A demográfiai csúcson Novák Katalin „orbáni” magasságokba süllyedt 

Koskovics Éva több okból is jól ismeri a valóságot. Civil aktivistaként az Egyesült Diákfronttal végigjárta nyáron az országot, fórumokon találkozott szülőkkel, pedagógusokkal, diákokkal, akikkel a helyzetükről beszélgettek. Mint mondta, sok szörnyű, sokkoló információt kapott, de leginkább azt tapasztalta meg, hogy ijesztő állapotba kezd kerülni az egész társadalom. A legjobban az döbbentette meg, hogy egy érdi óvónő elmesélte: az óvodában a gyerekek több mint fele speciális nevelési igényű, ami lényegében azt jelenti, hogy kvázi nem tudnak beszélni. Mindez csak arról győzte meg, hogy ma kulcsszerepe van az oktatásnak. Föl kellene végre fogni, hogy minden az oktatáson múlik, kezdve attól, hogy lesz-e, aki megjavítja az elromlott gázkészülékünket, egészen odáig, hogy egészséges marad-e a lelkünk. Koskovics Éva ugyanakkor részt vesz a Covid alatt indított Családok a családokért 2020 (Csacsa2020) Facebook-oldal készítésében is. 

A demográfiai csúcson elhangzottak összevetését az igazsággal Orbán Viktor kijelentésével kezdtük: eszerint „2010 óta a gyermekes családok jövedelme megduplázódott, míg a többgyermekes családoké háromszorosára nőtt.” Beszélgetőpartnerem megkérdezte, vajon milyen családokról beszélt a miniszterelnök? Biztos van olyan család, akire ez igaz, de a családok jelentős részét az elszegényedés, az ellehetetlenülés jellemzi. Emlékeztetett rá, hogy a családi pótlék 13 éve egy fillérrel nem emelkedett. Márpedig ez nagyon sok családnak fontos jövedelemforrása, ami ráadásul folyamatosan el is értéktelenedik. Magát a Családok a családokért Facebook-oldalt is azért indították, mert a Covid alatt rengetegen elveszítették a munkájukat, és nagyon sok család volt, amelyiknek csak a családi pótlék maradt az egyetlen fix jövedelme.  Akkor kitalálták, hogy azok a családok, amelyek a saját családi pótlékuk egy részét, esetleg az egészet felajánlják azoknak, akiknek szüksége van rá, küldjék el a felajánlott pénzt egy megadott számlaszámra. Ők olyan megbízható, biztos civil szervezetekkel kötöttek megállapodást, mint például az Oltalom Karitatív Egyesület, vagy az Igazgyöngy Alapítvány, a SZETA Egri Alapítványa vagy a Pannonhalmi Karitász. Amikor összejön annyi pénz, hogy mindegyik szervezetnek tudnak küldeni 15-15 ezer forintot, ami az átlagos egy gyerekre jutó családi pótlék, akkor azt meg is teszik. Sajnos, manapság már alig érkezik hozzájuk pénz, mert mindenki „kifogyott”. Mivel ma annyi, de annyi helyre kellene segítséget küldeni, ők már nem is erőltetik ezt a témát. De ez a Facebook-oldal egyben kommunikációs platform is. S mivel a civil szervezetekkel folyamatosan kapcsolatban vannak, néha megírnak egy-egy történetet is. Így derült ki, hogy a SZETA Egri Alapítványa – ahol két nő dolgozik, egy önkéntes és egy szociális munkás – bajban van, az egri Béke telepi gyerekeknek nagy szükségük lenne a segítségre. Ott nyáron a gyerekek éheztek, mert nem volt iskola meg óvoda, mert hetekre bezártak. Ilyenkor a SZETA-sok adnak valami kis uzsonnát, néha bográcsolnak. Ők mesélték, hogy az egri püspöki székhelyen a legszegényebb gyerekek náluk kapnak délután kenyeret, de azt a kenyeret a SZETA-sok a krisnásoktól kapják minden nap. A Béke telepen egyébként több száz ember él, nagyon elszegényedett családok, és nem csak romák. Ezek a családok jóformán ki sem mozdulnak az otthonukból, Eger városba véletlenül sem mennek be, hiába ott van a telep a városközpont közelében. Koskovics Éva azt is elmesélte, hogy ő mádi, ami Tokaj- Hegyaljának az egyik ékköve, ahová ömlöttek az EU-s milliárdok EU-s pályázatok révén az elmúlt 10-20 évben, és csili-vili épületek épültek. Ehhez képest, amikor meghirdették, hogy van lehetőség ingyen konyhán enni, rengetegen bejelentkeztek. Az emberek nagyon, nagyon elszegényedtek. Egy baranyai faluban Ágon – ahogy a megyében is – nagyon sok cigány van. Ahol sok a roma, ott az a tipikus történet, hogy magánhiteleket, személyi hitelt vettek fel, mert „apának épp volt bejelentett munkahelye, és tudott felvenni kölcsönt”. Aztán nem tudták azokat visszafizetni. Emiatt azonban „apa” nem tud elmenni hivatalos munkahelyre, mert ott a tartozást rögtön levonnák a béréből. Ezért olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hogy csak „fusi munkát” tudnak vállalni, abból pedig nincs sok. Sokszor van olyan is, hogy beveszik őket egy kőműves csapatba, és járnak föl Pestre egy kőműves brigáddal, de a végén vagy mégsem fizetik ki őket, vagy jóval kevesebbet kapnak az ígértnél. 

