A kormány két legyet ütne egy csapásra, de a magyarázkodása sántít

A Magyar Ügyvéd Blog ennek a témának szenteli legfrissebb posztját. Elsőként beszámol arról, hogy a Belügyminisztérium az ATV Híradónak azt állította, az elítélt külföldi embercsempészek kiengedése a börtönből, és ezzel együtt a reintegrációs őrizetük elrendelése jelentős költségvetési megtakarítást eredményezett, egyben csökkentette a büntetés-végrehajtási intézmények zsúfoltságát is. Az elfogott külföldi embercsempészeknek 90 százalékát, összesen 2290 elítéltet engedett a kormány szabadon egy év alatt. 

A Belügyminisztérium az ATV-nek adott válaszában azt már nem részletezte, hogy kiket illet meg a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva tavaly kihirdetett rendeletben az elítéltek reintegrációs őrizetéről szóló „amnesztia”. Az ügyvéd szerint azonban jogi nonszensz reintegrációnak nevezni ezt az intézkedést, ahhoz ugyanis semmi köze nincs. Aki ezt a kedvezményt kapja, klasszikus értelemben nem futkározhat szabadon, hanem meghatározott ideig bűnügyi felügyelet – lánykori nevén házi őrizet – hatálya alatt marad. A rendeletből csak annyi derül ki, hogy az embercsempészet miatt elítélt minden külföldit szabadon kell bocsátani, ha más bűncselekményt nem követett el. Ebben a jogszabályban szó sincs semmilyen megkülönböztetésről, ha tehát valakit szervezőként, lebonyolítóként, esetleg csupán „sofőrként” marasztaltak el, azt egyaránt rászabadítjuk a környező országokra, hadd folytassák a jól jövedelmező bűnös tevékenységüket – állapítja meg a poszt, amely felidézi Bakondi Györgynek, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadójának Tusnádfürdőn elhangzott szavait, miszerint a veszélyes embercsempészeket nem, csak a sofőröket hagyták futni. 

A szabadon bocsátottaknak csak egyetlen kötelezettségük van: három napon belül el kell tűnniük Magyarországról. Ha utána ismét nálunk bukik le közülük valaki, annak már nem járhat még egyszer ez a kedvezmény. 

S vajon milyen jelentős költségvetési megtakarításokra hivatkozik is a kormány? A büntetés-végrehajtás az idén 124 milliárd forinttal gazdálkodhat, ebből 87,7 milliárdot személyi juttatásokra, 36,3 milliárdot egyéb működési kiadásokra fordíthat. Alapfokú matematikai ismeretek birtokában is könnyen kiszámolható: egy rab fogva tartása évi nagyjából hétmillió forintba kerül. Vagyis: az adófizetőknek 19 ezer forintba fáj minden egyes nap, amit valaki rács mögött tölt. Legalábbis a formállogika szabályai ezt diktálnák.

A kép azonban ennél árnyaltabb – állapítja meg a blogposzt. A büntetés-végrehajtási szervezet interneten elérhető 2022-es évkönyve szerint (ez a fellelhető legfrissebb kiadvány) az „elmúlt években folyamatosan emelkedett az illegális határátlépők száma, ezáltal az embercsempészettel összefüggő bűncselekmények elkövetőinek száma is folyamatosan és szignifikánsan növekedett. A 2022-es év folyamán már azt lehetett mondani, hogy minden tízedik fogvatartott ebbe a körbe tartozott”. Abban a dokumentumban azt is olvashatjuk, hogy a letartóztatottak száma naponta átlagosan 4700 fő körül alakult – a megváltozatott szabályok előtt korábban ők ültek előzetesben. 

Vajon nem ígérne-e nagyobb megtakarítást a magyar büntetőpolitika újragondolása? – teszi fel a kérdés Magyar György. Miért kell mindenkit sokszor mondvacsinált okokból becsukni, ha elég lenne ennél enyhébb kényszerintézkedés, a bűnügyi felügyelet lábbilincs alkalmazásával történő elrendelése is? Akkor a terhelt maga gondoskodna a mindennapi életszükségleteiről, és akár munkába is járhatna. Mindjárt spórolnánk sok milliárdot.

Ehhez képest eddig költségvetési okokra hivatkozva, elengedtünk mintegy 2300, jogerősen elítélt embercsempészt. Ami bizonyára hozott némi megtakarítást, de nem ennyiszer napi 19 ezer forintot. Gondoljunk ugyanis bele, hogy a bv. kasszájába idén belezúdított 124 milliárd jelentős része – több mint kétharmada – a személyi juttatásokra megy el. Ha elengedjük a rabok becslésünk szerint akár 15 százalékát, attól még az állandó kiadások nem változnak.

Ezzel kapcsolatban idézzünk a számunkra egyetlen elérhető, 2023 év végéig érvényes adatot: addig az egy fogvatartott napi élelmezési normája nem érte el az ezer forintot. Ami sok volt ugyan az éhenhaláshoz, de a minőségi emberi léthez kevésnek tűnik. Szóval a lényeg az, hogy a büntetés-végrehajtás egy ilyen fura intézkedés nyomán több milliárdos megtakarításra biztosan nem számíthat.

A fegyintézeteket nem zárhatják be, a személyzetet nem bocsáthatják el, az állandó költségeken – beleértve a bért és járulékait, a fenntartási, a karbantartási, a közmű- és más kiadásokat – csak keveset spórolhatnak. Nevetségessé és feleslegessé teszik ezzel a teljes igazságszolgáltatást a bűnüldözéstől az ítélet végrehajtásáig. Az uniós reakciókról már ne is beszéljünk – sorolja a bejegyzés, amely szerint „az intézkedésnek egyetlen értelme azért lehet. Úgy tudják a börtönöknek az Emberi Jogok Európai Bírósága által is kifogásolt túlzsúfoltságát megszüntetni, hogy arra egyetlen fillért sem kell költeni. Szélnek eresztjük az embercsempészeket, utána meg jöhet a vízözön...”