A béke megőrzéséhez katonákra is szükség van

Valóban valós a veszély? Fenyegetést jelent Európának az orosz-ukrán háború esetleges eszkalációja?  

Nem vagyunk háborús helyzet szélén, de az kétségtelen, hogy nagyon sok állam, főleg a NATO keleti tagállamainak lakói, félnek attól, hogy ha Ukrajna elesik, akkor Oroszország három-öt év múlva, újra kezdheti a háborút például a balti országokkal szemben. A Bundeswehr vezérkari főnöke legutóbb az időpontot is megjelölte, szerinte ez a helyzet 2029-re állhat elő. Ennek annyi alapja azért van, hogy az orosz héják álláspontja kiszivárgott, miszerint arra bíztatják a katonai és a politikai vezetést, hogy teszteljék azt a bizonyos, közös védelemről szóló 5. cikket. Komolyan veszik-e a NATO tagországai a mindenki egyért-egy mindenkiért elvet a Baltikum esetében is. 

Miből gondolják, hogy talán mégsem?

Ebből vezették le azt a felszólítást, amely a lakosság vésztartalékainak feltöltéséről szólt. Az amerikai politika is bizonytalan, Európa egyre inkább csak a maga erejére hagyatkozhat, amiből több ország politikai vezetése egy sor nagyon komoly következtetést vont le. A civil lakosság egy része ezeket az intézkedéseket úgy értékelte, mint valamiféle háborús hangulatkeltést, pedig a politikai és katonai vezetés mindössze szeretné felkészíteni a társadalmat arra, hogy adott esetben tudják, mit jelent a mai viszonyok között a hadviselés. E téren Svédország volt az első, ahol „riadót fújtak”. Én is megkaptam azt a kis brosúrát, amelyet a svéd katasztrófavédelem állított össze a következő címmel: Mit kell tenni válságban vagy háborúban? Ilyen tájékoztatókat más NATO országokban is készítettek. De még egyszer hangsúlyozom: ez igazából csak a „lelki felkészülést” szolgálja.

Erre akkor is szükség van, ha ön katonaként nem is lát okot a háborús helyzetre?

Az elmúlt évtizedek „béke hangulata” kényelmessé tette az európai embereket. Katonaként mondom: meg kell próbálni ezt a béke hangulatot megváltoztatni olyan értelemben, hogy az európai országokban könnyebb legyen a haderő építése, a toborzás, a kiképzés, a társadalom ellenálló képességének növelése. Ebben a közelben dúló háború segíthetne, mégis minden országban kevés a katona, leszámítva azokat a skandináv országokat, ahol a honvédelemnek nagyon erős történelmi hagyományai vannak. Még a németek is létszámhiánnyal küzdenek, most indult el egy politikai vita arról, hogy visszaállítsák-e a kötelező sorkatonai szolgálatot?

Ez a vita Horvátországban is napirenden van...

Már lezárult, nem lesz sorkatonaság, de általánossá teszik a kötelező katonai kiképzést. Ha megnézzük az európai, vagy akár a magyar bevonulási „hajlandóságot”, azt látjuk, hogy a lakosságnak csak kisebb hányada kész arra, hogy fegyvert fogjon a hazáért. Ebben a helyzetben döntött úgy az Európai Unió, hogy szükség van egy 800 milliárd eurós védelmi csomagra, amely a hadiipari és védelmi képességek fejlesztését szolgálja. A NATO most foglalkozik az új védelmi kiadási követelményekkel, amelyet ebben a hónapban a hágai csúcstalálkozón szándékoznak elfogadni.  A javaslat szerint a hagyományos védelmi kiadásokat 3,5 százalékra emelnék, tovább 1,5 százalékot egyéb fejlesztésekre – infrastruktúrára, kibervédelemre, az ellenálló képesség feltételeinek javítására – fordítanának. Ma már ezek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a haderő működőképes legyen. Mivel nem látszik, hogy az orosz-ukrán háború mikor és hogyan fejeződik be, az emberek nyugtalanok, nagy a bizonytalanság, ezért több figyelem irányul a védelemre. Most éppen azt fontolgatják, hogy az unió létrehoz egy saját védelmi és biztonsági parlamenti bizottságot. 

Ha nem lépünk, komolyan fenyeget minket, hogy egy szép napon az oroszok már az Atlanti-óceán partján lesznek? Mert ilyen hangokat is lehet hallani.

Rengeteg megtévesztő információ, félrevezető propaganda kering a világban. Nehéz eligazodni az álhírek özönében, de az kétségtelen, hogy az oroszok a szárazföldi hadszíntéren, ha lassan is, de naponta nyomulnak előre. Kétségtelen, hogy Ukrajna a népesség számát tekintve hátrányban van az oroszokkal szemben, de egyéb területeken – technológiai szinten – komoly ellenféllé nőtte ki magát. Jó példa erre a közelmúltban sikeresen végrehajtott „Pókháló hadművelet”, amellyel sok ezer kilométerre a határaiktól, szibériai reptereken, filléres drónokkal hadászati bombázókat semmisítettek meg. Másutt vasúti szerelvényeket robbantottak fel drónokkal orosz területeken, vagy legutóbb a kercsi hidat is megtámadták. 

Igazából a modern háborúban a technológia nagyon fontos, de a tábornokok azt szokták mondani, katonák nélkül nincs győzelem.

Ezt meg tudom erősíteni. Ahhoz, hogy valamilyen célt el lehessen érni, ahhoz a feladatot teljesíteni képes katonákra van szükség. A hadseregek vívják a harcot, de a háborút csak az ország, az adott nemzet társadalma tudja megnyerni. 

Henry Kissinger nem sokkal a halála előtt azt mondta, félti a világot, mert a mai politikai vezetők már nem ismerik a háború borzalmait. Védelempolitikusként mit gondol erről?

Azt látom, hogy a világban nagy politikai, hatalmi versengés zajlik. Az Egyesült Államoknak is rengeteg belső problémája van, főleg a nagyon magas államadósság miatt. Igazából a hatalomért folyó harc mindig felerősíti az emberekben a félelmeket. Látjuk, mi történik Los Angelesben, folyik tovább a háború Ukrajnában, és nem látszik a vége. A bizonytalanságot tetézi, hogy megbomlott a nyugati világ liberális értékrendje, előtérbe kerültek a szélsőségek, az illiberális erők, és a hatalomért folyó küzdelem önmagában is sok feszültséget szül. Európa ma még katonailag törpe, egy komoly nemzetközi konfliktusban nem tudná magát megvédeni az Egyesült Államok nélkül, de egyre több intézkedést hoz az EU, az európai NATO tagállamok többsége, hogy ez a közeljövőben már ne így legyen. Folytatni kell a megkezdett utat: az EU-nak, a NATO-nak, és a kontinens tagállamainak szorosan együtt kell működniük, koordinált politikát kell folytatniuk, ha a jövőben is békében akarunk éni.