Koskovics Éva szerint az idézett mondatban a miniszterelnök nyilván csakis a felső középosztályra gondolt, azokra, akik tudtak élni az adókedvezményekkel. Az a gond, hogy hiába van CSOK, családi adókedvezmény, meg minden egyéb, ha valakinek nincs bejelentett rendes munkája, vagy annyi jövedelme, hogy abból látható a kedvezmény, akkor a kedvezmény is hiába van. Szerinte az a legcinikusabb az egészben, hogy ez a rendszer csakis a jómódúakat támogatja. 

A demográfiai csúcs másik elképesztően hamis eseménye Novák Katalin beszéde volt. A köztársasági elnök túl azon, hogy háromszoros édesanyaként mindenkit emlékeztetett rá, hogy amikor a gyermekei születtek (2004 és 2008 között), családellenes időket éltek, a számokat is elnézte, legalábbis a KSH adatai szerint. Merthogy 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban is több gyerek született, mint most, tavaly pedig minden korábbinál kevesebb. 

Ám túl ezen, Novák Katalin összeállította, és fel is sorolta a magyar családok 12 pontját: 

„1. A nevelés szabadságát kívánjuk!
2. Nem hagyjuk, hogy a gyermeket megfosszák a nemi identitásuktól, aki kislánynak született, kislányként nőhessen fel, aki kisfiúnak született, az kisfiúként! 
3. A családpártiság legyen nemzeti minimum! 
4. Magyarország ne adja a nevét családellenes döntésekhez! 
5. Biztonságot a családoknak! 
6. Megfelelő lehetőséget a gyermekeseknek! 
7. Ne legyen anyagi akadálya a gyerekvállalásnak. 
8. Megbecsülést az időseknek! 
9. Valódi választási szabadságot a nőknek!
10. Védjük meg a saját otthon biztonságát! 
11. Versenyképes köznevelést és egészségvédelmet! 
12. Figyelmet a határon túli magyar családoknak!”

Beszélgetőpartneremmel ennek az elemzését is igyekeztünk elvégezni. Már az első pontnál elakadtunk, mert eszébe jutott egy történet. Az egyik ózdi Csacsa-s kapcsolatuk, „az elmebeteg LMBTQ-, lánykori nevén gyermekvédelmi törvény” kapcsán mesélte, hogy miután a szexuális felvilágosítást megtiltották az iskolában, még az a kevés is megszűnt, ami volt. Márpedig ezeknek a kis falvakban élő, távoli, nagyon egyszerű közösségeknek – nagyrészt nyomorult, szegény romáknak –, egyáltalán nincs információjuk a szexuális életről. De ma már arról sem szabad beszélni az iskolákban, meg sehol sem, hogy milyen következménye lehet annak. Épp a héten volt téma, hogy Magyarországon milyen sok kiskorú nő szül, és akkor még csodálkozunk azon, hány tinédzser szül.  

A köztársasági elnök 2. pontjára Éva csak annyit mondott: „ugyan ki a jó isten akarja őket megfosztani a nemi identitásuktól? Az 5. pontnál álltunk meg, a civil aktivista azt mondta, abban egyetért Novák Katalinnal. Igen, a családoknak biztonság kell, biztonságos megélhetés, biztonságos, kiszámítható jogi környezetet, egyforma jogok az oktatásban. Meg az kell, hogy legyen ivóvizük, ne fagyjanak meg, ne verhesse agyon egyik a másikat, legyen az Isztambuli Egyezmény ratifikálva. Biztonságot, de minden családnak!

Miután végigmentünk az összes ponton, beszélgető partnerem csak annyit mondott: „ilyen lózugokat! Aki már csak ilyen lózungokat tud mondani, az igazán elszégyellhetné magát. Úgy tűnik, „orbánviktori” magasságokba süllyedt Novák Katalin is.”