A honvédségnél ma már nem a nép szolgálata, hanem az Orbán iránti lojalitás a döntő

Megnehezítette a kormány azoknak a katonáknak az elhelyezkedését, akiket az év elején indult nagy elbocsátási hullámban küldtek el, erről egy úgynevezett 4000-es kormányhatározat intézkedett – tudta meg az RTL.hu. Az ilyen 4000-es határozatok jellemzője, hogy általában munkaügyi kérdésekkel foglalkoznak, s az állami szférában dolgozók létszámával vagy juttatásaival kapcsolatos döntéseket rögzítik. Közös jellemzőjük, hogy nem hozzák őket nyilvánosságra. 

Az RTL.hu-nak ezúttal sikerült megismerkednie az elbocsátott katonák elhelyezkedését korlátozó rendelet tartalmával. Így megtudták, hogy azok a katonák, akiket az év eleji elbocsátási hullámot lehetővé tevő rendelet alapján küldtek el, csak előzetes kormányzati engedéllyel helyezkedhettek el a kormányzati igazgatási szerveknél, valamint a kormány és a miniszterek felügyelete alá tartozó szerveknél. Ez azt jelenti, hogy az érintettek többsége kénytelen a piacon munkát keresni, miközben a tudásukat az állami szerveknél inkább hasznosíthatták volna. Ez az akadályoztatás pedig az ő további életüket is megnehezítette. A szabály minden munkaviszonyra irányuló egyezségre vonatkozik, azaz a kinevezések, a szerződéskötések és az egyéb megállapodások is engedélykötelesek. A határozat visszavonásig érvényes, azt azonban a Honvédelmi Minisztérium nem árulta el, hogy hoztak-e olyan döntést az év eleje óta, amely alapján már érvényét vesztette a jogszabály – mutatott rá az RTL.hu cikke.

Mint ismert, az idén komoly kirúgási hullámot indított el az az intézkedés, amelynek értelmében a honvédelmi miniszter egyoldalúan elküldhette a minimum 25 évnyi szolgálati időt letudott 45 évnél idősebb katonákat. Az, hogy hány embert bocsátottak el, nem nyilvános, erre az RTL.hu kérésre sem kapott adatot. A becslések szerint mindenesetre az érintettek száma több száz és 1800 között mozog.

Az utóbb sem tartalékosnak, sem visszafoglalkoztatottként nem alkalmazott, az utcára került katonák a piacon próbálhattak elhelyezkedni, miután például a szintén óriási létszámhiánnyal küszködő rendőrségénél is csak engedéllyel tehették (volna) ezt meg. A cikkhez megpróbálták megtudni, hány esetben jelentkeztek az ORFK-nál elbocsátott katonák, de kérdésekre nem kaptak választ.

Miként a Honvédelmi Minisztérium sem reagált a megkeresésre, hogy mi indokolja az elküldött katonákra vonatkozó nehezítést. Amúgy is nagy a titkolózás, arról sem adtak információt, hogy az elbocsátott katonák hány elhelyezkedési kérelmet nyújtottak be valamelyik állami szervnél, és ezek közül hányat engedélyeztek. Azt viszont lehet tudni, hogy ezt nyilvántartják, mivel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal havonta tájékoztatja a kabinetet erről.

De vajon mi lehet az ok? Miért kellett megnehezíteni a kirúgott katonák elhelyezkedését? Harangozó Tamást kérdeztük, elsőként arról, hogy vajon ő hallott-e róla, hiszen azért mégiscsak a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának az alelnöke.

Mint elmondta, nyilván nem tudott róla senki, merthogy a négyezeres kormányhatározatot a parlamenti képviselők sem látják. Bár a minisztériumnak beszámolási kötelezettsége van a bizottság számára, „de ilyet még nem nagyon láttunk”.

Egy dolgot erősít meg az, amit meg lehetett most tudni a jogszabály tartalmáról, nevezetesen azt, hogy nem szakmai, hanem politikai tisztogatást hajtottak végre – szögezte le a szocialista politikus. „Ha ugyanis szakmai lett volna, az azt jelentené, hogy annyira tehetségtelen és rossz vezetők, tisztek és altisztek szolgáltak az Orbán-kormány elmúlt 13 éve alatt, hogy sehol másutt nem helyezkedhetnek el, amiből egyenesen következik, hogy teljes káosz és kudarc volt a honvédelem területén ez az időszak” – mondta.

Ennél azonban sokkal valószínűbbnek tartotta, hogy lojalitási vagy politikai alapon bocsátottak el sok-sok száz – egyes információk szerint akár az ezret is meghaladó számban – katonát az amúgy is óriás létszámhiánnyal küszködő honvédégtől. Ők csak engedéllyel helyezkedhetnek el a miniszterelnök által felügyelt, a kormány alá tartozó bármilyen államigazgatási szervnél – ez pedig egyértelműen politikai bizalmi kérdésnek tűnik, vonta le a következtetést Harangozó Tamás. Más okot ugyanis nem lehet találni, kizárólag politikait akkor, amikor valaki katonaként megszerezte a megfelelő szakmai tudást, s az elbocsátása után is még hajlandó lenne a hazáját szolgálni a rendvédelem, a rendészet, a rendőrség kötelekében. 

Ez azért vérlázító, mert ha valaki nem végzi tisztességesen a munkáját, ha szakmai kifogás merül fel a munkája ellen, vagy ha nem becsületes, esetleg korrupciós vagy más kifogás éri, s így el kell távolítani, akkor ennek megvan a megfelelő eljárása, folyamata: fegyelmi eljárást kell ellene indítani, s akár bíróság előtt is bizonyítandó, miért léptek fel ellene. De szemlátomást ilyen nem indult – mutatott rá a bizottsági alelnök. Merthogy a jelek szerint egyik érintettet sem tudták, s egyikről sem merték kimondani, hogy nem jól csinált valamit, aminek jogi következményének kell lennie. „Ugyanakkor piti, szánalmas és gyáva módon, a veszélyhelyzetre hivatkozva hozott kormányrendelettel jogi lehetőséget teremtenek arra, hogy emberéleteket tegyenek tönkre minden indok nélkül”. Most ezt viszik végig, ha jól látjuk, az államigazgatás többi részén.

A benyújtott alaptörvény-módosítás is ezt a célt szolgálja – hozta fel a szocialista politikus, rámutatva: mostantól kezdve, egészen példátlan módon nem törvény fogja előírni és garantálni a honvédek jogállását, főszabályként az kikerül a parlament ellenőrzése alól. „Ez, és az elmúlt évek honvédelmi tárgyú törvénymódosításai nyomán már nem a magyar nemzetnek, nem a magyar népnek, hanem Orbán Viktornak lesz hadserege, az első számú szempont pedig nem a szakmai, hanem a politikai lojalitás” – szögezte le Harangozó Tamás, emlékeztetve arra, hogy voltak ilyen időszakok a magyar történelemben, de ezeknek mindig dráma, tragédia és összeomlás lett a vége.