A jogállamiság tarkón lövése után mára eljutottunk az alkotmányos terrorig
Napra pontosan négy évvel ezelőtt történt, hogy kopasz verőlegények fizikailag megakadályozták Nyakó Istvánt abban, hogy az MSZP nevében népszavazási kérdést nyújtson be a vasárnapi boltzár ügyében. Annyi bicskanyitogató esemény történt azóta, hogy ez a jelenet sokakban már nyilván megkopott. Pedig intő jel kell, hogy maradjon, hiszen ez az eset világosan és egyértelműen bebizonyította: a Fidesz semmitől sem riad vissza, minden eszközt megengedhetőnek tart és nem fél átlépni semmilyen törvényi vagy erkölcsi Rubikon-t.
Pedig ez a Nemzeti Választási Irodánál történt botrány sem volt előzmény nélküli. A Fidesz alig egy esztendővel a hatalomra jutása után, máris berúgta az ajtót és világossá tette: magasról tesz jogszabályra, erkölcsre és szokásjogra.
Apróság volt, de mindent előrevetített, amikor 2011-ben azzal kezdte gőgös, megtorló hadműveleteit, hogy nemes egyszerűséggel beszántotta a földrajzinév-bizottságot, miután szakmai érvek mentén nem értettek egyet a Ferihegyi Repülőtér átnevezésével. A Fidesz erőből átvitte. Aki ellenszegült, lefejezték. Bumm. Ugyanezt láttuk később kiteljesedni a Népszabadság hazug indokokra felépített, végtelenül undorító módon végrehajtott kivégzésénél, de a másik végletként ugyanezt látjuk, most például a Fóti Gyermekvárosban is, ahol a NER-től való félelem és túlkompenzálás miatt, a porcelángerincű intézményvezetés képes megbüntetni egy speciális nevelési igényű fiút, mert egy internetre feltöltött dalban tiltakozott a gyermekváros bezárása és az oligarcha-kormány ellen.
Azért emlékeztetem minderre Önöket és azért hívom vissza emlékeik közé a Nyakó Istvánról és a vele szemben felsorakozó fideszes bérkopaszokról készült képeket, mert nem léphetünk túl egyik gaztetten sem.
Az, amikor az MSZP bátran és következetesen kiállt az emberek akarata mellett, a narancsos hatalom pedig utolsó eszközként verőembereket küldött azért, hogy fizikailag megakadályozzon valakit – jelen esetben Nyakó István barátomat – alkotmányos jogai gyakorlásában, az a magyar jogállamiság tarkón lövésével volt egyenértékű.
Tudom, a jogállamiság ügye ebben a formában keveseket érint meg. A plakátokra felírt gyűlölet-propaganda ennél (tragikus, de) jóval több érzelmet vált ki a magyar polgárokból. A négy évvel ezelőtti esemény azonban fontos figyelmeztetés kell, hogy legyen mindannyiunknak.
Különösen most, amikor a Fidesz-kormány állami finanszírozású álkonzultációban kéri ki az emberek véleményét arról, hogy tetszik-e nekik egy jogerős bírósági ítélet tartalma vagy sem.
A Fidesz nem mást üzen ezzel, mint hogy a jogbiztonság ezennel hivatalosan is véget ért Magyarországon. A független bíróságok döntését az államhatalom csak akkor veszi figyelembe, ha épp úgy akarja.
Hölgyeim és Uraim, ez az elvetemült lépés az álkonzultációban hivatkozott bírósági ítélet témájától és tartalmától teljesen független, a demokratikus berendezkedést érintő elvi kérdés. Állítom, hogy ahol államilag küldött verőemberek akadályozzák meg az alkotmányos joggyakorlást, és ahol az ügyben érintett intézmény (Nemzeti Választási Iroda) gyáván félrenéző elnöke a mai napig hivatalban maradhat, ott már nincs jogbiztonság.
Ott viszont, ahol jogerős bírósági ítéletek kapcsán, maga a kormány szervez állami pénzen ellenkampányt és próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, ott kérem „alkotmányos terror” van. Ez pedig nem játék. Üssék fel a történelemkönyveket és nézzék meg, hová juttatta az érintett nemzeteket az ehhez hasonló, fasisztoid államépítkezés. A Duće persze mindig megbukott a végén, de addig fájdalmas, súlyos károkat hátrahagyó, felperzselt és véres út vezetett.
