A G-nap hetedik évfordulóján

Akkor ti most Simicskának drukkoltok? Ezt kérdezte tőlem nem sokkal a G-nap után valaki a Facebookon. Amit erre akkor válaszoltam, szigorúan a saját véleményem. Lehet velem egyetérteni.

Szóval, személy szerint én soha nem drukkoltam Simicskának. Ha muszáj volna Orbán és Simicska közül választani, akkor azt mondanám, hogy én a jogállamnak drukkolok. A szólásszabadságnak, egy normális országnak. Mert jól tudom, hogy Simicska ugyanolyan gengszter, mint Orbán. Ő találta ki ezt a mostani rendszert. Neki jutott az eszébe, hogyan lehet pénzt csinálni az államtól kapott Fidesz székházból, és betalicskázni Orbán papa bányájába. Hogy miként lehet külföldi vendégmunkásoktól ellopott útlevelek segítségével, köztartozásos cégeket vásárolva, sok pénzt lenyúlni. Ő találta ki mindazt, ami most van. Igaz, ma már Orbán működteti, ráadásul a kezdetekhez képest nagyüzemi módszerekkel.

Simicskával nem az volt a baj, hogy amikor dühbe gurult, csúnyán beszélt. Orbán például egyáltalán nem beszél csúnyán, ő csupán csúnyán cselekszik. „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek.” Ezt mondta a miniszterelnök, évekkel ezelőtt, diplomaták körében.

Láttuk, az őcsényi eset kapcsán, amikor magukat rendes magyar embernek mondó honfitársaink fenyegető fellépésükkel megakadályozták, hogy a helyi fogadós egy hétre menekült gyerekeket lásson vendégül. Akkor a miniszterelnök ordenáré módon nyilatkozott: ahelyett, hogy elítélte volna ezt a barbarizmust, és csitította volna az indulatokat, azt mondta, hogy a magyarok jól teszik, ha kiállnak magukért. 

És látjuk az óriásplakátokat, amelyek a mi milliárdjainkból rondítják el az országot. 2 in 1: e falragaszoknak nemcsak a látványuk visszataszító, de a lelkeket is rombolják. 

Szóval, ha bárki azt kérdezi, hogy Orbán vagy Simicska, akkor a válaszom az, hogy Magyarország. Jogállam, szólásszabadság, szerethető haza.

Cseh Tamással szólva: „átlátszó víz legyen, patakok.”