A gyűlöletbeszéd elleni küzdelem az egész társadalom feladata és felelőssége

A Political Capital már tavaly is foglalkozott a gyűlöletbeszéddel. Az idén január végén pedig egy nemzetközi konferenciáról is beszámoltak, amelyet szintén ebben a témában szerveztek. Miért volt erre szükség?

A gyűlöletbeszéd és a sértő beszéd kérdése mindennapossá vált online, offline, és a személyes interakciókban is. A jelenség az egész társadalmat érinti, ezért fontos minél széleskörűbben megismerni és beszélni arról is, mit lehet tenni ellene. A szeptemberi és az idén januári konferencia is az Európai Unió által társfinanszírozott CHAD projekt keretében valósult meg. A projektben – amelynek a vezetője a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat –, két éven keresztül foglalkoztunk a gyűlöletbeszéd és a sértő beszéd témájával. A tavalyi konferencia kifejezetten a hazai dilemmákra, jogi kérdésekre, és áldozati csoportokra fókuszált, míg a januári rendezvény célja többek között az volt, hogy kitágítsuk a fókuszt az európai kérdésekre is. Erre azért is volt szükség, mert a gyűlöletbeszéd globalizált jelenség, az online tér és különösen a közösségi média platformok következtében egyre gyorsabban terjed. Mindezek miatt az Európai Unió számára is kiemelt kérdéssé vált az előítéletes cselekmények, így többek közt a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés. 

Fontos volt, hogy mely országokat vizsgálják ebből a szempontból? 

A konferencia Európára fókuszált, külön nem vizsgáltuk az egyes államokat, bár kerekasztal-beszélgetéseken számos nemzeti példát és jó gyakorlatot megismerhettünk. A konferencia rávilágított arra, hogy a jelenség globalizáltsága ellenére, láthatók földrajzi eltérések a gyűlöletbeszéd megjelenésében. Míg Nyugat-Európában elsősorban a muzulmán- és a bevándorlóellenesség jelenik meg erőteljesen, a közép-kelet-európai államokban a romaellenesség sokkal meghatározóbb. Emellett az Izrael és Hamasz közötti háború kezdete óta az antiszemitizmus is nyíltabban jelenik meg Európa-szerte. Sajnos pontos adatok nincsenek a gyűlöletbeszéd mértékére és tendenciáira, civil és más nemzetközi szervezetek felméréseinek eredményei alapján van valami képünk ezekről. 

Hosszú évek óta része a kommunikációnak a gyűlöletbeszéd. De azt még mindig nem tudjuk, hogy mi a pontos meghatározása. 

Az Európa Tanács (2022)16-os ajánlásában megalkotott egy gyűlöletbeszéd meghatározást, amely általánosan elismert jogi munkafogalomnak tekinthető, és kijelöli a jogi fellépés eszközeit is. Ez egy fontos előrelépés volt a gyűlöletbeszéd definiálásában, de ettől függetlenül, az egyes államok eltérően határozzák meg a gyűlöletbeszéd fogalmát és határait. Ennek az egyik fő oka például az egyes államok jogi kultúrája vagy történelme. Az Egyesült Államokban a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt alapjog, így sokkal több minden belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Európában általában ez a határ alacsonyabban van, hamarabb tekintünk egy megnyilvánulást gyűlöletbeszédnek. Ezek miatt az eltérések miatt nehéz egységes meghatározást létrehozni.

Kell különbséget tenni egy kistelepülésen az egyik szomszéd gyűlöletbeszéde és mondjuk egy politikus által hangoztatott között?

A válasz egyszerre igen és nem is. Abból a szempontból nem, hogy mindkét megnyilvánulásnak van alanya, aki a gyűlöletbeszéd áldozatává válik – a kijelentés sérti a méltóságában, az identitásában. Különbséget kell tenni viszont a kettő közt abból a szempontból, hogy egy politikus vagy bármilyen közszereplő megszólalásai sokkal több emberhez elérnek, sokkal szélesebb körben fejtik ki hatásukat. A politikusoknak, illetve minden szereplőnek, aki nagyobb nyilvánosságot ér el, kiemelt felelőssége van abban, hogy mit és hogyan mondanak, mivel az erősebb hatással van a közbeszédre, a közgondolkodásra, a társadalomra, a társadalmi törésvonalakra és viszonyokra. Ha egy politikus gyűlöletkeltő beszédének nincsen jogi vagy politikai következménye, az normalizálja a társadalom számára a gyűlöletbeszédet, hiszen az üzenete az, hogy ez a beszédmód elfogadott. Ezért különbséget kell tenni a mindennapi gyűlöletbeszéd és a nyilvánosság előtt, hatalommal rendelkező társadalmi szereplők által megjelenített gyűlöletbeszéd között. 

Mikor van komolyabb hatása egy-egy gyűlöletbeszédnek?

