, Rétvári és Maruzsa, hogy ezt azzal lehet helyrehozni, ha most „benyalnak” a pedagógusoknak. Ez csak sima Janus-arcúsága a kormánynak. nem hiszem, hogy nézeteltérés vagy vita lenne az Olümpuszon az oktatás kérdésében. Az államtitkárok vagy ezt a szerepet kapták, vagy azt vállalták, hogy „mosolydiplomáciát” csinálnak, mert végül is a pedagógusok sztrájkbizottságával Maruzsa fog tárgyalni.