A csoportos felsőbbrendűségi tudat kifejeződését látjuk a Fideszben
Ahogyan a politikusok mostanában nyilatkoznak egymásról, attól egészen durva, kocsmai stílust vett a politikai közbeszéd. Így összegezte Zsolt Péter szociálpszichológus a Hírklikknek a közbeszéd jelenlegi helyzetét. Az elmúlt 1–2 évben szinte minden politikai oldalról hangzottak el olyan, a köznyelvben „útszélinek” érzett, durván személyeskedő vagy megbélyegző kijelentések. A független, de kormánykritikus értelmezés szerint „a politikai beszéd és a közbeszéd eldurvult, elaljasult, hazuggá és félrevezetővé vált, és ez „15 éve a Fidesz módszere és taktikája”, ami mára a teljes politikai mezőt stigmatizáló általánosítássá lett a közbeszédben.
Mára az egész politikai diskurzust eluralta ez a durva, „hazudsz” típusú hangnem.
Pedig nem hazugság a tévedés, nem hazugság az adatok eltérő értelmezése, nem hazugság egy másik logikai konstrukció. Orbán világértelmezése kártékony és óriási tévedés, de nem hazugság. Viszont a hazugsággal való vád mindig személyeskedés, ott szándékos megtévesztést feltételezünk és morális alacsonyabb rendűséget. Akit hazugnak nevezünk, annak esélyt sem adunk arra, hogy vitatkozhasson velünk. Egy Orbán-Magyar vita orbáni kockázata az elmúlt 16 év, mindaz, ami nem működik, de Magyar Péter kockázata ebben az, ha mindenre azt mondja, hogy hazugság, akkor az igaznak fog-e tűnni és nem lesz-e inkább ijesztő?
Mégis úgy tűnik, hogy minden szereplő sodródik az egyre durvább személyeskedő hangnem felé, mintha 2026-ban ez a stílus a siker kulcsa?
Paradox módon az lesz sikeresebb, aki józanabb tud maradni. Nem mindenki sodródik egyformán. Magyar nem minősíti volt feleségét, fordítva viszont ez megtörténik. Ha elképzelünk egy kocsmai szituációt, ahol forrnak az indulatok, és már-már kinyílnak a bicskák, annak csak akkor lehet jó kimenetele, ha van köztük valaki, aki azt mondja: „Na most mindenki nyugodjon le, tegye el a gyilkolásra szánt szerszámát.” Józan és határozott hang nélkül könnyen elfajulhatnak a dolgok.
Lát olyan szereplőt a jelenlegi politikai palettán, aki nem vevő erre a stílusra?
Ha megnézzük a Tisza Párt képviselőit, akiket Magyar Péter nagyon jó érzékkel még nem enged be a „küzdőtérre”, azt lehet látni, hogy ha meg is szólalnak, akkor sem veszik át ezt a durva stílust. Ez azért van, mert azoknak az embereknek a többsége – akikre a Tisza számít – normális. Egyszerű polgári körülmények között nőttek fel, hétköznapi módon szocializálódtak, együtt kellett dolgozniuk másokkal a munkahelyükön, és nem úgy nevelik a gyereküket, hogy az brutálisan ostoba és bunkó legyen. A mi civilizációnk az utóbbi időben az „énközpontú” embereket termeli ki és juttatja csúcsra. Ez nemcsak az én észrevételem, hanem szociológiai és pszichológiai megfigyelés is. Elsősorban olyan szakemberek látják így, akik sérült emberekkel dolgoznak, akiket egocentrikus partnerek vagy főnökök viseltek meg. A pszichológusok azt mondják, hogy egyre több önelégült ember kerül hatalmi pozícióba: ők azok, akik önmagukat kinevezik „megváltónak”, akiknek szükségük van a folyamatos figyelemre és visszaigazolásra. Amit Trump körül látunk – a személyi kultusz épülése – szintén ennek a jele.
„25 éve ismerem Magyar Pétert, világéletében egy lúzer volt. Egy nárcisztikus, önimádó, hülye barom” – mondta Kocsis Máté. Egy másik alkalommal „karcsúsított méregzsáknak” nevezte. Magyar Péter rendszeresen minősíti a kormányt „maffiaállamnak”, beszél rendszerszintű korrupciókról. Miért kell ilyen stílusban minősítgetni egymást a nyilvánosság előtt?