A gyűlöletbeszédnek minden esetben káros hatásai vannak egyéni, közösségi és társadalmi szinten is, de legkomolyabb következménye az erőszakos cselekmény. Nem minden gyűlöletbeszédet tartalmazó megnyilvánulást követ előítélet motiválta bűncselekmény, de a gyűlölet-bűncselekményeket szinte minden esetben megelőzi valamiféle sértő vagy gyűlöletkeltő beszéd. Az uszítást tekinthetjük a gyűlölet-bűncselekmények előszobájának, erre Magyarországon példaként említhetők a 2011-es erőszakos és szélsőséges gyöngyöspatai események, amelyekhez erőteljesen hozzájárult az akkori Jobbik kisebbségellenes uszítása. Ez is mutatja, hogy a közszereplők által megjelenített gyűlöletbeszéd sokkal nagyobb társadalmi hatást fejthet ki, és ezáltal jóval veszélyesebb is.

Lehetséges, hogy a gyűlöletbeszéd valamilyen profitot hoz azoknak, akik ezzel az eszközzel élnek?

Igen, a gyűlöletbeszéd hozhat politikai és gazdasági profitot is. A kisebbségellenes, kirekesztő politizálás hozzájárulhat a választási sikerekhez, ez jól látszik az utóbbi években a szélsőjobboldali szereplők európai sikerein is. A szélsőjobboldali, radikális, populista pártok kisebbségellenes narratívákkal sokakat meg tudnak szólítani. Ez egyértelműen profitnak tekinthető, mert többek között a kisebbségellenes és gyűlöletkeltő üzenetek segítségével valós politikai hatalomra lehet szert tenni. Az online térben a megosztó tartalmak nagyobb forgalmat generálnak, a platformoknak nem érdekük fellépni a gyűlöletkeltő tartalmak ellen. Nyomást főképp a nagy hirdetők tudnának gyakorolni rájuk, de nem elvárható egy profitorientált cégtől, hogy megoldjon vagy szabályozzon egy társadalmi-jogi problémát, így gazdasági profitot is tud hozni a gyűlöletbeszéd.  

Van-e valamilyen tendencia arra, hogy mikor erősödik fel a gyűlöletbeszéd?

A szociológiai és kriminológiai kutatások azt mutatják, hogy vannak olyan társadalmi és gazdasági események, amelyek felerősítik a kisebbségellenességet, amelynek egyik megjelenési formája a gyűlöletbeszéd. Az olyan globális krízisek, mint a háborúk, a járványok vagy a gazdasági válságok mind felerősíthetik a társadalmakban a bűnbakképzést. Mivel egzisztenciális és politikai bizonytalanságokkal járnak, a társadalom magyarázatot és felelőst keres a helyzet kialakulására, és általában valamelyik kisebbségi csoport kerül a hibás szerepébe. Ezt jól mutatták az elmúlt évek válságai is: a koronavírus-járvány alatt megnőtt az ellenségesség az ázsiai személyek és az idősebb korosztály ellen, illetve az antiszemitizmus is felerősödött. Az Ukrajna elleni orosz invázió az ukránokkal és az oroszokkal szembeni előítéleteket hozta felszínre több európai országban. De régebbi példát is említhetünk, a Brexit szavazás és az azt megelőző kampány megnövelte kelet-közép-európai – főképp lengyel – bevándorlókkal szembeni előítéleteket. 

A gyűlöletbeszéd büntetendő? 

Igen, a gyűlöletbeszéd egyes formái büntetendő cselekmények. A magyar büntetőtörvénykönyv több tényállásban is szabályozza a gyűlöletbeszédet, de alapvetően a közösség elleni uszítás tekinthető a gyűlöletbeszéd tényállásnak. A gyűlöletbeszéd nem minden formája minősül bűncselekménynek, hanem csak az erőszakra vagy gyűlöletre uszító és nagy nyilvánosság előtt történő kijelentések. A hatóságok nagyon kevés ilyen esetet regisztrálnak évente, így nehéz ennek a joggyakorlatáról többet mondani. 

Mennyire van visszatartó ereje?

A jog visszatartó ereje, ha van is, korlátozott és jelenlegi formájában nem érvényesül. Gyakran nem magának a büntethetőség tényének van elrettentő hatása, hanem annak, hogy a büntetés rövid időn belül biztosan bekövetkezik. Mivel kevés esetben indítanak eljárást, viszonylag nagy magabiztossággal ki lehet jelenteni, hogy a gyűlöletbeszéd ilyen jellegű szabályozásának a jelenlegi formában és gyakorlattal nincs visszatartó ereje.

Hogyan lehetne megállítani a gyűlöletbeszédet? 

A jog fontos eszköz a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben, de magában nem elég. Fontos, hogy a jognak legyen válasza a jelenségre, de ennél sokkal átfogóbb, holisztikus megközelítésre van szükség, nem létezik egy minden helyzetre alkalmazható megoldás. De minden probléma és kihívás ellenére, vannak lehetőségek és léteznek jó gyakorlatok is a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésre. A konferencián felszólaló szakértők kritikáik ellenére is üdvözölték az Európai Unió szabályozási törekvéseit, például a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény uniós szintű bűncselekménnyé nyilvánítását, a tagállamokban a gyűlöletbeszéd kriminalizálását, és az online tér szabályozására irányuló szabályozásokat. Eszközök léteznek tehát és minden társadalmi szereplőnek a saját lehetőségeihez mérten fel kell lépnie a jelenség ellen, hiszen a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem nemcsak az áldozatok és a sérülékeny kisebbségi csoportok, hanem a teljes társadalom feladata és felelőssége.