A hét grafikonja: álságos eredmény az álságos szankcióellenes konzultáción

A hét kérdésre adott igen válaszok között – mint azt a kormány közzétette a Facebook-oldalán – voltak hangyányi eltérések. A legkisebb (ide egy a röhögéstől a hasát fogó smiley illene), 96,3 százalékos támogatást a következő „kérdés” kapta: „Ön egyetért a turizmus korlátozásával járó szankcióval?”. A legmagasabb arányú, 97,6 százalékos igen-válasz három felvetésre is érkezett: „Ön egyetért-e a gázszállításokra vonatkozó szankcióval?”; „Ön egyetért-e a nukleáris fűtőelemre vonatkozó szankcióval?”, s végül: Ön egyetért-e az élelmiszerárak emelkedését okozó szankcióval?”. Nem idézzük a maradék három kérdést – azok is éppen ennyire értelmetlenek voltak.

Ám tekintsünk el a kérdések bugyutaságától, pontosabban – kénytelen vagyok magamat kijavítani – a kérdések hazug aljasságától. Térjünk be inkább a számok objektív tartományába. 

Ezt a nemzeti konzultációt 1 389 000 ember töltötte ki és juttatta vissza. Ezen belül 84 százalékuk postán, a maradék 16 százalék önline töltötte ki. A kormány – általuk is csak bemondással közölt, bizonyítékokat nem felsorakoztató – állítása szerint 97 százalékos volt az igenek aránya. Ami – jegyezzük meg – olyannyira impozáns, hogy Rákosi és Sztálin elvtársak is megirigyelhetnék azt. Fogjuk persze eleget hallani – már el is kezdődött az erre épülő propaganda. Erre csak két példa: Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy „Az eredményekből tisztán látszik, hogy a magyarok nem támogatják az elhibázott brüsszeli politikát”; Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára pedig a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában, az MTI által is idézett nyilatkozatában arról beszél, hogy „A brüsszeli szankciókról szóló nemzeti konzultáció üzenete egyértelmű: kevesebb drága szankciót, és több beleszólást az embereknek”.

Ritka alkalom: egyet kell értünk azzal, hogy a nép bizony egyértelműen üzent. De nem azt, amit a kormány igyekszik sulykolni a népnek. Annak pontosan az ellenkezőjét. Nézzék csak az alábbi grafikont! Az minden szónál plasztikusabban megmutatja, miről beszélünk.

Forrás: Magyarország kormánya, valasztas.hu

Megjegyzésként: az adatokat a hivatalos választási oldalról gyűjtöttük, azon belül a tavalyi országgyűlési választások adatait néztük meg. A hatóságok akkor 8 221 065 választásra jogosult személyt tartottak nyilván.  

Mellékszálnak tűnhet, de nem az: emlékeznek arra, amikor a Kádár-korabeli választásokon két jelöltre – az MSZMP és a Hazafias Népfront jelöltjeire – is lehetett szavazni. Persze mindig hasonlóan elsöprő arányban győzött a párt képviselője. Orbán ebből is meríthette a módszert, hiszen akkor, az „átkosban” éppen olyan „választás” elé állították a népet az álságos két jelölttel, mint most az álságos két válasszal.

Egy különbség azonban még van, így azt üzenjük (bár nem kívánjuk), hogy van még hova fejlődni! Ugyanis akkor kilencven feletti részvételi arányt értek el a szavazásra jogosult állampolgárok körében. A Népszava Online archívumában is fellelhető adatok szerint például az 1985. június 8.-i országos általános választáson 94 százalékos volt a részvétel. Nem az igenek aránya, hanem a részvétel. Akkor már kötelező volt a „többes” jelölés, s az úgynevezett 71 „spontán jelölt” közül 32-en be is jutottak a 387 tagú parlamentbe – persze árulkodó a momentum, hogy köztük MSZMP-tagok is voltak.

Persze, ahogy most, 2010 óta haladunk a lenini úton, semmi sincs még veszve: lehet a körülményeket úgy alakítani, hogy egy-egy ilyen nemzeti konzultációs bohózat végül ne csak a rezsimnek tetsző 97 százalékos igenekkel záruljon, legyen a részvételi arány is a régi szép időkben megszokott módon, hasonló magasságokban.

Azért reméljük, idáig már nem jutunk el...