Itt nem tennék egyenlőségjelet, mert valóban van rendszerszintű korrupció, és Magyar Bálint is maffiaállamról beszél, jóllehet a maffiánál komoly morális szabályok vannak, például aligha tűrik a pedofíliát. De visszatérve a kérdésre: azért, mert ezek az emberek vagy „gyárilag” nárcisztikusok, vagy megfertőződtek a hatalomtól, vagy olyan tudatállapot-szűkülésbe kerültek, ami nagyon hasonlít a személyiségzavaros működésre. Igazából MP sem tudja, hogyan kell világosan, őszintén és határozottan kifejezni a saját érzéseit és igényeit, miközben tiszteletben tartaná a másik fél jogait és érzéseit. Én az egyetemen és másutt is szerencsére taníthatom a módszereket. Ez egyébként kultúra kérdése, tanult dolog, nem velünk születik. Velünk az agresszió születik, tehát erre az interjúra is mondhatnánk, hogy valójában a politika kulturális állapotának lenyomata. Nem csak a nárcisztikusok felemelkedése. A mai politikusok viselkedésében nincs kontroll amikor a másikat kell minősíteni. Gyakran azt feltételezzük, hogy a politika stratégiai megfontolások eredménye, de itt nem erről van szó. Ezek az emberek dühöngenek, és nem tudják magukat megfékezni. A nárcisztikus is ilyen, ha úgy érzi, hogy sarokba szorul, átkapcsol „dühöngő üzemmódba”, úgy viselkedik, mint egy négyéves gyerek, aki a földhöz veri magát és csapkod. Nekem az az érzésem, hogy ezek az emberek egy ilyen „négyéves dühöngő szinten” kommunikálnak, és saját magukat verik a földhöz.
Ez leginkább a kormányoldalon érződik? Azért dühöngenek, mert bajban érzik magukat?
Magyar Péter gyakran mondja, hogy „pánikban vannak”, de szerintem erre nem ez a megfelelő kifejezés. Például a Fidesz frakcióvezetőjének egyáltalán nem volna szüksége arra, hogy még pluszban „odacsördítsen” a másiknak, akivel vitában áll. Inkább azt mondanám: a felsőbbségérzetük diktál, alkalmazkodnak egy vélt vagy valós csoportnormához. Aki pánikban van, az látja a szorult helyzetét. Mint a kutya, amelyik akkor támad, amikor nincs lehetősége menekülni. A fideszes politikusok viszont nem úgy viselkednek, mint akik alárendelt helyzetben lennének, vagy nem tudnának „elmenekülni”. Ők meg vannak győződve arról, hogy birtokolják a jogot, hogy a másikról azt mondjanak, amit akarnak. Ez a másikat lebecsülő felsőbbrendűségi tudat már négy-öt éve feltűnt a különböző beszélgetős műsorokban. Ma is elég a Hír TV-re kapcsolni, aki odafigyel, ezt az attitűdöt pontosan kihallja. Ide tartozik például a „poloskázásig” eljutó retorika is, ami a másik lebecsülése, dehumanizálása. Ezt a jelenséget a szociálpszichológiából is ismerjük: Irving Janis dolgozta ki – magyarra „csoportgondolnak” fordíthatnánk.
Mit jelent ez pontosan?
Janis szerint a felsőbbrendűségi tudat a csoportokban úgy alakul ki, hogy egy kör nemcsak a saját képességeit tartja különbnek a másikénál, hanem erkölcsileg is különbnek érzi magát. Úgy gondolják, nálunk van az igazság, mi vagyunk a „jók”, ezért a másikat jogosan becsüljük le. Így alakul ki a hamis valóságérzékelés csoportszinten, amit ő ezzel a magyarul furcsán hangzó szóval ír le. Szerintem ez történik a Fideszben, nem a pánik jeleit, hanem a csoportos felsőbbrendűségi tudat kifejeződését látjuk. Ezzel viszont nem állítanám azt, hogy a pánik nem jöhet el, csak még nem tartunk ott. A pániknál menekülés van és egymás viselkedésének értelmetlen és káros utánzása. Az is egyfajta kollektív cselekvés, mint a felsőbbrendűségi hit, de más a célja, ott nem győztesek akarnak lenni, hanem a veszteséget akarják minimalizálni. A pánik egyúttal szétesés is, ott mindenki a maga érdekeit kezdi el követni. A pánikban lévő hadseregben nincs összerendezett visszavonulás.
Mi a helyzet Magyar Péterrel? Ő kívül esik ezen?
A nárcisztikusság ott van Magyar Péterben is. Fegyelmezettebben, de ő is benne van ebben a diskurzusban, és ennek megfelelően küzd is ellene. A Szily Nórának adott interjúja végén elhangzott mondata – „Ha nem lennék ilyen, már lehet, hogy meghaltam volna” – pszichológusi szempontból rendkívül érdekes. Szerintem nagyon igaz, hiszen ő is egy nárcisztikus alkat, ő is tudja magáról ezt, időnként képes ellenállni, kezeli is, de a kommunikációban ezért sokszor túllő, rivalizációs helyzetben nem tud „hallgatni”.
Ezt a követői elnézik?
Azoknak, akik mögé álltak az a legfontosabb, hogy legyőzzék a Fideszt. A Tisza Párt szimpatizánsai ezért megbocsátják neki ezt az egocentrizmust, mert nem tudnak mást tenni. Látják, hogy ma a világban másutt is az „énközpontú” politikai vezetőket követik. Ilyen világban élünk. Lehet, hogy egyszer lecsendesednek ezek a dolgok, és akkor majd a Kis János-féle értelmiséget fogják követni. Az volna egy nagyon szép világ...
